Történet: Ig Perrish életének színvonala jelentősen leromlott mióta elvesztette barátnőjét. Egy nap csúnyán berúgott és nem emlékszik mit csinált aznap, de tetteinek következménye szemmel látható. Szarvak. Valódi szarvak. Amik különleges képességekkel ruházzák fel Ig-et, és így talán kiderítheti ki volt a tettes Merrin meggyilkolásában.
Nos, mint látod a borítót az áll rajta, hogy: A templomba járás nem segített. Jöjjön hát a Sátán!
Szerintem ez komolytalan a könyv mondanivalójához és stílusához képest, elbagatelizálja az egészet. De tény hogy van benne igazság. Ehhez megmutatok egy kis részletet a könyvből, hogy világos legyen miért:
"Egyedül az ördög szereti az embert olyannak, amilyen, leli örömét magunk ellen szőtt ravasz terveinkben, szégyentelen kíváncsiságunkban, hogy egy kis hetyegésért feladjuk halhatatlan lelkünket. Ha Isten nem is, az ördög tudja: csak azok érdemlik meg, hogy lelkük legyen, akik elég bátrak a szerelemért rögtön kockára tenni." (305. oldal)
Ez a könyv az, amit hibái ellenére is szeretni lehet.
Egyszerre vannak benne fantasztikum elemek és hétköznapiak. A hétköznapit testesíti meg Ig gyerekkora amiről a cselekmény előrehaladtával lebben fel a függöny. Egyszerű lelkületű kissé elnyomott csemete volt, aki egyszer veszélybe sodorta magát, hogy a figyelem közepébe kerüljön, és majdnem elvesztett valami fontosat meggondolatlansága miatt. Ekkor hitte azt, hogy megtalálta legjobb barátját, Lee-t. Ő semmiben nem lelte igazán örömét, a zenét egyszerűen nem tudta elviselni és nem volt elég mersze semmihez. Ez gyerekkorára vezethető vissza, amikor állítása szerint megigazította a Holdat. Azóta csak közömbösen néz mindenre, mert látta felülről magát a világot, és nagyon sok élet tapasztalatra tett szert.
A fantasztikumot a szarvai és egyéb képességei biztosítják, amik persze a könyv utolsó harmadában erősödnek fel igazán. Nem légből kapott badarságokat tud, hanem amik segítenek szellemi megnyugvásának beteljesülésében. Bármit rosszat is tett, maga mögött hagyta az átlag ember hozzáállását, és nem kárörvendett más kárára, csak hideg vérrel tudomásul vette, hogy megbűnhődik tetteiért és azt kapja az a személy amit megérdemel.
Nagy hangsúlyt fektet a könyv a vallásra. Miképp vesztette el Ig a hitét Istenben és miért fordult akaratlanul a Sátán felé. Ez egy hosszadalmas folyamat, de a végén azt az utat választja amiben békére tud lelni. Egy szóval sem tagadja létezésüket, kell hinnie valamiben ha már elvesztette életének legfontosabb személyét. Nem vagyok egy nagy Istenhívő/félő ember, de ez teljesen más megvilágításba helyezi Istent és én inkább a 'rossz' oldalt választom ebben az esetben.
A szerelmi szál az egyik legszomorúbb és meghittebb amit egy nem romantikus könyv nyújtani tud. Nem tiniálomszerű, még úgysem hogy első látásra történt meg a szerelem. Nagyon reális volt, néha összekaptak, egy-két nézeteltérés is volt közöttük, szóval teljesen hihető volt a kapcsolatuk. De ebben elég bosszantó volt a harmadik fél, ekkora intelligenciával ami neki volt, hogy lehetett félreérteni egy annyira nyilvánvaló helyzetet? Bah
Ami talán nem tetszett, az hogy a közepén kicsit lapos lett a cselekmény. Ugyanazokat a trükköket vetetette be Ig csak más-más embereken, akiknek legbelső vágya mindig valamilyen szexuális eredetű dolog volt. A titkaikról nem is beszélve...
A borító nagyszerű, szerintem sokkal több jelentése van mint más országokénak, elvégre a történetben megjelent tárgyi elemekből építette fel a készítője. Mellesleg, ha kézbe veszed olyan mintha egy 100 éves darabot tartanál a kezedben, kopottnak, gyűröttnek néz ki, de ha megsimítod, a felülete hibátlan.
Én ezt nagyon, nagyon, nagyon ajánlom mindenkinek. Sötét, komor hangulatú, egy kevés alpári stílussal és brutalitással keverve. Nem állítom, hogy letehetetlen, de megéri a belefektetett időt, az egyre érdekesebb fejlemények benne biztos felkeltik majd a figyelmed.
5/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése