2012. dec. 27.

Ursula Poznanski - Erebos

Ezt kaptam testvéremtől karácsonyi ajándékként, persze segítséggel sikerült neki kiválasztani. Valahogy nem tudják milyen az ízlésem könyvek terén, de próbálkoznak. :)


Fülszöveg: Nick megszállottja az Erebos című számítógépes játéknak, ami kézről kézre jár az iskolájában. A szabályok elég szigorúak: mindenki csupán egyetlen esélyt kap, hogy Erebost játszhasson. Játék közben egyedül kell lenni és senkinek sem szabad róla beszélni. Aki ezeket megszegi, vagy nem teljesíti a küldetéseit, kiesik, és többé nem is tudja elindítani a játékot. De ami a legérdekesebb: az Erebos olyan megbízásokat ad, amelyeket nem a virtuális világban, hanem a valóságban kell végrehajtani. A képzelet és a valóság zavarosan összemosódik. Aztán a játék arra utasítja Nicket, hogy öljön meg egy embert...


Borzasztóan nehéz lesz értékelni mert túl gyorsan olvastam el, de megpróbálok valami emberit létrehozni.


Gondolom nem sokakat ér teljesen ismeretlenül a cím. Eléggé népszerű volt megjelenésekor, ami nem is volt olyan régen.
Egy kis művelődés gyanánt(magamnak és neked):
Ki is Erebos?
A görög mitológiában az ősi sötétség, Khaosz gyermeke, aki szintén az ősi sötétség megtestesítője volt.
A Tartarosz fölötti túlvilági részt nevezték az idő múlásával Erebosznak.

Köszönöm wikipedia

Érezted már valamivel kapcsolatban hogy ha abbahagyod több kárt okozol magadnak vele mintha például véletlenül beléd csapna egy villám? Na, nekem ez a könyv pont ilyen volt. 2 nap alatt képletesen befaltam az egészet, és gondolom sokat árul el ha egy nap 440 oldallal végeztem…szabadidő a maximumom!

A játékok világa nem áll távol tőlem. Nagyon szeretem őket főleg az fps és szerepjátékokat. Az Erebos mint játék nekem a legjobban a Dragon Age-re hasonlít, hangulatát tekintve. Abban habár nincs annyi interakcióra lehetőség mint az Erebosban, viszont az valóságos, és létezik. (és imádtam)
Ha filmként kellene rá tekintenem, az mondanám, hogy a Stay Alive-ra (magyarul "Ezt éld túl" címen fut) hasonlít.
http://www.youtube.com/watch?v=ZdWFRWtIOGY
Jó,tudom, ez inkább a horror kategória, de a koncepciója majdnem ugyanaz. Játék ami hatással van a valóságra.

A könyv felépítése és kivitelezése briliáns. Összetett, bonyolult mégis világosan érthető a cselekményvezetés. Aki maga is enyhén játékfüggő teljes mértékben beleélheti magát Nick szerepébe. Igen, tudom,ez korunk egyik legfőbb "betegsége". De én nem epilepsziáig hajszolt játékosokra gondolok. Családomban is van két-három-négy ilyen személy is, de inkább ilyennel foglalatoskodjanak mint bármi mással ami kártékonyabb. Most persze jöhetnének az ellenérvek a játékokkal szemben, hogy mennyire agresszívak, jellemrombolók, stb. De én nem fogok ebbe belefolyni. Akit ez érdekel, az most rossz helyen jár. :)

Az első 100 oldal elég csalókás volt nekem. Azt hittem hogy most arról olvashatok ahogy drága Nick, a főszereplő, beteljesíti leghőbb vágyát a játékban, ő lesz az úr, mindenkit legyőz és végig követhetem ennek a teljes menetét. De nem így történt. A háttérben teljesen más lapul meg. Egy összesküvés. Talán ez volt a legutolsó dolog ami eszembe jutott volna fordulatként. Ezért is volt kiszámíthatatlan és akció dús az az 545 oldal. Nem fogom lelőni a poént.
Úgy jó ahogy van a könyv, de olvasás közben reménykedtem hogy lesz majd egy-két ésszel felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan történés, amiből egy gyötrő kis függővéget ki lehetett volna hozni. De azzal sincs baj hogy minden szálat elvarrtak és semmi sem terelődött emberfeletti síkra. Csak az én ízlésemnek a paranormális dolgok jobban megfelelnek, ha van valami rejtély, ami gondolkodóba ejt.

A szerelmi szál...hát..nem áll túl erős lábakon. Nekem úgy kifejezetten nem is jött be. Az ilyen tini szerelem dolog eléggé elcsépelt, főleg hogy előtte semmilyen kapcsolatban nem álltak a szereplők, aztán hirtelen a lány "megadja" magát, pedig a fiú már nem egyszer bepróbálkozott nála (ismeretlenül...). Vagy ez a szokásos ő másfelé kacsingat ezért felkeltette az érdeklődésem téma?

A karakterek hitelesek, de egyikük sem nőtt a szívemhez. Ennek oka valószínűleg, hogy több szó esett a játékban részt vevő bábujaikról mint róluk. Ettől eltekintve egyikük sem volt bosszantó, amit én nagyon is értékelek. Ritka a nem irritáló kamasz.

Egy pontatlanság tűnt fel összesen, hogy az írónő mintha kicsit összezavarodott volna a számolásban. Egyszer még x szintű a hős, máskor meg azért küzd, hogy olyan szintű legyen mint amilyet már elért, de sehogy és sehol sem vesztett szintet. Hm..érdekes..Fátylat rá!

Aki maga is szereti a játékokat, az odáig lesz a könyvért szerintem. :)


5/5




  

2012. dec. 12.

Daniel Keyes - Virágot Algernonnak

Csak keresgéltem a könyv címek között és érdekesnek találtam. Még a fülszövegét se olvastam el, hogy teljesen váratlanul érjen majd a tartalma.

Történet: Mi lenne, ha az intelligencia műtéttel megnövelhető lenne? Boldogabb-e az okosabb ember? Charlie Gordon nem lesz boldogabb attól, hogy IQ-ját 70-ről 180-ra növelik. De az eredmény nem is tartós. Néhány hónap alatt megy végbe a szenzációs változás, majd a leépülés. Naplójából - a pszichológus író nagyszerű beleérző-képessége révén - megismerhetjük, hogyan látja a szellemileg visszamaradott ember a saját helyzetét, milyen bonyolult a kísérletező és a kísérleti alany viszonya, mennyire elszakadhat egymástól a szellemi és az érzelmi fejlődés. Elgondolkodtató, hogy miként befolyásolja a visszamaradottból zsenivé váló Charlie környezetében élők hozzá fűződő érzelmeit intelligenciája változása. Fekete Ernő nagyszerű előadása drámai erővel jeleníti meg Charlie Gordon és Algernon, a kísérleti fehér egér fantasztikus történetét.

Szerintem ezt a könyvet kötelező olvasmányként be kellene iktatni a középiskolákba. A mai világban már nem számít annyira fontosnak az együttérzés a diákok körében,(nem mintha a felnőtt társadalomban annyira jelen lenne) minden mással el vannak foglalva, csak embertársaikkal nem. Empatikus képességük fejlesztéséért érdemes lenne elolvasni ezt minden tizenévesnek. Csak annyit sajnálok hogy az olvasás csupán szűk körben elterjedt abban a korosztályban, és ha kényszerítik akkor egy életre meg is utálják a könyveket.

Térjünk át a Virágot Algernonnak-ra.

Még teljesen a hatása alatt vagyok, két nap olvasás sem bizonyult elégnek.Annyi értéket sorakoztat fel egyszerre, hogy most azt se tudom mihez kezdjek magammal. Egyszerre ösztönöz és elbizonytalanít. 
Gondolom már mindannyiunk találkozott ilyesféle hátrányos helyzetű emberekkel. Ebből adódóan leírom én mit gondoltam róluk eddig. 
Mivel indokolatlanul erős szimpátiát éreznek irányomban a gyerekek, viszont én ezt nem igazán tudom tolerálni, egyfajta türelmetlenség alakult ki bennem irántuk. Ez nincs másképp a szellemileg hátrányos emberekkel se. Rádöbbentenek arra hogy mennyi mindennel többet kaptam az életben, sokkal könnyebben értem el dolgokat mint ők, és mégse vagyok annyira önmagam mint ők. Tudnak élni a "betegségükkel" és könnyebben elfogadnak bárkit és bármit. Egyfajta irigység ez, amit nem tudok hova tenni magamban. Én folyton gyanakodom, és arra gondolok hogy ez az új ismerős vajon ártani fog-e nekem a távoli jövőben. Türelmetlenségem abból fakad hogy a szeretet könnyebben megkapják, az emberek szívesebben adják át magukat nekik, mint az átlagos embereknek. Egyszerűen ösztönösen megbíznak bennük (de nem biztos hogy ez kölcsönösen is igaz). Nem várom el hogy mindenki úton-útfélen megbízzon egy idegenben, de hogy már a paranoia szintjén bizalmatlanságba fullad minden közeledés, az elkeserítő.

A könyv maga remek. Azt az érzést keltette bennem, hogy a legelkeserítőbb pillanatokban is van remény. Csak törekedni kell a változásra, a fejlődésre és hogy jobbá váljunk mint személy.
Nem igazán könyv ez, végig lepergett szemeim előtt a cselekmények sorozata, együtt örültem és szomorkodtam Charlie-val, inkább olyan mintha emlékképeket gyártottam volna róla és azokra emlékeznék vissza. Valóságosabb pár papírra vetett kanyargós vonalnál.

Megfogalmazása a butuskától eljut egészen a fennköltig. A könyv felénél azonban azt éreztem, hogy az érzelmi töltet fontosságára helyeződik innentől a hangsúly, és kevesebb olyan rész volt ahol az író szükségesnek találta Charlie intellektusát bizonyítani. Végül is...eleget tett az előzőekben. Nincs igazán ok panaszra.
Kedvenc részeim azok amikor még csak a kezdeti fázisban jár, még éppen csak sikerült átlépni szellemi korlátait és ráébred a világ mivoltára. Addigi gyermeteg naivitása köddé válik és meglátja hogy aki eddig barát volt valójában ellenség.

Charlie elméjének felemelkedése és hanyatlása az életciklus görbére emlékeztet, amit tanulmányaim során megismertem. (nem fogom elkezdeni kifejteni vállalati szinten)
A bevezetés volt Charlie mentalitásának megismerése. 
A növekedés volt az amikor alávetette magát az operációnak és tudásszomja egyre csak gyarapodott.
Az érettség amikor kiábrándult az emberekből, lenézte őket és inkább a tudományoknak szentelte magát.
A hanyatlás amikor kiderült hogy csak átmeneti eredménnyel szolgált az operáció, és hiába igyekezett megtartani jelenlegi intelligencia hányadosának a szintjét, erőlködése kudarcba fulladt.

Régen íródott mű ez, és talán ezért gondolom úgy, hogy sokkal mélyebb tartalom rejtőzik a háttérben mint a kortárs írókénak nagy részében. Akik inkább a trendeket követik, olyat írnak ami az általános közvélemény tetszését elnyerheti, de igazán kiemelkedőt mint ez, soha nem fognak tudni alkotni. 
Érdekes elgondolás hogy mi történne ha tényleg lenne egy ilyen módszer, de ha a boldogtalanság garantáltan vele járna, vajon lenne-e kereslete? Fontosabb-e a tudás a boldogságnál? Persze a helyes válasz egy köztes megoldás lenne, egyszerre lenni intelligensnek és szerethetőnek. Vajon ez lehetséges?

Befejezésül annyit írnék, hogy aki ezt a kezébe veszi, ne hagyja elkallódni semmiképpen... 


5/5

2012. dec. 10.

Douglas Adams - Galaxis Útikalauz stopposoknak

Hogyan talált rám: valószínűtlensége 234 volt az 1-hez, és egyre csak növekszik...

Történet:   Ez a történet a szörnyen ostoba csütörtökről és a rendkívüli következményeiről szól, és arról, hogy miért sokkal biztonságosabb a világegyetem, ha van nálunk egy törülköző. Ez a történet emellett egy könyvről is szól, melynek címe: Galaxis Útikalauz stopposoknak. Ez nem földi könyv, sosem adták ki a Földön, és a szörnyű katasztrófát megelőzően egyetlen földlakó se látta vagy hallott róla. A könyv mindazonáltal szerfelett figyelemreméltó. Valószínűleg ez a legfigyelemreméltóbb könyv, ami csak napvilágot látott a Kisgöncöl óriási kiadóhivatalainak gondozásában – bár a földlakók ezekről se hallottak. Ez a könyv nem csupán hallatlanul figyelemreméltó, hanem elképesztően sikeres is. Népszerűbb, mint a Mennyei Házi Mindentudó, jobban fogy, mint a Hatvanhárom További Figura Súlytalanság Esetére című illusztrált kiadvány, és ellentmondásosabb, mint Oolon Coluphid filozófiai bombaként robbanó trilógiája: a Hol Tévedett Isten,a Még Néhány Isten Legsúlyosabb Tévedéseiből és a Végül Is Kicsoda Ez Az Isten Egyáltalán? A Galaxis Külső Peremének néhány liberálisabb civilizációja számára a Galaxis Útikalauz már kiszorította a hatalmas Encyclopaedia Galacticát, s egyedül tölti be az összes tudás és bölcsesség tárházának szerepét, mert noha sok benne a hézag, és tele van kétes, de legalábbis üvöltően pontatlan adattal, két fontos vonatkozásban felülmúlja kevésbé szárnyaló elődjét. Egyrészt némileg olcsóbb. Másrészt borítóján a következő szavak láthatók, szép nagy betűkkel szedve: NE ESS PÁNIKBA!

Alapjaiban véve sok mindenről szólhatott volna a könyv. Egyszerű bolygóról bolygóra vándorlásról más és más fiktív kultúrák feltárásáról. Azonban Douglas Adams-nek páratlan tehetsége van. Képzelő erejének nagysága több embernek együttesét meghaladja és olyan világot képes alkotni mint azt oly kevesen. Hiteles, magával ragadó és csak sodorja olvasóját lendületének könnyed áramlásával.. De nem is ezért lett ez az új kedvencem, hogy fantáziadúsabb mint bármilyen más sci-fi amik be van skatulyázva ebbe a témakörben. Hanem a humora miatt. Rossz napjaimon is kezembe vettem ezt a gyöngyszemet, amikor teljes letargiába süllyedhettem volna, de egy röpke pillanatával képes volt kiragadni megszokott közegemből, örömre derültem a szereplők szeleburdiságán és szóváltásaik figyelemfelkeltő oktondiságán. 
Kedvenc részeim közé tartozik, ahogy helyzetüktől függően tökéletesen, komolyan tudták elemezni a világ harmadik legrosszabb verselőjének egy szerzeményét, és sikerült kimászniuk abból a hatalmas kulimászból amiben részesülhettek volna. Még ha nem is volt minden erőfeszítésük kellően jól értékelt. Még mindig képes megnevettetni az a sok badarság amit összehordtak, de mégis igazuk van valamennyire. :)
Bonyolult szerkezeti felépítése miatt, vagyis inkább összetettsége miatt, és az egyedi szavak keverékéből adódóan egy újraolvasást meg ér nekem. Néhány részt figyelmesebben is érdemes átfutni, hogy minden egyes szavában gyönyörködni tudjak. A valószínűtlenség elgondolása már önmagában több napi töprengést fog nekem okozni, hogy milyen rendszert használtak és mi volt a viszonyítási alap.
Ebbe a különös világba való betekintés pont elegendő volt ahhoz, hogy felejthetetlen élményt nyújtson már önmagában ez az első kötet is. Annyira volt részletes amennyibe még nem fullad bele az olvasó, csak érdekesnek tünteti fel magát, és ennyivel is képes egy komplett fanatistát faragni az emberekből.
Az is tetszett, hogy filozófiai kérdésekkel támasztja alá a történet hátterét ami talán már túlontúl bonyolult keretet ad neki. Én is sokat gondolkodtam azon a bizonyos kérdésen, de hogy egy ilyen válaszra milyen kérdést lehet feltenni az rejtély számomra. A vallás és Isten létezésének racionalitását csupán pár oldalon keresztül taglalta, mégis sikerült megcáfolnia illetve alátámasztania a maga módján.

Könnyű lehetne értékelni egy ilyen színvonalas könyvet, de nekem ez a legnehezebb feladat. A dicséretekkel mindig csínján bánok, mert előbb utóbb kiderül hogy elhamarkodottan beszéltem. Mivel még sok kötet elébe nézek, nem is szeretném annyira agyon ajnározni.

Gondolkodtam hogy karácsonyra esetleg jó lenne beszerezni ezt a kis sorozatot, de rájöttem hogy nem vagyok éppen milliomos, de ezt a problémát majd az idő megoldja. Lassan járj tovább érsz, és én összeszedem apránként a darabjait.


5/5*

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...