Jonathan Cross - Veszett lelkek városa

Egy kedves molytól vettem. :)

Tartalom röviden: Akad egy város minden földi helytől távol melynek neve Blackyard, ami egy különleges hely a vezeklők számára. Célja, megtéríteni a bűnösöket, akik életükben elkövetett tetteikért raboskodnak a város falai között, a szabadulás egyedüli módja, ha nem esnek újra bűnbe és jóvá teszik múltbéli tetteiket. A város ami menny és pokol peremén helyezkedik el, mindenkinek ad egy új lehetőséget. Nick is ugyanúgy került a városba mint mindenki más. Ugyanúgy nem emlékszik semmire korábbi életéből mint minden újonc. Egy dologban viszont eltér a többiektől. Lázadó lelke a szabadulást vágyja és ő képes is elhozni azt magának.

Újra egy olyan könyv amit nehéz szavakba önteni.

Büszke vagyok rá, hogy egy magyar lélek írta, és kivételesen nem egy rossz élményt társíthatok a nevéhez.

A könyv eléggé tömör, elvont témája miatt lassan haladtam vele, de örülök az élménynek. Nem tudtam hogy hátrány lehet ha valaki túl választékosan fogalmaz, de egy kicsit itt ezt tapasztaltam meg. Az angol könyveket amiket magyarra fordítottak, nem ilyen gondosan megválogatott szavakkal ruházták fel. Én még nem találkoztam olyannal legalábbis.
Általában ha egy könyvet olvasok közben elgondolkodom hogy mit is írok majd róla, de most semmi nem jutott eszembe, ami eléggé zavaró. Hogy ír az ember értékelést gondolatok nélkül? Csapjunk a lovak közé.

Elsőnek megemlítem, hogy a borító nagyon szép, és teljes mértékben illik a könyv hangulatához, ami valljuk be, nagyon egyedi. Komor és kíméletlenül őszinte. Az emberi gyarlóság minden fajtáját felvonultatja, Blackyard bármelyik létező város is lehetne.
Első érzésem kicsit az volt hogy Darren Shan város trilógiájához hasonlít, emberek akik nem emlékeznek múltjukra városba érkezésük előttről, másodjára azonban már inkább Dante pokla felé hajlott ez a megérzés. Távol állnak tőlem a vallásos könyvek, szkeptikus ember lévén, hol hívő vagyok hol pedig nem, ez sok mindentől függ. Az író remekül ábrázolta Isten kettősségét, a módszerek amelyekkel segíteni akar eredendően a jó szándékon alapszik, de az hogy mi sül ki belőle csak az emberen múlik. De szerintem nem vállal felelősséget az emberekért. Csak próbálja őket jó útra téríteni, de mindig eljön a pillanat amikor végleg lemond teremtményeiről. Ha nekünk vakon bíznunk kell benne, ő miért nem képes pár ballépés után is vakon bízni a jóságunkban? Ő belőle lettünk, a maga képére formált minket, miért nem fogad el minket olyannak amilyennek? Beskatulyáz mindenkit a "jó" és a "rossz" közé, de én tudom hogy van egy középút még ha nem is arany macskakövekkel van kirakva.

Amit legjobban vártam benne, az a miértekre kapott válaszok. Kinek milyen a háttértörténete, senkinek sem volt egyforma, mégis ugyanolyan sorsra jutottak. A változatosság gyönyörködtet.

A szereplők közül egyedül Diná-t nem tudtam hova tenni. Míg meg nem szólalt addig tökéletes szerepet játszott, a megbántott nőt, de mikor már szóra nyitotta száját az nekem illúzió romboló volt. Szerényebbnek képzeltem el és visszafogottabbnak. Kedvenc szereplőm Marg volt, imádtam a vezetési stílusát. :) Szórakoztató és eltökélt nőszemély volt, de a felszín alatt buzogott benne végtelen keserűség.

Bátran ajánlom mindenkinek ezt a fantasztikus, fordulatokban gazdag magyar művet. Támogatni kell a magyar tehetségeket.

5/4