Fülszöveg: Egy gyilkossági kísérletet követően gyönyörű fiatal nőt fognak ki a jéghideg Temzéből. Csodával határos módon életben marad, bár minden emlékét elveszíti. Ő Vivien Duvall, London legexkluzívabb kurtizánja. Az eset felderítését a legendás nyomozóra, Grant Morganra bízzák, aki azonnal házába fogadja a zavarodott Vivient. A szerelmet hírből sem ismerő Grant személyes bosszúra készül a rossz hírét keltő kurtizán ellen, miközben látszólag London legfelsőbb köreiben nyomoz a tettes után. Idővel azonban a bosszú szenvedélybe, az érzéki vágy szerelembe csap át, miközben Vivien feltáruló múltja is meglepő fordulatokat tartogat...
Csak megjegyzem hogy ez a borító nekem botrányos. Nem tetszik a nő dekoltázsa, nyugtalanító szó szerint a melleinél fogni egy könyvet.
Fogalmam sincs hányadik században játszódik a történet, ettől eltekintve nekem így is hiteles volt a történet.
A fő cselekményszál ugye azon alapszik, hogy a drágalátos főszereplő Vivien visszanyerje az emlékezetét. Grant közben valahol nyomozgat néha, hogy kiderítse vajon ki akarta megölni, de alapjában véve többet volt ágyban mint talpon a férfiú. Élvezetesen és kifinomultan voltak leírva a erotikus jelenetek, de míg az elején Viven személyiségén volt a hangsúly, a vége felé csak a testi vonzalom kapott szerepet. Csak engem nyugtalanít az ilyesmi? Őszintén remélem hogy nem a nagyobb terjedelem miatt volt ennyi erotika. Nem is értem hogy csak így vaktában bárki lefekszik bárkivel de a védekezés nem módi..aztán csodálkoznak, hogy: "Hoppá terhes vagyok, most mihez kezdjek"?
A szereplők mind jók voltak, ami nagyon furcsa. Egy szereplőt biztosan elszoktak rontani, ami kizökkentett volna a történet folyamából, de itt szerencsére nem volt olyan. Amilyen szerep rájuk volt osztva ők azt maximálisan a kereteiken belül alaposan kihasználták, nem csapongott a személyiségük ide-oda. A kis puritán Vivien egy igazi kéjsóvár nővé nőtte ki magát. De a véleményem Grant-ről az, hogy egy őrült pszichopata. Folyton vicsorog, morog, és még zaklató jellemű is ráadásul, sárgaházba vele. Persze ez csak az én véleményem Grantről, nem rossz szereplőnek, de embernek nekem pocsék lenne.
Ami gond felmerült a könyvvel kapcsolatban, azok a következők:
- Az utolsó 60 oldal teljesen felesleges volt és csak rontotta a könyv színvonalát. Addig hitelesen a régi korok módja szerint társalogtak, aztán meg egy csapásra mai köntösben volt a nyelvezete, és a problémáik is túl modernek voltak.
- Mint krimi szerintem megbukik a könyv. Kiszámítható volt, hogy ki a gyilkos, és nem övezte túl sok titok a kilétét, mert már korán felfedte magát előttem. A "nyomozás" ami gyakorlatilag elenyésző mennyiségben fordult elő, se volt jó. Grant elvileg nagyon tehetséges a vallatásban, de szerintem egy ugató kis tacskóra hasonlított közben. Az említésre méltó testi adottsága nem elegendő, hogy kihúzza az emberekből az igazat.
Hála az égnek, ez inkább egy romantikus könyv, és abban a témában remekül helyt állt.
- A sok intimitás. Mikor a vonzalom csak felütötte a fejét a szereplők között, addig nagyon tetszettek a jelenetek. Utána viszont olyan kifejezést használt egyszer az írónő hogy elment minden ilyentől a kedvem is. +18-as tartalom következik! (Egy szörnyű idézet formájában, amin spoiler mentesség érdekében változtattam)
‚‚Vivien csordultig telt, mint akit karóba húztak, és teste tehetetlenül feltárulkozott...''
Fogalmam sincs hányadik században játszódik a történet, ettől eltekintve nekem így is hiteles volt a történet.
A fő cselekményszál ugye azon alapszik, hogy a drágalátos főszereplő Vivien visszanyerje az emlékezetét. Grant közben valahol nyomozgat néha, hogy kiderítse vajon ki akarta megölni, de alapjában véve többet volt ágyban mint talpon a férfiú. Élvezetesen és kifinomultan voltak leírva a erotikus jelenetek, de míg az elején Viven személyiségén volt a hangsúly, a vége felé csak a testi vonzalom kapott szerepet. Csak engem nyugtalanít az ilyesmi? Őszintén remélem hogy nem a nagyobb terjedelem miatt volt ennyi erotika. Nem is értem hogy csak így vaktában bárki lefekszik bárkivel de a védekezés nem módi..aztán csodálkoznak, hogy: "Hoppá terhes vagyok, most mihez kezdjek"?
A szereplők mind jók voltak, ami nagyon furcsa. Egy szereplőt biztosan elszoktak rontani, ami kizökkentett volna a történet folyamából, de itt szerencsére nem volt olyan. Amilyen szerep rájuk volt osztva ők azt maximálisan a kereteiken belül alaposan kihasználták, nem csapongott a személyiségük ide-oda. A kis puritán Vivien egy igazi kéjsóvár nővé nőtte ki magát. De a véleményem Grant-ről az, hogy egy őrült pszichopata. Folyton vicsorog, morog, és még zaklató jellemű is ráadásul, sárgaházba vele. Persze ez csak az én véleményem Grantről, nem rossz szereplőnek, de embernek nekem pocsék lenne.
Ami gond felmerült a könyvvel kapcsolatban, azok a következők:
- Az utolsó 60 oldal teljesen felesleges volt és csak rontotta a könyv színvonalát. Addig hitelesen a régi korok módja szerint társalogtak, aztán meg egy csapásra mai köntösben volt a nyelvezete, és a problémáik is túl modernek voltak.
- Mint krimi szerintem megbukik a könyv. Kiszámítható volt, hogy ki a gyilkos, és nem övezte túl sok titok a kilétét, mert már korán felfedte magát előttem. A "nyomozás" ami gyakorlatilag elenyésző mennyiségben fordult elő, se volt jó. Grant elvileg nagyon tehetséges a vallatásban, de szerintem egy ugató kis tacskóra hasonlított közben. Az említésre méltó testi adottsága nem elegendő, hogy kihúzza az emberekből az igazat.
Hála az égnek, ez inkább egy romantikus könyv, és abban a témában remekül helyt állt.
- A sok intimitás. Mikor a vonzalom csak felütötte a fejét a szereplők között, addig nagyon tetszettek a jelenetek. Utána viszont olyan kifejezést használt egyszer az írónő hogy elment minden ilyentől a kedvem is. +18-as tartalom következik! (Egy szörnyű idézet formájában, amin spoiler mentesség érdekében változtattam)
‚‚Vivien csordultig telt, mint akit karóba húztak, és teste tehetetlenül feltárulkozott...''
Ha romantikus lélek vagy, ez a könyv biztosan tetszeni fog.
5/4
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése