Karen Marie Moning - Keserű ébredés (Tündérkrónikák 1)

Piszkosul olcsón vettem meg a debreceni állomáson. (szinte úgy érzem mintha a fekete piacról szereztem volna be..) Szerelem volt első látásra, eddig még nem volt csak tündérekkel foglalkozó könyvem. Épp ideje volt már.

Fülszöveg: MacKayla Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta.

Hűha.
I'm speechless

Okok tömkelege miért kiáltok a sorozat folytatásáért:

-  Tündérek. Megváltoztatta a nézeteimet róluk, én is olyan tündibündi kis ártatlan jótékony bogaraknak gondoltam őket eddig, persze most teljesen más megvilágításban látom őket. Konkrétan sikítva rohannék el előlük és nem egy légycsapóval szállnék szembe ezekkel a förtelmekkel az is biztos.

- Fantasztikus a hangulat! Sok tekintetben hasonlóan vonzó és magával ragadó, mint Cassandra Clare Végzet ereklyéinek világa. Valamiért ez ugrott be róla elsőnek. Az elején sziporkázó volt, olyan kis tinglitangli se füle se farka kicsit meseszerű maszlag. A közepétől kezdve viszont átcsapott egy sötét, borongós, mélabús hangulatú, gödrökkel teli kerékvágásba, ahogy Mac elkeseredése és kétségbeesése nőtt, minél jobban belecsöppent abba a titkokkal teli új és ismeretlen világba.

- A szereplők! Rég nem találkoztam ennyire szimpatikus kis gondolat donorokkal. Mac-ben az elejétől kezdve megvolt a potenciál az akarat és a kitartás, hogy véghez vigye küldetését, amit még nem sikerült teljesíteni. Barrons pedig még nekem is túl rejtélyes. Az írónő egy szadista ha megcsinálta ezt az igazságkerülő, mindenhez értő, arrogáns mégis gyűlölhetetlen alakot. Nem az a tipikus cinikus, szarkasztikus szemétláda akibe minden tinilány belezúg, a szokottnál is kevesebb információ van erről a legényről mint pl kezdetben Jace-ről. Mármint egyáltalán nem hasonlít rá, de ha már egyszer felhoztam azt a témát, akkor azzal szemléltetek.

- Világfelépítés! Szerintem bőven elég lett volna ha csak a tündérek vannak benne és nem keveredik bele más mitikus lény, de így sincs vele gond, mert túlnyomó többségben nyilván a tündérekről lesz/van szó. Ami a legjobban tetszik benne, hogy még ha el is felejtem mi-hova-mikor-miért tartozik, az események folyamában úgyis újra felszínre kerülnek.

- Borító! Kicsit felszínes lettem, hogy ezt is pozitívumnak számítom be, de tényleg nagyon tetszik ahogy a többié is. Ez a kék árnyalat szinte simogatóan hívogató.

- Elhanyagolhatóan kiszámítható! Csak a végén volt pár olyan jelenet amikor megsejtettem dolgokat, de a fordulatok leírása azonnal elfelejtette ezt velem. Nem volt egyáltalán bosszantó, aki már ott jár benne biztos nem fogja ennyi miatt abbahagyni.

- Ami még tetszett, hogy a jövőbeli Mac egyszer-kétszer visszatekintve rámutat butaságára, felkészületlenségeire és vakmerő meggondolatlanságaira. Az a távoli Mac is szimpatikus, sokkal érettebbnek tűnik a jelenleginél.

- Bosszú. Történetesen én nem támogatom az ötletét a kicsinyes csak önérdekű bosszúknak, de ha valakinek a testvére kínok kínja között távozik az élők sorából és senki nem tesz semmi érdemlegeset a gyilkos felkutatásáért, akkor teljes mellszélességgel támogatom.

Negatívum amiért nem lenne előnyös a folytatás:

• Kimondhatatlan nevek. Le van írva a kiejtés, de engem zavar hogy biztos nem úgy kell kiejteni ahogy én gondolom. Volt egy könyvvel kapcsolatban hogy 1 évig tévhitben éltem hogy kell kiejteni egy személy nevét, addigra persze már rég rögzült a rossz.

• Ezt már csak elrontani lehet! 

Bátran ajánlom minden szenvedélyes fantasy rajongónak, akiket nem tántorít el egy rózsaszín körömlakkú cicababa. :)

5/5