Történet (megszelídítem a fülszöveget):
Holly összetörten, magába roskadva él férje halála óta, sokszor ahhoz sincs kedve, hogy kikeljen az ágyból és ennivalót készítsen magának. Úgy érzi, élete értelmetlen Gerry nélkül. Azonban egy nap minden megváltozik, amikor egy csomagot kap, benne több borítékkal. Holly ezentúl izgatottan várja minden hónap első napját, ugyanis akkor bonthatja fel az újabb borítékot és olvashatja el Gerry soron következő üzenetét - a feladatot az előtte álló hónapra. A feladatok teljesítésével Holly lassan újra megtalálja az utat az élethez. (rövidítve a kedvedért)
Összességében tekintve, hihetetlenül oda vagyok érte. Lauren Oliver Mielőtt elmegyek című könyvéhez tudnám hasonlítani a témáját és a hangulatát. Mivel mindkettő a problémákon való túllépésről szól és az elfogadásról. De tudnám még Melissa Hill kevésbé tetsző Kívánj bármit könyvéhez is hasonlítani, mert nekem úgy tűnt a közepétől, hogy ez is hasonló, mert a család mindkettőben nagyobb szerepet kapott, csak ennek az írója százszorta jobban fogalmazza meg a szereplők gondolatait és érzéseit.
Az elején kételkedtem abban, hogy egyből a közepébe vág a dolgoknak az írónő és hogy ez jó-e egyáltalán a cselekményre nézve. Így, hogy a főszereplő letargiájának tetőpontjával indít, végül rájöttem, hogy jobban átadja a férje iránti érzelmeit, mintha közös pillanataik halmazával tűzdelte volna tele az elejét. Szépen fokozatosan néha egy-egy emlék felelevenítésével is megismerhettük a kapcsolatuk nem csak jó, de még az árny oldalát is.
Szerintem nagyon megható ez a könyv (még az olyan érzelmi analfabétáknak is, mint én), csak nekem már egy kicsit túl romantikus volt a végére, túltelítődtem. Ezzel nem azt mondom, hogy nyálas lett a vége, az nagyon is tetszett a kiszámíthatóságával együtt. Egész végig félrevezetett a szerelmi háromszög területén Cecelia, mert nem az lett a harmadik fél, akit már régóta a szemünk előtt tartott (és akire számítottam), hanem egy mondhatni idegen személy.(inkább teljesen)
Szórakoztatónak tartom, mivel még a mindennapi eseményeket és karaktereket is különlegessé tudta varázsolni és egyfajta bájjal látta el őket. (zsáner jelenet, rajz szakkifejezés erre, tudálékos vagyok) Kedvenc részem, a gumimatracos eset, azon percekig csak nevettem. :D A könyv végére már meghitt kapcsolatba kerültem majdnem minden szereplővel, és a barátaim lettek, túlságosan szerethetőek voltak.
Van-e hiba benne? Talán. Az én szemszögemből nézve, túlságosan klappolt minden. Nem voltak olyan helyzetek amikből negatívan került volna ki bárki is, mindig volt megoldás a gondokra, és néhány ilyen nem volt túl realista. Bár lehet hogy csak kukacoskodni akarok ezzel...mindenesetre, ez nem vont le az olvasás élményéből semmit.
Ez a könyv bármilyen korosztálynak kiváló olvasmány, mert nem tinikről szól, van benne egy kis dráma, a családi élet nehézségei, felnőtt élettel járó problémák és minden amire kíváncsi az ember. (leszámítva a vérontást)
Ui (:D) : Nem tervezem, hogy megnézem a film változatát, mert nekem nem tetszik Hilary Swank, mint színész. Ebben a szerepben meg el sem tudom képzelni...
5/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése