Stephen King - A két halott lány

Ez a második Stephen King regény amit életemben olvastam, és milliószor izgalmasabb volt az elsőnél.

Ugyebár nem sok olyan ember van aki nem ismerné a Halálsoron film változatát, szóval csak egy rövid kis bevezetőt írok.

Egy halálra ítélteknek elkülönített börtönben eddig még csak 1 lakó volt, ám egy tragikus esemény bűnbakjává vált John Coffey személyében ennek száma kettőre növekedett. Az őrök tartanak tőle hatalmas termete miatt, ám Paul, egy bátor, türelmes, ámbár fájdalmaival küzdő ember igyekszik fényt deríteni a tettei mögött rejlő rejtélyekre.

Először is, ez azon könyvek sorába tartozik amiknek a film változata talán túlszárnyalja az alapötletül szolgáló művet (legalábbis eddig úgy tűnik). A filmben Tom Hanks nagyszerű alakítást nyújt, de a kedvencem mégis Billy, hátborzongató volt az a rész amikor molesztálta Percy-t, még én is megijedtem. :D Az én képzeletemben viszont a könyvben leírtak alapján másképp néz ki a börtön világa, de ez sem újdonság hogy nem passzolnak a képek a fejemben a vászonra vitt művével.

A könyv maga elég rövid, és az előszóban leírtak miatt biztos én is alig vártam volna 1995-ben hogy végre kiadják a folytatását, de már 2011-et írunk és mivel 2 évesen nem tudom tudtam-e olvasni egyáltalán, lekéstem arról a hatalmas izgalomról. Voltak izgalmas részek, amiket az apró részletek tettek azzá, nem maga a történés.
Őszintén szólva, vártam a hatalmas áttörésre, ami kilendíti a cselekményt kitaposott medréből, de lehet, hogy ez még korai, van még pár folytatása a könyvnek, amikben még valami szokatlanra is fény derülhet. (alig várom a Billy részeket :D)
Nagyszerű kezdetnek nevezném ezt a kötetet, mert lassacskán megismerhetjük a szereplők igazi mivoltát, nincsenek túlbonyolított monológok, amiknek végén már azt sem lehet tudni miről van szó.
King stílusa most sokkal jobban megfogott (és most legalább nem unatkoztam közben...) de érzem, hogy lesz ez még jobb is, és ennél többre is képes.
Mivel maga a könyv is rövid, tőlem se várj most többet. :)

Csak úgy megjegyezném még, hogy a borítón az az őrház túl komolynak hat, valami kevésbé nyomasztóbb jobb lett volna, pl egy cella. :D

5/5

Cecelia Ahern - Ui.: Szeretlek

Ezt már naaaagyon régen kiszemeltem a könyvtárban csak egy erős csontozatú háziasszony kilopta előlem a kirakatból.

Történet (megszelídítem a fülszöveget): 
Holly összetörten, magába roskadva él férje halála óta, sokszor ahhoz sincs kedve, hogy kikeljen az ágyból és ennivalót készítsen magának. Úgy érzi, élete értelmetlen Gerry nélkül. Azonban egy nap minden megváltozik, amikor egy csomagot kap, benne több borítékkal. Holly ezentúl izgatottan várja minden hónap első napját, ugyanis akkor bonthatja fel az újabb borítékot és olvashatja el Gerry soron következő üzenetét - a feladatot az előtte álló hónapra. A feladatok teljesítésével Holly lassan újra megtalálja az utat az élethez. (rövidítve a kedvedért)

Összességében tekintve, hihetetlenül oda vagyok érte. Lauren Oliver Mielőtt elmegyek című könyvéhez tudnám hasonlítani a témáját és a hangulatát. Mivel mindkettő a problémákon való túllépésről szól és az elfogadásról. De tudnám még Melissa Hill kevésbé tetsző Kívánj bármit könyvéhez is hasonlítani, mert nekem úgy tűnt a közepétől, hogy ez is hasonló, mert a család mindkettőben nagyobb szerepet kapott, csak ennek az írója százszorta jobban fogalmazza meg a szereplők gondolatait és érzéseit.

Az elején kételkedtem abban, hogy egyből a közepébe vág a dolgoknak az írónő és hogy ez jó-e egyáltalán a cselekményre nézve. Így, hogy a főszereplő letargiájának tetőpontjával indít, végül rájöttem, hogy jobban átadja a férje iránti érzelmeit, mintha közös pillanataik halmazával tűzdelte volna tele az elejét. Szépen fokozatosan néha egy-egy emlék felelevenítésével is megismerhettük a kapcsolatuk nem csak jó, de még az árny oldalát is.
Szerintem nagyon megható ez a könyv (még az olyan érzelmi analfabétáknak is, mint én), csak nekem már egy kicsit túl romantikus volt a végére, túltelítődtem. Ezzel nem azt mondom, hogy nyálas lett a vége, az nagyon is tetszett a kiszámíthatóságával együtt. Egész végig félrevezetett a szerelmi háromszög területén Cecelia, mert nem az lett a harmadik fél, akit már régóta a szemünk előtt tartott (és akire számítottam), hanem egy mondhatni idegen személy.(inkább teljesen)

Szórakoztatónak tartom, mivel még a mindennapi eseményeket és karaktereket is különlegessé tudta varázsolni és egyfajta bájjal látta el őket. (zsáner jelenet, rajz szakkifejezés erre, tudálékos vagyok) Kedvenc részem, a gumimatracos eset, azon percekig csak nevettem. :D A könyv végére már meghitt kapcsolatba kerültem majdnem minden szereplővel, és a barátaim lettek, túlságosan szerethetőek voltak.

Van-e hiba benne? Talán. Az én szemszögemből nézve, túlságosan klappolt minden. Nem voltak olyan helyzetek amikből negatívan került volna ki bárki is, mindig volt megoldás a gondokra, és néhány ilyen nem volt túl realista. Bár lehet hogy csak kukacoskodni akarok ezzel...mindenesetre, ez nem vont le az olvasás élményéből semmit.

Ez a könyv bármilyen korosztálynak kiváló olvasmány, mert nem tinikről szól, van benne egy kis dráma, a családi élet nehézségei, felnőtt élettel járó problémák és minden amire kíváncsi az ember. (leszámítva a vérontást)

Ui (:D) :  Nem tervezem, hogy megnézem a film változatát, mert nekem nem tetszik Hilary Swank, mint színész. Ebben a szerepben meg el sem tudom képzelni...

5/5

Darren Shan - A pokol pereme

Magától értetődik, hogy mivel olvastam a Holtak vonulását (Város Trilógia 1) egyszer ezt is a kezembe fogom venni. Eljött a pillanat, és véget is ért.


Történet: Al Jeery kerül a középpontba (új szereplő) aki még mindig nehezen tud túljutni válásán, habár van egy eléggé komolytalan kapcsolata egy Nic nevű nővel. Egy átlagos napon Al-nek el kell szállítania egy holttestet, akiről kiderül, hogy a barátnője. Esze veszett nyomozásba kezd, hogy megtalálja a gyilkosát és igazságot szolgáltasson. Rá kell jönnie, hogy nincsenek véletlenek,

Még mindig a hatása alatt vagyok egy kicsit, szóval nem igazán lesz a véleményem pártatlan. :D

Az eleje egy parányit döcögősen indult, mert elég nehéz lehet felvezetni egy ennyire bonyolult módon véget érő könyvet mint a Holtak vonulását (legalábbis arra emlékszem hogy bonyolultnak tűnt). De azt hiszem ezzel sikerült elég jól megbirkózni. Tipikusan ez az a trilógia amitől nem jövök túlzottan lázba, ettől se vártam el semmit, de mégis kellemes meglepetést okozott.

Nem egy szokványos témájú könyv semmilyen szemléletben sem, és minden tekintetben elég egyedire sikerült. Most még jobban kifejtette Darren az ayuamarcák eredetét és az egész inka motívum is sokkal jobban áttekinthetőbb lett, már csak a céljaik mibenlétét szeretném megérteni. Valljuk be, hogy az első kötet eléggé kuszán végződött, de így hogy mások szemszögéből is láthatjuk ugyanannak a végkifejletnek értelmileg kibővített változatát (hö), és nem csak a végén lévő párbeszédből derül ki minden így nekem jobban tetszett.

A gyilkosságok nekem is nagy fejtörést okoztak, még akkor is, mikor a könyv felénél már nagyon gyanakodtam valakire, de valahogy sikerült mindig valaki másra terelni a figyelmem. Szerencsére végül bejött a sejtésem. ;) Máig alig tudom elhinni, hogy lehet egy ennyire összetett könyvet megírni, rengeteg hátulütője van, ha logikai hibákat tartalmaznak a regények, de itt egyet sem találtam. Maximum olyanok voltak amiknek az okát alig értettem. Szóval aki hátramaradottnak érzi magát hanyagolja még a gondolatot is, hogy belekezd. :D

A kedvenc szereplőm *dobpergés*....Wami! Sikerült megalkotni a tökéletes gyilkos karaktert. *taps* Kicsit sajnáltam, hogy a rejtélyek megoldásának előrehaladtával egyre jobban eltűnik a történetből és csak más szereplők szájából nyert újra megemlítést. (remélem a befejező kötet alaposan kárpótolni fog ezért...) Persze Jeery is rokonszenves volt, (Raiminál mindenképpen jobban kedveltem) csak nekem ő túlságosan heroikus volt, méghozzá az a csupa szív típus, aki a gyilkosoknak is megkegyelmez, az epilógusban viszont nagyot alakított.

A hangulata tényleg másabb volt ennek a résznek, de ez a kis változás sokat emelt a színvonalán a könyvnek. Legalábbis engem kicsit untat ha semmilyen eltérést nem észlelek a sorozatokban kötetről kötetre haladva.

Érzem hogy elfelejtettem valamit, de majd ha eszembe jut leírom.

5/5