Augusten Burroughs - Kiszáradva

Ez a második könyvem az írótól.

A debreceni állomáson botlottam bele egy hatalmas akcióba és annak keretében vettem is 3 könyvet.

Tartalom röviden: A főszereplő reklámszakügynök Augusten egyike alkoholisták táborát erősítőjének. Életviteléből és múltjából kifolyólag. Főnöke egyszer csak nem tolerálja tovább iszákosságát és egy 30 napos elvonóra kárhoztatja. A könyv hátralévő részében tanúja lehetünk küzdelmének és annak, hogyan nézz szembe démonaival.

Hm, azt hiszem panaszkodhatnékom van azzal a "szellemességgel" kapcsolatban amit a borítón említenek. Egyáltalán nem vicces. Attól hogy egyszer kétszer ironikus a szereplő közbeszólása, vagy káromkodásának oda nem illendősége esetleg komikusnak vélhető, nem lesz a könyv egy vígjátékszerű maszlag. Sokkal több rejlik meg a háttérben. Puffogás letudva. Jöhet a véleményezés.

A Farkas az asztalnál Augusten gyermekkorát ölelte fel, a Kiszáradva, felnőttkorának sanyarúságát. Szerintem nem csak a körülmények tehetnek arról, vagy a múltjában rejlő kártékony személyek a hibásak személyiségének rossz irányú fejlődésében, és függőségének kialakulásában. Hanem a világ is. Nem nyújt elegendő támaszt az egyéneknek, bizonytalanságba taszítja őket jövedelmüket illetően. Ha valakire túl nagy teher hárul, megroppan a súlya alatt és keresni kezd egy mentőövet ami kimentheti ebből a körforgásból. Ebben az esetben ez az alkohol lett.

Engem nagyon érdekelt ez a könyv már témáját tekintve is, mert nekem is egyik rokonomnak ez okozta a halálát közvetetten. Egy kocsmában valaki megmérgezte fagyálló folyadékkal. Ez szerintem elég sokat árul el magáról az emberekről. Mindenesetre én reménykedek bennük.

Tetszett a könyvben hogy Augusten nem félte kitárni nemisége milyenségét. Hogy homoszexuális. Kényes téma, de a megfelelő profizmussal kezelte az író. Sok új szemszögből is szemrevételezhettem ezt az egészet. Hogy mennyire kapcsolatfüggők is valójában, azt el se tudtam képzelni. Augusten valódi szerelme halálos beteg, nem tud megbirkózni a gondolatával hogy ő tényleg hamarosan eltávozik. Kerüli a társaságát, próbálja kiiktatni az élete szegleteiből ám de nem menekülhet a tény elől. Helyette beleszeret egy másik függőbe, aki visszahúzza őt, és elbizonytalanítja a céljától. A valódi szerelme halála azonban hatalmas segítséget nyújt neki, ráébreszti hogy mennyire fontos hogy józanon élje meg a napjait és tisztán emlékezzen a pillanatokra.

Az a gondom a könyvvel, hogy nekem ő az egyik kedvenc íróm, de a könyvei nem a kedvenceim. Egy kicsit paradoxonnak tűnhet, de elmagyarázom. Az ennyire komoly könyvek nekem sok fejtörésben gazdag percet okoznak. Örülök az ilyeneknek, mindig nyújtanak nekem valami pluszt, mert tényleg eltudnak gondolkodtatni. Napokra a hatásuk alá kerülök, és nem bírok szabadulni a gondolattól hogy ilyenek ténylegesen léteznek. Ezért az én mentsváram az olyan könyvek amik fantasy alapúak, mérföldes távolságról elkerülve a hétköznapok problémáit.

Most így szilveszter éjszakája után aktuális olvasmányként mindenkinek ajánlom. Ezzel kívánok mindenkinek Boldog Új Évet! :)

5/5