Alan Dean Foster - Transformers

Nagyon unatkoztam már mikor ezt kivettem a könyvtárból, és semmit nem találtam ami érdekelt még volna ezen kívül.

Azért hadd ne magyarázzam el, hogy ez miről szól,jó? Csak a barlanglakó kis ősemberkék nem hallották még azt a szót, hogy transformers.

Nekem ez nem tetszett. Szóval összeírom a pro és kontákat:

Pro: az eleje érdekes, emelkedett hangvételű a bevezetése egy másfajta civilizációjának. Az én kis agytekervényeimnek bonyolult is volt egy kicsit, de ha nehezen is, azért még érthető. 

A katarzis  mindenképpen az utolsó oldal. Annyira megkönnyebbültem a végére, hogy nem kell tovább ilyen kisstílű teljesen lényegtelen és az elvárásaim szintjét alulmúló könyvet olvasni, hogy majdnem örömtáncot lejtettem. Az én szemszögemből ez is pro-nak tekinthető. 

És itt kifogytam. :)

Kontra: képileg teljesen elvesztettem a fonalat. A leírások rémesek, és ha nem láttam volna a filmet azt se tudnám ki micsoda és hogy a micsodák meg kicsodák. Az autobotok két lábon járó szemetesként vannak ábrázolva, egy nagy halom ismeretlen fém amiknek lábuk alatt megremeg a föld. Azért illene normálisan, igényesen, legalább egy gyűszűhegyni kis képet adni a szereplőkről. De ezt a "bízzuk a fantáziára" dolgot annyira utáltam, hogy az elmondhatatlan.

A nevekről is ejtenem kell pár szót. Pl itt egy helyzet:

- A katonák vígan beszélgetnek, jó a hangulat. Hirtelen felbukkan a semmiből egy Skorpion, vagy Üstökös (!) ami össze-vissza támad mindenkit, egyszer hol eltűnik, hol előjön, aztán végleg elmegy valahová(?). Nem elég hogy elvárják, hogy fejből tudjuk az összes ÁLCA nevét, társítsuk hozzá a jellegtelen kis bádogdoboz testüket (amiről gyakorlatilag egy szó alig esett), amit talán sikerült létrehozni a fejünkben (és hozzáfűzöm, hogy még az Álca kis csapatnak se volt semmilyen bevezetője, csak úgy A'la Nature kibökték a nevükkel a szemem, a nagy történések kellős közepén. Biztos már kis embrió korában mindenkinek a fejében volt az Álca szó és jelentése.)
Azt is el kell képzelnünk továbbá, hogy mi az isten csapása folyik a csatatéren! Egyik helyszínről a másikra ugrik a szál. Átvezetés semmi. Minek az?! Akár egy másik dimenzióban is lehettek volna, arról se esett volna több szó, mint a Földön történtekről. Az egyetlen talán értelmes dolog a negatív végkifejlet lehetett volna. Persze, ez a tipikus megmenekült a világ hála EGY embernek dolgot rá kell erőltetni mindenkire. Mert mi annyira okosak vagyunk és fölé kerekedünk minden más intelligens organizmusnak, hogy hirdetni is kell felsőbbrendűségünket.  

Az utolsó borzalom a romantikus (?) szál. Hát ez meg mi volt? Vagy tényleg volt? Nem lehetett volna? Egy kis katica bogárba is több érzelem szorult, mint abba a két idegesítő karakterbe. Egyetlen dolog köti össze őket, hogy Sam megakarja hágni a lányt. És akármekkora balfék is, összejön neki ez a lélekemelő kapcsolat. Két pillantásuk volt összesen, szóval nincs racionális magyarázat hogy hozta össze az egészet, de egy tapsot megérdemel.

Nem ajánlom semmilyen hüvelykujjal rendelkező élőlénynek a figyelmébe, mert agyilag a kis zöldszemes ostoros szintjén kell tengődni hogy ezt élvezni lehessen.

Egy meme kifejezi minden érzésemet a könyv iránt:

5/2