2013. aug. 27.

Chuck Palahniuk - Altató

Jó szokásommá vált, hogy csak úgy véletlenszerűen mondok egy számot és úgy választom ki mit olvassak a várólistámról. Szerencsére most egy komolyabb műre került sor, mert emellett olvasok egy olyan bűn rossz könyvet, amit legszívesebben elégetnék.

Fülszöveg: Carl Streator újságíró egy nap különös megbízást kap szerkesztőjétől: a hirtelen bölcsőhalálról kell cikksorozatot írnia. Alighogy nekilát e nem kifejezetten hálás feladatnak, különös felfedezést tesz: az áldozatok mindegyikének ugyanabból a könyvből, ugyanazt a verset – egy afrikai törzsi mondókát – olvasták fel a haláluk előtti este. Carl fejében hamarosan összeáll a kép, és kezdetét veszi a hajtóvadászat a mondókás könyv fellelhető példányai és a Varázskönyv után, amelyben a gyilkos mondóka eredetije szerepel. A keresésben „segítségére” lesz Helen Hoover Boyle ingatlanügynök – akinek múltja és rózsaszín hajkoronája súlyos titkokat rejt –, Helen titkárnője, Mona Sabbat, a fiatal neohippi boszorkány, valamint Mona megszállott pasija, Osztriga, a Harcosok klubja Tyler Durdenjének ikertestvére, aki akár emberek milliárdjait is könnyű szívvel feláldozná, ha ezzel „megmenthetné” bolygónkat.

Néhány helyen cselekményleírást tartalmaz a bejegyzés!

Sokat törtem rajta a fejem, vajon megéri-e nekem egyáltalán írnom róla. Azért írok blogot, hogy sokkal élénkebben éljenek bennem az emlékek a könyvekkel kapcsolatban. Ha megkérdezik tőlem, mit gondolok erről vagy arról a könyvről, milliószor könnyebb tudatom rejtekeiből előbányászni a történetet és a véleményemet róla, ha előtte írásban is rögzítettem. Viszont, ennél a könyvnél ilyennel vesződnöm sem kell. Tudom, hogy hetekkel később is ugyanolyan világosan fogok emlékezni rá, akár most. Van az a sallang, hogy mély nyomot hagy bennünk egy könyv, ez egy egész krátert hagyott. Megosztom miért volt ez rám nagy hatással.

Ahogy a fülszöveg is bemutatja, nem egy átlagos horror történettel állunk szemben. Nem a vérengzés, belezések és különböző testnedvek szétfröcskölésének szépségeiről szól. Csupán bölcsőhalálok. Első olvasatra nem is tűnik ez annyira rettenetesnek. Magamból kiindulva, teljesen hidegen kellett volna hagyjon érzelmileg. Nem szeretem a gyerekeket, de nem is utálom őket, jobbnak látom ha szép külön utakon ellavírozok mellettük, bármit csak a kontaktust kerüljem. Nekem ők a mumusaim. Azonban, ezt az egészet lehet csak bemesélem magamnak. Úgy olvastam a könyvet, hogy arra próbáltam gondolni, hogy ez nem valóság, nem lehet igaz belőle semmi. Ilyen hozzáállással akár fel is köthetném magam, azzal a jelmondattal, hogy inkább akkor ne is olvassak. Muszáj az embernek beleélnie magát az elbeszélésbe, hogy személyesebb élményként élje át.
Bölcsőhalál. Csecsemőhalál. Újszülött halál. Gyerek halál. Mindenki válassza ki magának a megfelelő szörnyűséges elnevezést. Mr. Streator és Helen Hoover Boyle is elvesztette gyermekét, mert felolvastak nekik egy esti mesét. Egy jó szándékú tettből gyilkosság lett. Sok más család is ugyanezt élte át, de Mr Streator-nak az a feladata, hogy úgy írjon ezekről, hogy az emberek elolvassák. Minden szülő félti gyermekét a bölcsőhaláltól, azonban belső kíváncsiságuknak egyszer úgyis behódolnak és kezdeti ellenállásuk a bölcsőhalál ténye ellen érdeklődéssé változik. A tudás hatalom. Vagy mégsem.

A könyv egyik fő motívuma a zaj. Mindenki zajfüggő és csendfóbiás. Ez a magány és a hatalom érzéséből fakad. Én magányosságom ellen zajt viszek életembe, míg testvérem csupán hatalom nyerésből egyre feljebb és feljebb veszi a hangerőt, hogy úgy mond így jelezze a dominanciáját. Néha ez fordítva is igaz, de ez egy elnagyolt példa erre.

"Mindig akad valaki, aki kényszert érez, hogy telepermetezze a levegőt a hangulatával."

Mindenki aki kívülállónak érzi magát, az valamilyen szinten vágyakozik a hatalomra. Ha erős lesz, majd tisztelik. Ha hatalmas tudásra tesz szert, akkor mások fölé magasodhat és bizonyíthatja felsőbbrendűségét. Én nem vagyok egy megalomániás személy, de sokszor elképzeltem mire mennék, ha emberfeletti képességekre tennék szert. Nem mindig a jobbik énem győzött.

A könyvvel egyetlen gondom, a követhetetlensége volt. Sok esetben maximálisan beleéltem magam a cselekmény folyamába, és erre egy váratlan történet félbeszakította, amit egészen a regény végéig nem tudtam  hova tenni. Azokat a részeket kicsit egyhangúnak találtam, a szereplők kilétében sem voltam száz százalékig biztos. Mintha az utca emberét megállították volna, hogy meséljen egy városi legendát.

Horror regényt még csak egyet olvastam ezen kívül. A másik az Joe Hill - Szív alakú doboza volt. Attól kivert a víz néha, a szellemes történetek és filmek a gyengéim. Nem tudom higgyek-e a másvilágban, szóval úgy mond a kiismerhetetlenségtől félek a legjobban.
Az Altató hangulata az depresszív és melankolikus, elejétől végéig a gyász érzése lengi körül. Ezeken kívül, nekem néha nagyon morbid, kicsit ízléstelen és bizarr is volt. Nem feltétlenül negatív vonatkozásúak ezek a jelzők, pont ezek tették teljessé az élményt. Írok pár példát, amik a földbe döngöltek.
- Helen-t megszállta egy barátja és átvette teste fölött az irányítást, így kényszerítve rá Helen-t hogy végezzen magával, mert szerinte eluralkodott rajta a hatalommánia. Szóval a megszállás közben, "Helen" eldobta jéggé fagyott csecsemőjét (részletekbe nem mennék bele túlzottan, hogy miért fagyott) kezei közül, aki így darabokra hullott. Kezecskék és lábacskák hevertek szanaszét a földön, ennek tetézéseként pedig a feje is elgurult...Ez engem nagyon sokkolt. És ami még rosszabb volt az egészben, hogy ezután Helen tudatára ébredt, és kínkeserves sírás közepette karjaiba fogta a fagyott maradványokat és lélekszaggatóan sírt tovább. Mi ez, ha nem borzasztó?
- Mr. Streator lábából egy kis makettépület darabkáit szedegeti ki Mona (Helen asszisztense). Tömérdek mennyiségű genny és vér folyik a lábából, ahogy egyenként húzza ki a darabokat, amiket későbbi felhasználás gyanánt valamilyen oknál fogva meg is tartottak. Hogy mi az az ok? Hát hogy Osztriga, (Mona barátja) Mona engedélye nélkül, miközben ő alszik szépen befonja őket a raszta hajába...Ne kérdezd, hogy fertőtlenítették e azokat...nem is akarom tudni. Mindenképpen undorító.
- Nekrofília. Kb két évvel ezelőtt egy hirtelen ötlettől vezérelve barátnőimmel együtt megnéztünk két erről szóló filmet. Nekromantik 1 és 2. Ennél kiábrándítóbb dolgot csak egyszer láttam, de az is egy másik film volt. (Sprski, maga az antikrisztus forgathatta) Hogy leírva olvashattam erről, nem hozott ki belőlem olyan vehemens indulatokat, mint vizuális formában, de így is megrendítő volt. Ez is a mások felett való uralkodás egyik megnyilvánulása.

Chuck Palahniuk-nak van egy olyan stílusa, ami miatt kiemelkedik a tömegből. Erős kritikai érzékkel áll hozzá mindenhez és saját életét is ihletforrásnak tekinti. Ennél a könyvnél édesapja halála és annak körülményei szolgáltatták az ihletet. Feltettek neki egy kérdést, hogy hisz-e a halálbüntetésben. Nem tudott rá válaszolni. Én se tudnék. Alapjában véve, én nem pártolom az erőszak semmilyen formáját se, de hogy ez igazságszolgáltatás lenne, azt nem tudom vitatni.

Ajánlom mindenkinek, aki nem vágyik kikapcsolódásra. Ez nem az a könyv amit szeret az ember, hanem ami elgondolkodtatja és megértésre készteti.

"Ha nem létezik szabad akarat. Ha igazából nem tudod, amit tudsz. Igazából nem szereted, akiről azt hiszed, hogy szereted. Akkor miért érdemes élni?
Semmiért."


5/4

2013. aug. 23.

Sarah Dessen - Egy felejthetetlen év

Azzal kezdeném, hogy kifejtem miért olyan nagyszerűek a posták. Mikor éppen napi teendőit végezné az átlag ember, számlák befizetése és egyebek, míg sorára vár, bőven van ideje nézelődni a kirakott árucikkek között. Talál édességeket, filmeket, szintetikus állat utánzatokat és végül de nem utolsó sorban könyveket. Míg más boltokban horribilis áron teszik polcaikra a könyveket, addig a posták mindig kedveskednek x százalékú leértékeléssel. Vagyis, aki az akciók híve és szeretné megkímélni a pénztárcáját látogasson el a nagyobb postákra illetve néhány élelmiszerboltba. Én már több könyvemet is ilyen helyekről szereztem be.

Fülszöveg:  Halley és Scarlett évek óta legjobb barátnők. Megosztják egymással titkaikat, ruháikat és szerelmeiket. Mások szemében Scarlett a népszerű, feltűnő lány, Halley csak a csendes barátnő, ám ő nem bánja: ketten tökéletesen kiegészítik egymást.
A gimnázium harmadik évének elején azonban megbillen az egyensúly. Először Scarlett barátja, Michael – az évfolyam legendája, akivel boldogan randizna az iskolában az összes lány – meghal egy motorbalesetben. Aztán Scarlett hamarosan megtudja, hogy Michael gyermekét hordja a szíve alatt. Életében először Scarlettnek van igazán szüksége Halleyre. Ám bármennyire igyekszik is Halley, meg kell küzdenie a saját problémáival is – próbál eltávolodni parancsolgató anyjától, miközben élete első komoly kapcsolatát éli meg. Lehet, hogy Halley és Scarlett barátsága megroppan a súly alatt, de soha nem törik meg… mert az igazi barátságban az ígéret örökre szól.

Sarah Dessen, a kedvenc íróim egyike. Igaz, hogy a blogon eddig még nem méltattam, de ezt most itt az ideje bepótolni. Még csak egyetlen másik könyvét olvastam ezen kívül, a Tökéletes-t, de már azzal a szívembe lopta magát. Drága barátnőmtől (látens feleségemtől) kaptam ajándékba névnapomra. Általánosságban véve ifjúsági könyveket ír, amik első ránézésre és fülszöveg alapján, egy másik korosztálynak az érdeklődési körébe nem tartozhatna bele. És itt jön egy hangzatos szó, a: DE. De, félretéve ezeket a beskatulyázásokat, nem a műfajon van a hangsúly, hanem a stíluson és a mondanivalón. Eddig mindkettő könyvében voltak olyan dolgok amiken már én is átmentem, és úgy képzelem, hogy mások is így vannak ezzel. A stílusának varázsa abban rejlik, hogy nem erőltetett, lineárisan halad előre a cselekmény és nincsenek kizökkentő kitérések. És most térjünk rá a könyvre...

Egy felejthetetlen év. Mindenki magáénak tudhat ilyet, akár pozitív, akár negatív vonatkozása is van. Nos, nekem több a negatív, mint a pozitív, de ez most nem is lényeges.
Halley és Scarlett éve, mindkét szélsőségben gazdag. Scarlett elveszíti barátját egy motor balesetben és kiderül, hogy egy gyermeket vár tőle, Halley pedig megismerkedik egy fiúval és közben édesanyjával hadakozik.
Személyes tapasztalataim miatt sokkal közelebbinek érzem magam ezt a családi viszályt, mint azt szabadna. Néhány megjegyzés és párbeszéd szinte egy az egyben ugyanúgy zajlott le köztem és az anyukám között is. Mikor mutatom már be végre én is a barátom, mennyi időt töltök vele, és konkrétan mi zajlik köztünk. Akárhányszor beszédbe elegyedek vele, vagyis jobb úgy mondani, hogy akárhányszor beszélgetést kezdeményez én meg hallgatok közben, folyton azt mondja, hogy ő nem akar beleavatkozni, DE...és itt kifejti mit csinálok rosszul és mivel szúrom el teljesen az életem. És pontosan ezzel avatkozik bele. Ha kíváncsi lennék a véleményére, akkor megkérdezném. Egy párkapcsolat normális esetben két ember között zajlik, és bármiféle harmadik fél csak összekuszálja a dolgokat és katasztrófát eredményez. Ha hibát követek el, az az én dolgom, majd tanulok belőle. Nincs szükségem arra, hogy valaki más élje az életem.
Ironikus, hogy amennyire Halley édesanyja az anya-lánya kapcsolat szakértője, ugyanannyira nem tudja kezelni saját viszonyát a lányával. Amikor azt érzi kezd eltávolodni tőle, valójában csak annyi történt, hogy felnőtté válás küszöbén áll és szeretné elkezdeni élni a saját életét.

Halley és Macon kapcsolata nagyon plátói és idealizált. Első látásra zavart képpel néztek egymásra, tulajdonképpen még egy halvány szikra sem volt köztük, csak kínos csend. Ezután pedig kialakult egy nagyon felszínes kapcsolat. Nem tudtak egymásról sok mindent mégis megpróbáltak egymással maradni. De ahogy egyre bonyolódott Halley élete, úgy vált annál nehézkesebbé a köztük való viszony. A találkozások élménye elszürkült, az együtt töltött idő megszűnt értékesnek lenni. Szó szerint csak együtt lógtak és történetesen úgy, hogy egy helyen is. Halley egyre többet és többet csalódott Macon-ben míg végül már megelégelte és jobbnak látta ha külön utakon járnak. Ez nem szerelem volt. Csak szükség. Szükség és lázadás minden ellen.

"Az ember szívét lehetetlenség egyik pillanatról a másikra elzárni, mint egy csapot; el kell jutni egészen a forrásig, és azt kell kiszárítani, cseppenként."

Scarlett volt a kedvenc szereplőm. Először az tetszett meg benne, ahogy megbirkózott a tragédiával amit átélt. Utána meg az eltökéltsége fogott meg, hogy ragaszkodik az igazához, hogy felneveli a gyereket bármilyen ára is legyen.

Összefoglalva tehát, nem egy tipikus romantikus történet bontakozik ki a könyvben, a fő szál a kapcsolatok változása és azoknak elfogadása. Nem kell mindennek a helyén lennie, mindenkivel jóban lenni konfliktusok nélkül, még az se baj ha saját magunkba vetett hitünk is megrendül olykor-olykor. De nem szabad elfeledni, mindig van kire támaszkodni. A barátság éltet.

Ez pontosan az a könyv és történet, ami hamisíthatatlan naivságával azonnal képes megértetni magát olvasójával. Fiatalság, bolondság.

5/5

2013. aug. 13.

Mit fessek? (2. Tehetség)



Bármi megtanulható? Nincs is olyan, hogy valaki tehetséges?
Szerintem nem vitatható a tehetség kérdése. Van aki azt hiszi, hogy bármi megtanulható puszta szorgalommal, és a tehetség az csak egy látens fogalom.
Ha valaki tehetséges, az meglátszik a művein és vagy a jártasságban amihez ért. Nem tartom magam olyan kiemelkedően tehetségesnek, de eltökélt vagyok és szorgalmas, és nagyon kemény munkával tudtam elérni, hogy javítsak fejlődő képességemen.
Régen rengeteg polihisztor élt, akik több dologban is érdekeltek voltak és ők voltak a különféle irányzatok képviselői. Kellő akaraterő nélkül ők se tudtak volna ennyi mindent véghez vinni, egyszerre szobrászkodni, festeni, tervezni és még sok mindent.
Mint már említettem, nem vagyok egy zseni, de tény, hogy ezzel születni kell. Valameddig el lehetne jutni simán önerőből ennek hiányában is. Én például erősen pártolom ezt a tanulási folyamatot. Ha valaki azt mondja, hogy ő nem tud rajzolni, én mindig azt mondom: De tudsz, mint mindenki más rajtad kívül. Úgy ahogy énekelni is. A különbség csak az, hogy hogyan.
Szóval rajzoljatok, énekeljetek, pantomimezzetek, táncoljatok, a fő, hogy örömötöket leljétek benne.
Egyet ne felejtsetek, az egyik legfontosabb meghatározó tényező az idő. Senki nem produkálhat látványos fejlődést egyik napról a másikra. A türelmetlenség az ember egyik legnagyobb ellensége.


Ennek örömére, kedveskedek pár saját gyerekrajzommal.
2000-ben készült, amikor 7 éves voltam. Lenyűgöző látvány, ahogy a tó az égre csúszik dacolva a gravitációval.

2003, az a pillangó akkora, mint egy kisebb fa. Valamiért azt hittem így kell színezni és hogy minden virág levele hegyes és az ég felé tör.


2004, ekkor iratkoztam be szüleim jóvoltából a helyi művészeti iskolába, ahol minden péntek délután egy 4 órás tanmenet keretében foglalkoztak velem. (az már más kérdés, hogy valójában én meddig voltam ott)

2005. Első szárnypróbálgatásaim festés terén, későbbieket nem dokumentáltam.
Összehasonlításként pedig egy másik csendélet, ami a blogon is megtekinthető. 



Összefoglalva tehát, mindenki lentről kezdi, de határ a csillagos ég. Magunknak próbáljunk megfelelni és ne mások elvárásainak. Ha valaki azt mondja tehetségtelenek vagyunk vágjuk a képükbe nyugodtan, hogy ezt nem neki kell eldönteni. Annyira vagyunk tehetségesek, amennyire mi gondoljuk saját magunkat. 

2013. aug. 6.

Mit fessek? (1. Bevezető)


Úgy gondoltam, ideje lenne egy tisztességes tanácsadó rovatfélét indítanom ez ügyben, mert egy nagy széna bála mennyiségű keresőszót kaptam már ezzel kapcsolatban. Mit fessek, illetve rajzoljak x eseményre, vagy csak úgy hobbiszinten. Próbálok segíteni ebben, és majd a későbbiekben példaként fotókat is mutatok.
Csak személyes gondolataimat és véleményemet fogom leírni, nem kell semmilyen hivatalos, vagy "művész" felfogású elvont dolgokra számítani. Gyakorlatias ember vagyok, és ilyen téren két lábbal szeretek állni a földön. Valahogy megbélyegezve érzem magam, ha művész léleknek hívnak. Miért kell bárki lelkét minősíteni?

Miből láthatod, hogy mi a jó alapanyag, ihletforrást honnan kaphatsz?
Határozatlanság, hogy esetleg mi lehet festhető, vagy mi a legképtelenebb ötlet amit el lehet kezdeni festeni. Ezzel sokan szembesülhetünk, kezdők is, meg haladók is akik nem tudták mekkora fejszébe vágták bele a fejüket. Ehhez szükség van egy bizonyos fokú éles látásra és esztétikai érzékhez. Például, ránézel egy csokor virágra és azt gondolod, hogy ezt lehetetlen lefesteni vagy akár megrajzolni is. Tévedsz. Ilyenkor kell leegyszerűsíteni a formákat. Picasso is leredukálta azokat amennyire csak tudta, és geometriai formákkal ábrázolta elképzeléseit. Nem muszáj ezt tenned, de feltétlenül meg kell látnod az alapanyag alapvető jellegzetességeit. Hol törik meg rajta a fény, milyen árnyékot vet, mik a legkarakteresebb jellemzői az adott tárgynak. Személy szerint, én próbálom minél bonyolultabban megcsinálni amit elképzeltem, hogy valamennyire törekedjek a valósághűségre.
Bárki festhet ha örömét leli benne, tehetségtől függetlenül, de legyünk őszinték magunkhoz, és ne higgyük, hogy egy varázsütésre belőlünk lesz a következő Botticelli.
Ha esetleg nagyon elveszettnek érzed magad, és szemernyi elképzelésed sincs mit rajzolj/ fess, akkor nézz körül a szobádban és próbálj úgy nézni rá, mintha nem a tiéd lenne. Egy-egy dolog, beállítás és tárgy biztos megragadja a figyelmed. Végső esetben meg nézz ki az ablakon, nekem az is segít.

Ha van rá igény, akkor ikertestvéremet is meginterjúvolom a hagyományos ceruzás rajzolásról. De akkor konkrét kérdéseket várok, mert nagyon kukacoskodó tud lenni.
Igen, mindketten értünk a művészetekhez, csak én direkt a festésre álltam rá, mert rájöttem, hogy nem elég jó a rajzstílusom. Ehhez meg pont testvérem nem ért, szóval így nincs köztünk ilyen téren versengés.

Ha bármiféle javaslat vagy kérdés merül fel bennetek, akkor nyugodtan írjatok.
A következő bejegyzés témája, hogy a szorgalom kiválthatja-e a hiányzó velünk született tehetséget.

2013. aug. 5.

Neil Gaiman – Al Sarrantonio: 27 képtelen történet

Keresgéltem a várólistás könyveim között, és ez elég érdekesnek tűnt, hogy vele töltsem (pazaroljam) el az időmet. Készüljetek fel egy nagyon hosszú bejegyzésre, mert arra vetemedtem, hogy mindegyikhez írok.

Fülszöveg (óh, be sokat elárulsz, kedvesem):
A legjobb kortárs angolszász szerzők vadonatúj novellái akár a képzelet legkülső határairól merítik témájukat, akár a mindennapokból, egy közös bennük: különlegesek. Vannak köztük olyanok, melyek megborzongatnak a forróbb napokon is, mások pedig megmelengetik a lelket, ha hűvös az idő. Mesék ezek egy varázslatos, néha félelmetes, néha megmosolyogtató világról, amely a mi világunk. Mesék felnőtteknek.

Mesék. Elsőre fel se fogtam, hogy mesékről fogok olvasni. A felnőtt mese kifejezés, meg rögtön rossz vágányra tereli a gondolataimat.
 De most így írnám le a reakciómat hozzá:
Mesék. *enyhe töprengés*
Mesék? *feldolgozás alatt*
MESÉK? *feldolgozva*
MIÓTA MESE AZ, AMIBEN MINDIG VAN LEGALÁBB EGY HALOTT? Meg mit tanulok én ezekből? Csak pár történetnél láttam tanítószándékot, a többi meg vagy nem szólt semmiről, vagy inkább elvesztek a népszerű témák mezein, és már az írók se tudták miről akartak írni. Fától az erdőt eset.

Főleg az a gond ezzel a könyvvel, hogy ez a 27 képtelen történet, túl rövid, hogy azonosulni lehessen a karakterekkel és a történeteikkel. Átlagosan 12 oldal jut egy íróra, és valljuk be, ez semmire sem elég. A tájleírások képtelenek lekötni, a szereplők személyiségének kibontakozására meg nincs elég idő. Szerencsére vannak ellenbizonyítékaim.

Szépen sorjában, megpróbálok visszaemlékezni a novellákra és felidézni, hogy mennyire vertem a fejem a falba tőlük. Csak saját meglátásaimat írom le, nem kell világmegváltó dolgokra számítani.

Halvány fuxia színnel jelöltem azokat, amik tetszettek. Tragikus a statisztika.

1. Roddy Doyle - Vér
Tömören miről szól: Egy férfi elkezd sóvárogni a vér után.
Véleményem tömören: Ez fantasztikus volt! Megérte elolvasni!
A legnagyobb erőssége szerintem az, hogy a szerzők pontosan tudták, hogy ez lenne a legmegfelelőbb választás első történetnek. Nagyon humoros, lendületes, a szereplők érdekesek, és egy kicsit morbid is. Nem tűnik nagy durranásnak a téma választása miatt, de az író rendkívül tehetséges, így könnyen megoldotta a helyzetet.
Kedvenc idézet:

"Különös szerkezet az emberi agy. Majd meghal egy jó dugásért, ezért leharapja a szomszéd csirkéjének a fejét."

Tudom, beteg vagyok, hogy egy ilyen idézet tetszik...

2. Joyce Carol Oates - Megkövült alakok
Tömören miről szól: Elrettentő testvéri viszony (iszony)
Véleményem tömören: Ez nem volt jó.
Értettem az alapkoncepcióját, de egyáltalán nem fogott meg az írásmód. Ilyen kapcsolat teljesen  elképzelhetetlen ikrek között. (tapasztalatból beszélek)

3. Joanne Harris - Futótűz Manhattanben
Tömören miről szól: Istenek szórakoznak.
Véleményem tömören: Félig-meddig untatott, de a harc jelenetek tették izgalmassá néha.
Ahhoz képest, hogy mennyire hidegen hagynak az ilyen történetek, nagyon tetszett. A mitológiákat még nem sikerült behatóan tanulmányoznom, mivel néha roppant bosszantó tud lenni, hogy észben kellene tartanom kinek hány fia/lánya van. Ha meg elfelejtem, akkor meg a kavarodásból vérfertőzésre is gondolhatok. Szóval, kezdeti előítéleteimtől megszabadulva, egy élvezhető alkotással találtam szembe magam.

4. Neil Gaiman - Az igazság egy barlang a fekete hegyen
Tömören miről szól: Most sokat nem mondok vele, de tényleg az igazságról.
Véleményem tömören: Aztakutyafájáááát!
Éljenzésben törtem ki a zárásakor. Az ilyen katarzisokat szeretem egy könyv végén, de hogy egy pár oldalas kis irománynál? El se mertem volna képzelni, hogy ez lehetséges.
Az eleje nagyon döcögősen indult, és a nagyon úgy értendő, mint: Naaaaaggyyyooonn *zzz*. Egyszerűen a vége tette ezt kiemelkedően jóvá, a közepe enyhe stagnálás volt. Nem akart túl sokat elárulni Gaiman, és ezzel valamennyire magának tett keresztbe, de a befejezésért megérte. Szemet szemért!

5. Michael Marshall Smith - Aki nem hisz
Tömören miről szól: -
Véleményem erről: Komolyan mondom, nem emlékeztem erre. De újraolvasni biztos nincs kedvem.
Egyetlen szót jegyzeteltem erről: ROSSZ
Örülök, hogy kifejtettem, miért is az. Profizmus, Avely a neved.

6. Joe R. Lansdale - Hullanak a csillagok
Tömören miről szól: Katona férj elveszti lelkét.
Véleményem tömören: Jó volt, és elgondolkodtató.
A férj tíz évig szolgált a hadseregben, mindenki azt hitte már rég meghalt, ezért váratlan meglepetésként érte családját hirtelen felbukkanása. Időközben lelketlen robottá vált, akinek érzelmi reakciói majdnem a nullára csökkentek. Van egy fia, akit még soha nem látott, és a felesége ráadásul hűvösen viselkedik vele. A csattanót nem lőném le.
Van egy melankolikus hangulata, ami nagyon emlékeztet a borongós őszi estékre. Nincs benne semmi vidámság, az üresség érzését jeleníti meg, úgy, hogy közben nem vesztette el a történet saját "személyiségét".

7. Walter Mosley - Juvenal Nyx
Tömören miről szól: Egy férfi vámpír lesz.
Véleményem tömören: Jajj, már megint egy vámpír.
Sajnos nem volt se humoros, se tragikus, pusztán egy léha és érdektelen novella az öröklétről és sóvárgásról. Megkockáztatom, hogy ettől talán az Alkonyat is több mindent váltott ki belőlem.

8. Richard Adams - A kés
Tömören miről szólt: Kétszer is elolvastam, hátha rájövök.
Véleményem tömören: TKI. Túl kevés információ.
Tegyük fel, hogy gondolok egyet és elmegyek egy erdőbe sétálni. Nézem a csodás tölgyfákat, lucfenyőket, és kitudja még milyen fásszárú és lombkoronájú oxigénkéményeket. Aztán, a meleg tavaszi fuvallattal együtt, feltámad bennem egy furcsa érzés, hogy nekem most azonnal ölnöm kell. Szóval elmegyek és levadászok egy nyulat aztán meg jól eltitkolom mit műveltem.
Valljuk be, ebből nem lehet érdekes történet. (kísérteties a hasonlóság A kés és az én történetem között)

9. Jodi Picoult - Súly és magasság
Tömören miről szólt: Egy pár elvesztette gyermekét, és lassacskán tönkremennek, illetve tovább lépnek
Véleményem tömören: Ha Jodi Picoult mindig ilyen érzelemdúsan tudja kifejezni magát, akkor beszerzem pár könyvét.
Ettől a történettől szó nélkül maradtam. Elhallgattatott. Több ez, mint aminek látszik a felszínen. Olvassátok el, ha az egész könyvet nem, legalább ezt. Olyan abszurd, szürrealisztikus és realisztikus is egyben, hogy az már egy paradox jelenség.

10. Michael Swanwick - Tündér-tó
Tömören miről szólt: Nem.
Véleményem tömören: Nem.
Megtagadom a véleményezést. Különben fogok egy üres szobát, egy vödröt és egy kínzópadot. Felfekszek a padra, és napokon át hideg vizet csöpögtetek a homlokomra hogy beleőrüljek az alváshiányba és a csöpögésbe. Ha egy ilyen villám sztoritól kikészülök idegileg, az már jelent valamit.

11. Peter Straub - Mallon, a guru
Tömören miről szólt: Egy férfi elment a közel keletre, hogy megvilágosodjon.
Véleményem tömören: Nem volt rossz.
Nem támadt tőle tapsolhatnékom, hogy Ez aaaz, szép munka!, de érdekesnek bizonyult. Hatásvadász részekkel bővelkedett ugyan, mint például, hogy a főszereplő jelenléte is már rossz ómennek számít, de erre fittyet hányva tényleg élvezhető volt.

12. Lawrence Block - Fogd meg, ereszd el
Tömören miről szól:  Szociopata férfi "horgászik".
Véleményem tömören: Lassú kezdet, megfelelő kivitelezés.
Nem sokan foglalkoznának egy ilyen jelentéktelennek tűnő témával, mint a stoppolás. Semmi sincs amit előnyének lehetne nevezni, és pontosan erre erősít rá maga Lawrence Block is. Ne csináljátok! Sok őrült akad ezen a bolygón, akiknek nincs jobb szórakozásuk, mint móresre tanítani az óvatlanokat.

13. Jeffrey Ford - Pöttyös szoknya, holdfény
Tömören miről szól: Merénylet.
Véleményem tömören:  Egy remegős közepes.
Akciókban gazdag volt, de ennél többet nem tudott kihozni magából. A szándékok nem tisztázottak és túlontúl homályos, hogy élvezhető lehetne.

14. Chuck Palahniuk - Lúzer
Tömören miről szól:  Szórakoztatóipar és átverés.
Véleményem tömören: Többet vártam.
Chuck Palahniuk az egyik kedvenc íróm, ezért is vagyok csalódott. Igaz, hogy csak a Harcosok klubját olvastam még tőle, de ezzel az eggyel is sikerült meggyőznie.
Sok a felesleges metafora, allegória, amik elvesznek az élvezhetőségéből.  Erős társadalom kritikát alkalmaz mindegyik művében, de ebben nem lett olyan nagyon átütő. Több oldal kellett volna a kibontakozásához.

15. Diana Wynne Jones - Samantha naplója
Tömören miről szól: Tíz kicsi néger koppintás.
Véleményem tömören: Humoros és szerethető.
Tudom, hogy nagyon negatív bélyegnek tűnik amikor koppintásnak hívom, de ez az igazság. Ugyanolyan szisztéma alapján van felépítve, mint Agatha Christie regénye. Akad egy alig ismert forrás, amit egy mániákus ember alapul használ cselekedeteihez. Lényeg, a lényeg: öröm volt olvasni, könnyed és sodró lendületű.

16. Stewart O’Nan - Eltűntek földje
Tömören miről szól: Eltűntek keresése.
Véleményem tömören:  Lehetett volna jobb is.
Tetszett benne a főszereplő elszántsága, de az már nem, hogy megszállottsággá fajult a segítőkészsége.

17. Gene Wolfe - Leifet rázza a szél
Tömören miről szól: Idegen életforma.
Véleményem tömören: Ez nekem is idegen volt.
A sci-fi műfajnak nem vált büszkeségévé, de tűrhetően volt megírva. A szereplők nem voltak eredetiek, de az űrlények kreatívak voltak. Űrmadárparaziták. Klasszul hangzik.

18. Carolyn Parkhurst - Múló rosszullét
Tömören miről szól: Testvér rivalizálás.
Véleményem tömören: Ellenszenves a stílus.
A két főszereplő Yvonne és Arlette kapcsolata felszínes és csak megjátsszák a testvériességet. Azzal semmi baj ha néha-néha összekap egy-egy testvér, és utána rendszerint kibékülnek. Itt is ez történt, de valójában nem volt meg a kibékülés. Arlette hamis megbocsátása nővérének mert elhappolt előle egy férfit, egyáltalán nem őszinte. Csak vár a megfelelő alkalomra, hogy bosszút álljon rajta.

19. Kat Howard - Regényes élet
Tömören miről szól: Egy lány múzsává válik.
Véleményem tömören: Tetszett. (tömörítés tömörítve)
Az a lényege, hogy a főszereplő lány egy írónak ihletforrásaként szolgál. Őt használja alapul a történeteihez, a könyvei megírásához. Csak az a bibi, hogy a lány személyisége és emlékezete mindeközben megfakul, ahogy a történeteit írja. Nem tudja, hogy ő most kicsoda. Vajon egy könyvbéli szereplő, vagy saját maga? És ha az utóbbi, akkor az pontosan mit takar? Nagyon tetszett. Misztikus hangulata volt egy kis misztikummal keverve. A sok megmagyarázatlan dolog most kivételesen egy fikarcnyit se idegesített, csak rátett egy lapáttal az élményre.

20. Jonathan Carroll - Kezdődjék a múlt
Ez a történet olyan bosszantó volt, hogy még rágondolni sincs kedvem.
NEM AJÁNLOM.

21. Jeffrey Deaver - A pszichológus
Tömören miről szól:  Egy elismert pszichológus gyilkossá válik.
Véleményem tömören: Érdekes, de rossz.
Egy jól induló, ígéretes történet volt, ami könnyen átcsapott egy tudálékos és túlontúl informatív dokumentációba.

Ném: „összefüggő energiagóc, amely az emberekben olyan szélsőséges érzelmi válaszok gerjesztésére képes, amelyek eredményeképpen az érintett személy a saját maga illetve a társadalom számára káros magatartási formákat tehet magáévá.” 

Ezt a fajta jelenséget taglalta a novella. Unalmas volt és vontatott, arról nem is beszélve, hogy ezzel mintha kifogást gyártana az erkölcsös viselkedés megsértésének eseteire. Azért ölt, mert ebben szenvedett. Azért agresszív, mert ez a betegsége. Felfogtam, hogy ebben van valami igazság, de ez korántsem egy mentális zavar. Meg kell tanulni uralkodni magunk felett, segítséggel, vagy segítség nélkül.

22. Tim Powers - Párhuzamosok
Tömören miről szól: Újfent ikertestvérekről.
Véleményem tömören: Jó volt.
Egyikük él, másikuk nem. A tizedik x felé közeledő Caroleen jobb keze hirtelen rángó görcsöt kapott, aminek oka, hogy a testvére kommunikálni szeretne vele a túlvilágból. Valójában azonban, nem is őt akarta elérni, hanem a szomszédban élő fiatal ámde túlsúlyos lányt. Felajánlotta neki, hogy széppé, örökké fiatallá teszi és sovánnyá, ha cserébe belé költözhet. A lány habozás nélkül belement volna az alkuba, ha a szellem meg nem gondolja magát. Ő a testvérét szeretné inkább.
Ebben az a rossz, hogy a lány a felszínességének áldozatául esve, hagyta volna egy ismeretlen erőnek, hogy átvegye a teste fölött a hatalmat. Én nem tudom meddig süllyed az emberi faj, ha ennyire sekélyesek lettünk.

23. Al Sarrantonio - Az orrkultusz
Tömören miről szól: Logikailag követhetetlen rendszerben krumpliorrok tűnnek fel embereken.
Véleményem tömören: Nem győzött meg.
Amikor belekezdtem az első sorába, rám tört az álmosság. Komolyan ilyennel kell indítani?:

A KULTUSZ első írásos említése a germán eretnek, Jacobus Mesmustraktusában olvasható, aminek keletkezését 1349-re becsültem...

Ilyenkor felszínre tör a sötét énem, és elkezdi kántálni sátáni hangon, hogy: Blabla blablabla bla? Bla blablabaah. BLABLABLA BLAAAHHHH! *Avely a lelkibékére törekszik*
A későbbiekben egy összeesküvés elmélet bontakozott ki. Ha valaki szereti az ilyeneket, akkor az biztos jobban értékelné ezt. Sajnos az nem én vagyok.
Elővettem az öngyújtót a kabátom zsebéből, és laza mozdulattal felnyitottam. Váratlanul láng csapott fel belőle, megégette az ujjamat, én pedig elejtettem az öngyújtót.
Én kérek elnézést a szőrszálhasogatásért, de mire számított mikor felnyitotta az öngyújtót? Jégesőre?

24. Kurt Andersen - A kém.
Tömören miről szól: Idegen életforma kémkedik az emberiség után.
Véleményem tömören: Öö...jó volt.
Hogy be lehessen sorolni a sci-fi műfajba, ahhoz egy kicsit gyenge lábakon áll. Nem mutatta be kellőképpen az idegen társadalmat. A kasztokat nem vázolta fel, csak egy felületes képet tudott adni arról, hogy konkrétan mi is a felállás. Pozitívum, hogy végre van valami értelmes magyarázat a Mikulásra. Én ezt jobban elfogadom, mint a jól bevált humbug mesét.


"– Amikor az északi népek, a germánok, a lappok és a többiek, úgy kilencszáz-ezeregyszáz évvel ezelőtt látták, ahogy a tél derekán, kis magasságban átrepülök fölöttük az égen, maga szerint mit véltek látni odafent?"


25.  Michael Moorcock - TÖRTÉNETEK
Tömören miről szól: Nagyzolás baráti kapcsolatokról?
Véleményem tömören: Nagyképűen van tálalva.
Az én részemről és az író részéről is megfigyelhető a "fogyatékosság". Nálam azért, mert az a sok világirodalmi  mű amire elejétől végéig hivatkozik, számomra ismeretlen. A szerzők neve ismerős, de bármi más, velük kapcsolatos információt még csak véletlenül se tudok róluk. Az író fogyatékossága, hogy ezt nem kalkulálta bele amikor megírta a novelláját. Fellengzősen, egy vakmerő pillanatában azt gondolhatta: Na, ti csökött agyú pondrók, itt az idő felzárkózni. Ha érteni akarjátok mit írok, jobb ha többet művelődtök. Vagy szülessetek más országba, ahol ezeket tanítják is. Köszönöm a semmit.
Ennek tetejébe, M. Moorcock figyelme néha hajlamos tévútra vándorolni. A főszereplőnek sokadik barátjának leírásánál is ugyanaz a séma figyelhető meg. Családi állapot, karrier és a meseszép táj körvonalazása. És mintha a tájleírás lenne benne a leghangsúlyosabb. Szerencsére a helyzet változik a felétől, és ott már sokkal karakter központúbbá válik az írás.

26. Elizabeth Hand - McCauley Bellerophonjának első repülőútja
Első pillantás utáni első gondolat: inkább nem értetlenkedem.
Tömören miről szól: Rekonstruálják egy gép lezuhanását.
Véleményem tömören: Unalmas és terjengős.
Eddig mindig az volt a gondom, hogy túl rövidek voltak a történetek, most viszont éppen az ellentettje. Nem tett hozzá semmit az élményhez azzal, hogy kétszer akkora a terjedelme, mint az összes többinek. Fent említettem több olyan művet is, amikért szabályosan rajongtam és puffogtam a rövidségük miatt. Azok sokkal inkább megérdemelték volna ugyanezt a hosszúságot, mint amit ez kapott. Ennek nincs tanulsága, belső értéke, egy lelketlen tartalmilag minősíthetetlen kis dolog.

 A régi időkben Leonard buján szőke, hosszú loboncot viselt, mely szabadon omlott az utasszállító pilóták alakját megidézni hivatott, kutyakakabarna egyenzakó vállára.

Ez volt az egyetlen idézet, ami megragadta a figyelmem. Kutyakakabarna.

27. Joe Hill - Az ördög a lépcsőn
Tömören miről szól: Bűnök.
Véleményem tömören: Végre egy.
Vegetálok és hezitálok. Fogalmam sincs, hogy mit kellene ezzel kapcsolatban éreznem. Joe Hill is a kedvenc íróim közé tartózik. Hátborzongató a stílusa.

Összesítve: 
Tíz tetszett.
Tizenhét nem.

Amiket kijelöltem és felhívtam rájuk a figyelmet, csak azokért volt érdemes elolvasni ezt az antológiát. Nem lett ez annyira összeszedett, mint elsőre hittem. Túl nagy a különbség a stílusok és történetek beállítottságai között. Hirtelen és meggondolatlan váltások vannak a témák között amikkel foglalkoznak.
Alig vártam, hogy végre befejezzem ezt a könyvet. Másfél hónapja kezdtem el, de csak hasztalan vesszőfutásnak tűnt a közepétől.

5/3 (az egészre vonatkozóan)


LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...