Most veszem észre, hogy a könyv borítója nagyon pofás a blogom kinézetével együtt. Már megérte elolvasni...csak vicceltem, nem emiatt történt.
!Előre szólok, hogy spoilert is tartalmaz a bejegyzés!
Alap: "Cassia harmonikusan él ebben a steril világban (Társadalom), és meg van győződve róla, hogy ha betartja a szabályokat, hosszú élete, tökéletes munkahelye és társa lesz. Amikor a Párosító Bankett után legjobb barátja jelenik meg számítógépe képernyőjén, Cassia biztosan tudja, hogy ő az igazi... A képernyő azonban hirtelen elsötétül, és egy másik fiú arca villan fel rajta. Cassia nehéz döntés előtt áll. Merre induljon? Xandert kövesse a jól ismert, kitaposott úton, vagy esetleg Ky után eredjen az ismeretlenbe vezető, sötét ösvényen?" (lusta voltam, bocsánat, hogy csak másoltam)
Egy gondom volt, de az végig kísértett betűről betűre. Nekem ez olyan volt, mintha egy titkos szervezet amikor olvasás közben pislantottam egyet, valahogy a szervezetembe juttatott volna valami gyenge nyugtatófélét. Nem sértésnek szánom, de számomra túl lassan bontakozott ki minden és elnyújtottak voltak a párbeszédek, amiktől csak az álmosság jött rám. Én azt az elvet vallom, hogy egy-két szóval bármit (!) le lehet rendezni, akár a legkomplikáltabb vitákat is. Legalábbis én úgy tekintettem a beszélgetésekre, hogy valóságos helyzetben milyennek tűnne.
Erősen töprengtem közben is és utána is, hogy akkor ebben volt-e BÁRMILYEN izgalmasabb mozzanat ami kiemelkedően jó volt, és a válasz negatív.
Én próbáltam kedvelni Cassia-t, de egyszerűen nem ment. Egy az, hogy álszent. Ő is pontosan rávilágított arra, hogy ha nem látja meg azt a bizonyos képet a monitoron, akkor SOHA nem mélyült volna el a kapcsolatuk Kyal. Ettől függetlenül, a 'felvillanás' után, valamiféle 'véletlen' folytán eszébe ötlik egyetlen megmaradt közös emléke vele. Ami kiemeli Ky jó tulajdonságait és egy kis ízelítőt ad, hogy milyen nemes szívű kis kölyök volt már fiatalkorában. Személy szerint ő a kedvencem, titokzatos, és valamennyire már kezdi elfogadnia múltját, három szóval összefoglalva: fejlődőképes karakter.
Disztópiás kötet lévén, szükség van egy hihető és jól felépített társadalmi rendszerre, hierarchiára. Hááát...ez viszonylag helyén volt annyit tudok mondani. Már Molyon kifejtettem hogy ez a hibátlan szervezettség, és megbízhatóság lenne a legjellemzőbb rá, de itt fordul át egy kicsit sablonossá, hogy akad egy hiba, és pont a mi drága látott főszereplőnkkel kapcsolatosan. Pont vele. Ki mással? Nekem ezek már annyira eltúlzottak voltak, Cassia is oldalakon át nyűglődik, rágódik ugyanazon, hatszázszor átgondol mindent, még a 'milettvolnaha' problémát is megfontolja. Ugyanazt a gondolatsort boncolgatja. Ugyanazt! Nekem nincsenek acélos idegeim ehhez, változatosságot kérek. (követelek!) Vonja le a következtetést és kész.
Ez a monotonitás még a szerelmi háromszögre is kihat. Mondom oké, itt nem lehet sok mindent elrontani. Nem is rontott, de itt nyilvánvalóvá vált milyen szerepet fognak betölteni Cassia életében a fiúk. Ky (nem titkoltan) lesz a herceg fehér lovon, Xanderre pedig a tényközlések feladatát ruházta az írónő. Néha felbukkan és mond valami okosságot, illetve rásegíti a bugyuta főszereplőnket a helyes megoldásra. Teljesen olyan, mint egy belső hang.
Mivel pontosan nem tudni melyik évben játszódik ezért a folyóírás és a manapság használatos tárgyak régiséggé váltak és elveszettnek a köztudatban. Jó hangulatot tudott kelteni a szerző, mikor Ky és Cassia együtt gyakorolták az írást, meghitt pillanat volt. Az ő kapcsolatuk talán a legszilárdabb, ami itt előfordul, még a családi kötelékeket is túlszárnyalja.
Összességében tehát, elég jó volt, de többet vártam tőle mint amit nyújtani tudott. Biztos más élmény lett volna ha eredeti nyelven olvasom el, majd talán legközelebb.
Ui: nem fogok sokat olvasni az elkövetkező időkben, mivel érettségire készülök, de szerintem rajzolni és festeni fogok ám bőven. Majd felrakom a felvételihez készített munkáimat.
5/4
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése