Joe Hill - Szarvak

Zsákbamacska. Friss megjelenés. Első Joe Hill könyvem.

Történet: Ig Perrish életének színvonala jelentősen leromlott mióta elvesztette barátnőjét. Egy nap csúnyán berúgott és nem emlékszik mit csinált aznap, de tetteinek következménye szemmel látható. Szarvak. Valódi szarvak. Amik különleges képességekkel ruházzák fel Ig-et, és így talán kiderítheti ki volt a tettes Merrin meggyilkolásában.

Nos, mint látod a borítót az áll rajta, hogy: A templomba járás nem segített. Jöjjön hát a Sátán!
Szerintem ez komolytalan a könyv mondanivalójához és stílusához képest, elbagatelizálja az egészet. De tény hogy van benne igazság. Ehhez megmutatok egy kis részletet a könyvből, hogy világos legyen miért:

"Egyedül az ördög szereti az embert olyannak, amilyen, leli örömét magunk ellen szőtt ravasz terveinkben, szégyentelen kíváncsiságunkban, hogy egy kis hetyegésért feladjuk halhatatlan lelkünket. Ha Isten nem is, az ördög tudja: csak azok érdemlik meg, hogy lelkük legyen, akik elég bátrak a szerelemért rögtön kockára tenni." (305. oldal)


Ez a könyv az, amit hibái ellenére is szeretni lehet.
Egyszerre vannak benne fantasztikum elemek és hétköznapiak. A hétköznapit testesíti meg Ig gyerekkora amiről a cselekmény előrehaladtával lebben fel a függöny. Egyszerű lelkületű kissé elnyomott csemete volt, aki  egyszer veszélybe sodorta magát, hogy a figyelem közepébe kerüljön, és majdnem elvesztett valami fontosat meggondolatlansága miatt. Ekkor hitte azt, hogy megtalálta legjobb barátját, Lee-t. Ő semmiben nem lelte igazán örömét, a zenét egyszerűen nem tudta elviselni és nem volt elég mersze semmihez. Ez gyerekkorára vezethető vissza, amikor állítása szerint megigazította a Holdat. Azóta csak közömbösen néz mindenre, mert látta felülről magát a világot, és nagyon sok élet tapasztalatra tett szert.
A fantasztikumot a szarvai és egyéb képességei biztosítják, amik persze a könyv utolsó harmadában erősödnek fel igazán. Nem légből kapott badarságokat tud, hanem amik segítenek szellemi megnyugvásának beteljesülésében. Bármit rosszat is tett, maga mögött hagyta az átlag ember hozzáállását, és nem kárörvendett más kárára, csak hideg vérrel tudomásul vette, hogy megbűnhődik tetteiért és azt kapja az a személy amit megérdemel.

Nagy hangsúlyt fektet a könyv a vallásra. Miképp vesztette el Ig a hitét Istenben és miért fordult akaratlanul a Sátán felé. Ez egy hosszadalmas folyamat, de a végén azt az utat választja amiben békére tud lelni. Egy szóval sem tagadja létezésüket, kell hinnie valamiben ha már elvesztette életének legfontosabb személyét. Nem vagyok egy nagy Istenhívő/félő ember, de ez teljesen más megvilágításba helyezi Istent és én inkább a 'rossz' oldalt választom ebben az esetben.

A szerelmi szál az egyik legszomorúbb és meghittebb amit egy nem romantikus könyv nyújtani tud. Nem tiniálomszerű, még úgysem hogy első látásra történt meg a szerelem. Nagyon reális volt, néha összekaptak, egy-két nézeteltérés is volt közöttük, szóval teljesen hihető volt a kapcsolatuk. De ebben elég bosszantó volt a harmadik fél, ekkora intelligenciával ami neki volt, hogy lehetett félreérteni egy annyira nyilvánvaló helyzetet? Bah

Ami talán nem tetszett, az hogy a közepén kicsit lapos lett a cselekmény. Ugyanazokat a trükköket vetetette be Ig csak más-más embereken, akiknek legbelső vágya mindig valamilyen szexuális eredetű dolog volt. A titkaikról nem is beszélve...


A borító nagyszerű, szerintem sokkal több jelentése van mint más országokénak, elvégre a történetben megjelent tárgyi elemekből építette fel a készítője. Mellesleg, ha kézbe veszed olyan mintha egy 100 éves darabot tartanál a kezedben, kopottnak, gyűröttnek néz ki, de ha megsimítod, a felülete hibátlan.

Én ezt nagyon, nagyon, nagyon ajánlom mindenkinek. Sötét, komor hangulatú, egy kevés alpári stílussal és brutalitással keverve. Nem állítom, hogy letehetetlen, de megéri a belefektetett időt, az egyre érdekesebb fejlemények benne biztos felkeltik majd a figyelmed.

5/5

Alan Dean Foster - Transformers

Nagyon unatkoztam már mikor ezt kivettem a könyvtárból, és semmit nem találtam ami érdekelt még volna ezen kívül.

Azért hadd ne magyarázzam el, hogy ez miről szól,jó? Csak a barlanglakó kis ősemberkék nem hallották még azt a szót, hogy transformers.

Nekem ez nem tetszett. Szóval összeírom a pro és kontákat:

Pro: az eleje érdekes, emelkedett hangvételű a bevezetése egy másfajta civilizációjának. Az én kis agytekervényeimnek bonyolult is volt egy kicsit, de ha nehezen is, azért még érthető. 

A katarzis  mindenképpen az utolsó oldal. Annyira megkönnyebbültem a végére, hogy nem kell tovább ilyen kisstílű teljesen lényegtelen és az elvárásaim szintjét alulmúló könyvet olvasni, hogy majdnem örömtáncot lejtettem. Az én szemszögemből ez is pro-nak tekinthető. 

És itt kifogytam. :)

Kontra: képileg teljesen elvesztettem a fonalat. A leírások rémesek, és ha nem láttam volna a filmet azt se tudnám ki micsoda és hogy a micsodák meg kicsodák. Az autobotok két lábon járó szemetesként vannak ábrázolva, egy nagy halom ismeretlen fém amiknek lábuk alatt megremeg a föld. Azért illene normálisan, igényesen, legalább egy gyűszűhegyni kis képet adni a szereplőkről. De ezt a "bízzuk a fantáziára" dolgot annyira utáltam, hogy az elmondhatatlan.

A nevekről is ejtenem kell pár szót. Pl itt egy helyzet:

- A katonák vígan beszélgetnek, jó a hangulat. Hirtelen felbukkan a semmiből egy Skorpion, vagy Üstökös (!) ami össze-vissza támad mindenkit, egyszer hol eltűnik, hol előjön, aztán végleg elmegy valahová(?). Nem elég hogy elvárják, hogy fejből tudjuk az összes ÁLCA nevét, társítsuk hozzá a jellegtelen kis bádogdoboz testüket (amiről gyakorlatilag egy szó alig esett), amit talán sikerült létrehozni a fejünkben (és hozzáfűzöm, hogy még az Álca kis csapatnak se volt semmilyen bevezetője, csak úgy A'la Nature kibökték a nevükkel a szemem, a nagy történések kellős közepén. Biztos már kis embrió korában mindenkinek a fejében volt az Álca szó és jelentése.)
Azt is el kell képzelnünk továbbá, hogy mi az isten csapása folyik a csatatéren! Egyik helyszínről a másikra ugrik a szál. Átvezetés semmi. Minek az?! Akár egy másik dimenzióban is lehettek volna, arról se esett volna több szó, mint a Földön történtekről. Az egyetlen talán értelmes dolog a negatív végkifejlet lehetett volna. Persze, ez a tipikus megmenekült a világ hála EGY embernek dolgot rá kell erőltetni mindenkire. Mert mi annyira okosak vagyunk és fölé kerekedünk minden más intelligens organizmusnak, hogy hirdetni is kell felsőbbrendűségünket.  

Az utolsó borzalom a romantikus (?) szál. Hát ez meg mi volt? Vagy tényleg volt? Nem lehetett volna? Egy kis katica bogárba is több érzelem szorult, mint abba a két idegesítő karakterbe. Egyetlen dolog köti össze őket, hogy Sam megakarja hágni a lányt. És akármekkora balfék is, összejön neki ez a lélekemelő kapcsolat. Két pillantásuk volt összesen, szóval nincs racionális magyarázat hogy hozta össze az egészet, de egy tapsot megérdemel.

Nem ajánlom semmilyen hüvelykujjal rendelkező élőlénynek a figyelmébe, mert agyilag a kis zöldszemes ostoros szintjén kell tengődni hogy ezt élvezni lehessen.

Egy meme kifejezi minden érzésemet a könyv iránt:

5/2

Simone Elkeles - Tökéletes kémia

Ajándékba kaptam a családomtól karácsonyra. Felkapott volt annak idején, ezért kértem éppen ezt, hogy megtudjam merre visz az ár, ha a tömeggel tartok.
Mint kiderült semerre.

Történet: Brit az a lány akit mindenki irigyel, és vele kapcsolatban a mázon kívül másra nem is kíváncsiak. Igyekszik mindig tökéletesen kinézni, viselkedni, hogy olyan ember legyen az otthonán kívül akit megbecsülnek. Szülei nem törődnek vele, csak azzal a látszattal amit kifelé mutatnak a világnak. Shelley, Brit nővére, szellemileg visszamaradott és csak testvére foglalkozik vele úgy ahogy egy ember megérdemli. Innen ered Brittany megfelelési kényszere, hogy nővére helyét az életben betöltse.
Alex a Latin Vér banda tagja, hogy megvédje családját a rossztól, feláldozta jövőjét és beállt közéjük. Alex-et félreismerik és nem is strapálja magát, hogy félreoszlassa a mexikóiakról kialakult tévhiteket. Első találkozásakor Brittany Ellis-el nem tett rá túl jó benyomást, de ez is elég volt, hogy belevágjon egy fogadásba vele kapcsolatban.
Szóval így kezdődött minden.

Mint sok embert, engem is megtanított pár dologra a könyv.
1. Bővült a spanyol szókincsem. (nulláról nem volt nehéz felhozni...)
2. Ne ítéljünk első látásra.
3. Fogadjuk el embertársainkat úgy ahogy vannak, és NE próbáljuk megváltoztatni őket önös érdekből..khm. (ejnye Brittany)

Miután túlestem ezen az érdekfeszítő fellengzésen, kezdjünk bele a véleményezésbe.

Röviden: Tetszett majdnem az egész, kivéve az epilógust és úgy 50 oldal a végéből. A gond az volt a végével, hogy ellentmondott saját üzenetének a könyv. Brit melyik bolygóról származol, ha azt hiszed rávehetsz valakit bármire, ha neki adod a tested? Ugyan már. (de sikerült....oh the irony)
Ajánlom? - Igen. Miért? -Azt lent fejtem ki. :)

Hosszan:
Engem ez a könyv hamar megnyert magának, túl hamar. Nem vitás, hogy az írónő tehetséges, nagyon jól tudja alakítani a szálakat és szimpatikus szereplő gárdát is tud gyártani. De...DE...én már kinőttem az ilyen tini lányos, rózsaszín felhőben élek stílusú dolgokból. (a látszat is számít) Ha pár évvel fiatalabb lennék a kedvenceim között lenne, van benne szerelem, akció, tiltott dolgok és szabályok áthágása, minden jelen van amit csak eltudsz képzelni. A nyelvezete humoros, a modern kornak megfelelő, csak a célközönség száz százalék, hogy nem én voltam.
Egyetlen egy szereplővel nem tudtam azonosulni, de ez így túl finoman hangzik....szóval még egyszer nekifutok. Minden szereplőt imádtam csak a női főszereplőt rühelltem elejétől a végéig. Nagy felfedezés amúgy, hogy nincs egy olyan könyv se, ami ne rendelkezne legalább egy kődarab értelmi szintjén álló szereplővel, aki annyira sötét, mint az éjszaka. Brit a becses neve legfőbb képviselőjének. Én tényleg nem ítéltem el azért amit nap mint nap tesz, hogy hazudik a világnak, mindenkit becsap a környezetében, még saját kis diónyi agyát is megtéveszti. Egyszerűen kiállhatatlan, azt hiszi minden, MINDEN róla szól. Ha valamihez nincs köze, mit tesz? Tesz róla, hogy legyen. Ebből nem az következik hogy, hú, milyen vagány ez a lány. Nem. Kényes, egoista kis borzalomvirág.

Csak hogy el ne felejtsük, ez egy romantikus regény. Biztos azt gondolod, mivel Britet úgy szidtam, mint a bokrot ebbe is nyomban belekötök. Megtenném ha tudnám, szóval most biztos csalódtok bennem mert nem tudok. Alex és Brit tökéletesen összeillenek! Alex elég okos, hogy pótolja barátnője agysejt hiányát, Brit pedig megtanította őt, hogyan tegye magáévá saját érzelmeit és nyíljon meg előtte. És általában pattogós párbeszédük pedig csak hab volt a tortán.

Szólnék még a Latin vér bandáról is, ami számomra az egyik legszórakoztatóbb volt. Azt hiszik összetartoznak, közben azon igyekeznek, hogy keresztbe tegyenek egymásnak. Elegendően álszentek és képmutatók, hogy "összetartozzanak". Egy gyenge változatai az igazi maffiózóknak.

Összegezve: Jó, megérte a belefektetett energiát, és ha a következő kötetekben teljesen kiiktatnák Brittanyt szerintem sokaknak nagy megkönnyebbülés lenne.

5/4