2012. jan. 16.

Rob Thurman - Holdvilág

Alig vártam már, hogy megkapjam, de valamiért nem vitt rá a lélek hogy ezzel kezdjem az olvasást az új könyveim közül, de aztán...meggondoltam magam miután elolvastam az első bekezdést belőle.

Figyelmeztetlek, hogy enyhe spoiler veszély van a bejegyzésben.

Sztori: Niko és Cal sok mindenen mentek már keresztül. Az Auphe legyőzése után nehéz helyzetbe kerültek és hogy fenntartsák magukat piszkos munkákat kell elvállalniuk. Így keveredtek bele egy komoly slamasztikába, mikor egy csillagászati összeg reményében be akarták mocskolni a kezüket, de minden másképp alakult, mint gondolták...

Fhu gyerekek...én ezt teljesen imádtam, még az elsőnél is jobban. Olvastam pár embertől, hogy nem voltak teljesen elégedettek ezzel a kötettel, mert hiányzott belőle egy kicsit több a megszokott humorból. Én nem tudom te (igen, te, aki ezt a hülyeséget olvasod) hogy vagy ezzel, de én már az első oldalon röhögtem. A párbeszédek is sokkal pattogósabbak, pikírtebbek lettek nem beszélve arról, hogy jó pár helyen olyan átkozottul vicces helyzetkomikum alakult ki, hogy majdnem kifordultam a fotelból.

És most borulok először (képletesen) egy fordító lábai elé, mert el kell ismerni hogy nagyszerű munkát végzett. Néhány magyar mondatot még én se értettem teljesen első olvasásra, szóval kalapot (skalpot) emelek Takács Gergely előtt. :)
Viszont! Ha már ennyire dicsérgettem a fordítót, had áruljam el, hogy engem kicsit bosszant hogy kb vécé papír minőségű lapokra nyomtatták azokat az aranyat érő betűket...Na mondom...ha a többi is ilyen lesz és ha csalódom bennük...tudd hol a helyed pajtás.

Na, miután átestem ezeken a sorsfordító erejű rossz és jóindulatú megjegyzéseken ideje a könyvről is írni még pár szót.
Khm. Szóval kedves idegen (vagy ismerős?!) azért ajánlom figyelmedbe ezt itt fent (nézz a képre) mert nem csak szórakoztat de tanulhatsz is belőle, illetve hasznát is veheted azoknak a szellemes beszólásoknak amiket Cal és Niko vág egymás fejéhez. Amúgy szerintem ők nagyon jó testvérek, példaértékű mennyire szeretik egymást és hogy minden civódás ellenére saját káruk árán is megvédik a másikat, bármi történjen. Önfeláldozás, szarkazmus, segítőkészség, ez a pár szó tökéletesen jellemzi őket.

Egy szálat furcsállottam az egész könyvben. Még pedig azt, hogy Cal mi a francnak lett szerelmes?! MIÉRT? Jobb szeretem ha a főhős, ha épp nem egy romantikus könyv nyálas főszerepét játssza, még csak gondolni se merjen a szerelemre mikor még több kötet vár rá a háta mögött. Az első kötetben ilyenről szó se volt (talán egy iciri piciri vonzalom..esetleg) Biztosan túlreagálom ezt az egészet, de én nagyon megkedveltem Calt , és ha meg fog változni a személyisége, mert szeret valakit akkor csalódni fogok. Csak hogy kiálljak saját véleményem mellett inkább tovább erősíteném a két testvér közti köteléket, minthogy még kettőt beletegyek.

Még egy jó pont a könyvnek, hogy most sokkal több mitológiai lény volt benne, mint az előzőben, igaz némelyik lényt nem tudom sorolhatom-e ide. Sok olyan könyvet láttam már amik még a fáradtságot se vették hogy egy idegen fajt fűrészpor mentesen, normális tulajdonságokkal lássanak el.
Elég régóta szimpatizálok a farkasokkal (hála Maggie Stiefvater néninek) és örülök, hogy végre egy kicsit erőszakosabb oldalukat is bemutatták ezek a lények. Cerberus volt közülük az egyik legnagyobb meglepetés, nekem ő azt jelképezte, hogy 'hibásan' is elérheti valaki a céljait, de az a lényeg, hogy milyen eszközökkel teszi ezt.

Szóval, ha tetszett az első kötet és még pörgősebb, izgalmasabb, váratlanabb dolgokat szeretnél olvasni, szaladj el a legközelebbi boltba és vedd meg a Holdvilágot de azonnal.

Ui: ha valaki tudja mikor jelenik meg a következő rész magyarul, kérjem írja meg nekem. :)

5/5

2012. jan. 7.

Ally Condie: Matched - Egymáshoz rendelve

Karácsonyi ajándékaim egyik (nem írhatom hogy a legékesebb...) értékes darabja. Valójában ezt választottam Cassandra Clare Bukott Angyalok városa helyett, mivel jól kicsesztek azokkal akik vártak rá és csak később jelent meg a kelleténél.

Most veszem észre, hogy a könyv borítója nagyon pofás a blogom kinézetével együtt. Már megérte elolvasni...csak vicceltem, nem emiatt történt.

!Előre szólok, hogy spoilert is tartalmaz a bejegyzés!

Alap: "Cassia harmonikusan él ebben a steril világban (Társadalom), és meg van győződve róla, hogy ha betartja a szabályokat, hosszú élete, tökéletes munkahelye és társa lesz. Amikor a Párosító Bankett után legjobb barátja jelenik meg számítógépe képernyőjén, Cassia biztosan tudja, hogy ő az igazi... A képernyő azonban hirtelen elsötétül, és egy másik fiú arca villan fel rajta. Cassia nehéz döntés előtt áll. Merre induljon? Xandert kövesse a jól ismert, kitaposott úton, vagy esetleg Ky után eredjen az ismeretlenbe vezető, sötét ösvényen?"  (lusta voltam, bocsánat, hogy csak másoltam)

Egy gondom volt, de az végig kísértett betűről betűre. Nekem ez olyan volt, mintha egy titkos szervezet amikor olvasás közben pislantottam egyet, valahogy a szervezetembe juttatott volna valami gyenge nyugtatófélét. Nem sértésnek szánom, de számomra túl lassan bontakozott ki minden és elnyújtottak voltak a párbeszédek, amiktől csak az álmosság jött rám. Én azt az elvet vallom, hogy egy-két szóval bármit (!) le lehet rendezni, akár a legkomplikáltabb vitákat is. Legalábbis én úgy tekintettem a beszélgetésekre, hogy valóságos helyzetben milyennek tűnne.

Erősen töprengtem közben is és utána is, hogy akkor ebben volt-e BÁRMILYEN izgalmasabb mozzanat ami kiemelkedően jó volt, és a válasz negatív.
Én próbáltam kedvelni Cassia-t, de egyszerűen nem ment. Egy az, hogy álszent. Ő is pontosan rávilágított arra, hogy ha nem látja meg azt a bizonyos képet a monitoron, akkor SOHA nem mélyült volna el a kapcsolatuk Kyal. Ettől függetlenül, a 'felvillanás' után, valamiféle 'véletlen' folytán eszébe ötlik egyetlen megmaradt közös emléke vele. Ami kiemeli Ky jó tulajdonságait és egy kis ízelítőt ad, hogy milyen nemes szívű kis kölyök volt már fiatalkorában. Személy szerint ő a kedvencem, titokzatos, és valamennyire már kezdi elfogadnia múltját, három szóval összefoglalva: fejlődőképes karakter.

Disztópiás kötet lévén, szükség van egy hihető és jól felépített társadalmi rendszerre, hierarchiára. Hááát...ez viszonylag helyén volt annyit tudok mondani. Már Molyon kifejtettem hogy ez a hibátlan szervezettség, és megbízhatóság lenne a legjellemzőbb rá, de itt fordul át egy kicsit sablonossá, hogy akad egy hiba, és pont a mi drága látott főszereplőnkkel kapcsolatosan. Pont vele. Ki mással? Nekem ezek már annyira eltúlzottak voltak, Cassia is oldalakon át nyűglődik, rágódik ugyanazon, hatszázszor átgondol mindent, még a 'milettvolnaha' problémát is megfontolja. Ugyanazt a gondolatsort boncolgatja. Ugyanazt! Nekem nincsenek acélos idegeim ehhez, változatosságot kérek. (követelek!) Vonja le a következtetést és kész.

Ez a monotonitás még a szerelmi háromszögre is kihat. Mondom oké, itt nem lehet sok mindent elrontani. Nem is rontott, de itt nyilvánvalóvá vált milyen szerepet fognak betölteni Cassia életében a fiúk. Ky (nem titkoltan) lesz a herceg fehér lovon, Xanderre pedig a tényközlések feladatát ruházta az írónő. Néha felbukkan és mond valami okosságot, illetve rásegíti a bugyuta főszereplőnket a helyes megoldásra. Teljesen olyan, mint egy belső hang.

Mivel pontosan nem tudni melyik évben játszódik ezért a folyóírás és a manapság használatos tárgyak régiséggé váltak és elveszettnek a köztudatban. Jó hangulatot tudott kelteni a szerző, mikor Ky és Cassia együtt gyakorolták az írást, meghitt pillanat volt. Az ő kapcsolatuk talán a legszilárdabb, ami itt előfordul, még a családi kötelékeket is túlszárnyalja.

Összességében tehát, elég jó volt, de többet vártam tőle mint amit nyújtani tudott. Biztos más élmény lett volna ha eredeti nyelven olvasom el, majd talán legközelebb.

Ui: nem fogok sokat olvasni az elkövetkező időkben, mivel érettségire készülök, de szerintem rajzolni és festeni fogok ám bőven. Majd felrakom a felvételihez készített munkáimat. 

5/4

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...