Egy rég nem látott barátnőm polcán láttam meg ezt a könyvet, és mivel szinte már sóvárogtam valami fantasy könyv után, elvittem.
A történet Budapesten játszódik 2007-ben, ahol minden más, mint a megszokott. A démonok áthatoltak az emberek világába és uralkodnak felettük. Minden ember köteles befogadni egy démont magába 18 éves korától (megszállás), s a démonok felruházzák/megajándékozzák az embereket bizonyos képességekkel s cserébe ugyanakkora kárt is tesznek bennük.
A fiatalság elkorcsosult, divat és kedvük szerint váltogatják démonjaikat, majdhogynem bálványozzák őket.
Lilith 14 éves lány aki még nem esett át a megszálláson. Úgy érzi, hogy csak akkor fogadják be ha befogad egy démont, de erre nem hajlandó. A városban van egy kívülállók csoportja a ködgruftik. (ugye mennyire ocsmány néha a magyar nyelv?) Akik megtagadják a démonokat, és egyetlen céljuk hogy megszabadítsák az embereket ezektől a parazitáktól.
Synerella is egy ködgrufti aki 3 diákkal való összetűzése során ismerkedik meg Lilith-tel. Jól összebarátkoznak, és Lilith eldönti hogy ködgruftivá változik, hogyha már családja széthullott legyen egy biztos pont az életében. (apja alkoholista, anyja meg eltűnt/meghalt kinek mi)
Innentől Lilith rengeteg zűrbe keveredik, elzüllik.
Nem megyek bele mélyebben a részletekbe. :)
Az alapgondolat nem rossz, csak a könyv modernitása nem tetszik. Mindenki szlenget használ, értelmes lény aminek agya is lenne és ésszerűen viselkedik talán nincs is, rengeteg az általánosítás a külsőre nézve, a természetfeletti dolgokat nagyon lebutították s immár sikerül egy csecsemőnek is felfognia a sztori gondolatmenetét. Rendkívül felszínesnek láttatja a könyv ezt az álomszerű világot.
Néhány démon képessége tudott csak megnevettetni, és a szellemes beszólások. pl: '...már olyan alázatos volt, mint egy tál müzli.'
Gruftik. A hányinger kerülget ettől a szótól. Megértem, hogy szinte minden regénybe kellenek lázadók, akik semmit sem fogadnak el, és harcolnak a saját igazukért vagy a "világbékéért". De gruftik?! Ha valaki meghatározná a szó jelentését nagyon megköszönném.
A könyv befejezése hatalmas meglepetést okozott. Engem is alaposan összezavart, de a könyvben ez volt számomra a leginkább szembetűnő pozitívum. Az elmegyógyintézetben történtek kreatívak voltak.
A főszereplőt biztos megáldották több ezerszer, hogy mindig mindent túlélt. Kicsit idegesített is a folytonos szerencse áradata. Három alkalommal is démont ültethettek volna bele, és mint valódi ártatlan, naiv, tehetetlen, tudatlan (mert ugyebár melyik féleszű idézné meg Lucifert?!) kis áldozati bárányt, mindig megmenti valaki. Bevallom hogy a főszereplő rendkívül ellenszenves számomra.
Már nem igazán tudom kritizálni, mert félek hogy egyre több negatív dolgot emelnék ki, amúgy is mindig gondjaim voltak a pozitívumok megfogalmazásával. 4 órával ezelőtt még teljesen a hatalmába kerített a könyv, mostanra viszont már alaposan leülepedett az élmény.
5/3
2011. márc. 20.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)