Fülszöveg: Ethan, harmincas pszichiáter, gazdag, híres, jóképű. A siker azonban nem adta könnyen magát. Ethan Boston egyik szegénynegyedében nőtt fel, és napról napra elégedetlenebb volt az életével. Születésnapján döntő lépésre szánta el magát; egy New York-i kiruccanáson kilépett addigi életéből, egy forgalmas utca sarkán örökre eltűnt legjobb barátja és menyasszonya szeme elől. Tizenöt évvel később Ethan szédelegve ébred manhattani luxusjachtján. Egy ismeretlen, vörös hajú nő fekszik mellette. És ezzel kezdetét veszi egy rémálomszerű nap amelyeknek a végén egy kórházi műtőasztalon találja magát, három pisztolygolyóval a testében. Vajon elkerülhető az elkerülhetetlen? Vagy minden ember életében van egy pont, ahonnan már nincs visszaút?
Én a fülszöveg alapján abban a hitben voltam, hogy mikor úgy döntött hátrahagyja a menyasszonyát és barátját kiesett az emlékezetéből 15 év, de nem így volt, hanem csak egy nap esett ki neki. Egy kicsit csalódtam.
A véleményem eléggé kettős. A fele tetszett, a fele pedig nem.
Nem tetszett a fordítás. Nem tudom miért nem lehetett például a "clean", vagy a "cheap" szót lefordítani. Attól hogy a könyv szerzője francia, erősen indokolatlan volt ezeket úgy hagyni ahogy vannak. Ezekre van magyar megfelelő, bőven jó lett volna azokkal helyettesíteni. Vagy olyan nagyvilágiak vagyunk hogy ez felesleges?
A sokadik példája a bort iszik és vizet prédikál esetre itt van Ethan. Sablonos figura, pszichológus aki nem tudja rendbe tenni a saját életét, másokét viszont egy csapásra pár szóval is egy életre megváltoztathatja. Kicsit idegesítő volt ez a sok világmegváltó elcsépelt maszlag, mindenre tudott felelni mindenki egy kis lélekemelő "az élet igazságai" beszéddel, persze mindig Ethan-től idéztek. Ha a felét kihagyták volna, nem lenne ennyire terjengős ez a könyv.
Ami tetszett az a végzet szerepe volt. A történet kimenetele nem változott meg drasztikusan, már az elején el volt rendelve, hogy ki hogyan fogja végezni. De mindenki kapott egy kis boldogságot Ethantől, ez és az időspirál (hurok) volt érdekes. Újraélte a napokat, de szerintem mégse jött rá, hogy miért is történt ez. Nem csak az önfeláldozásnál végződik a tanulság. Ethan nem volt erkölcstelen, nem akart másnak ártani, egyedül csak magára volt ártalmas.
Ez a a könyv nekem olyan semmilyen volt. Nem fogott meg benne különösebben semmi, könnyen olvasható volt, senki nem váltott ki ellenszenvet, a cselekmény felvázolása volt számomra egyedül rémes, illetve Ethan tetteinek kiváltó okai. Most azért mert magasabb célokat szánt magának, ezért el kell felejtenie mindenki mást aki létezett körülötte? Csapot papot hátrahagyni és nem törődni velük? És ha lettek volna szülei azokkal is így bánt volna, csak mert a jelentéktelen múltjára emlékeztetik?Nem is tudom ennél jobban kifejteni róla a véleményem, nem gyűlölöm, de csak semleges érzéseket váltott ki belőlem. Ilyen szinten állnak nálam az önsegítő könyvek is.
Biztos nem én vagyok a célközönsége Musso-nak és azt hiszem nem is fogok tőle többet olvasni mert szinte látom hogy pszichoanalízisbe fordul át mindegyik szerzeménye a fülszövegek alapján.
5/3.5 (de inkább 3)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése