Fülszöveg: A legfelső emeleten Katie lakik. Egy könnyűzenei ügynökségnél dolgozik vezető beosztásban, és ha nem éppen valamelyik lecsúszott rocksztárral hadakozik, azon tűnődik, mennyi túrótortára lenne szükség ahhoz, hogy halálra egye magát…
Az alatta lévő lakáson két izmos lengyel osztozik az utcai életben jártas taxissal, Lydiával, akinek az eszénél csak a nyelve élesebb, ugyanakkor, meglepő módon, vannak sebezhető pontjai is…
Az első emeleten találjuk Fionnt, a kertészt, aki többre becsüli egy csokor petrezselyem társaságát, mint az emberekét. Pedig úgy néz ki, mint egy mesebeli herceg, és amikor saját műsort ajánlanak neki az egyik televíziós társaságnál, váratlanul reflektorfénybe kerül…
A ház alsó szintjének lakója az Elválaszthatatlan Páros, Matt és Maeve, akik, miközben nagyon, de nagyon szeretik egymást, napi jótéteményekkel próbálják elejét venni a lelküket mardosó kétségbeesésnek…
Egy ház, négy lakás.
S egy este rejtélyes látogató érkezik a Star Street 66-ba. Felbukkanása nagy változásokat idéz elő a ház életében. Rég eltemetett titkok bukkannak felszínre, szerelmet, tragédiát és nem várt fordulatokat idézve elő. És hirtelen minden lakónak új irányt vesz az élete…
Az első emeleten találjuk Fionnt, a kertészt, aki többre becsüli egy csokor petrezselyem társaságát, mint az emberekét. Pedig úgy néz ki, mint egy mesebeli herceg, és amikor saját műsort ajánlanak neki az egyik televíziós társaságnál, váratlanul reflektorfénybe kerül…
A ház alsó szintjének lakója az Elválaszthatatlan Páros, Matt és Maeve, akik, miközben nagyon, de nagyon szeretik egymást, napi jótéteményekkel próbálják elejét venni a lelküket mardosó kétségbeesésnek…
Egy ház, négy lakás.
S egy este rejtélyes látogató érkezik a Star Street 66-ba. Felbukkanása nagy változásokat idéz elő a ház életében. Rég eltemetett titkok bukkannak felszínre, szerelmet, tragédiát és nem várt fordulatokat idézve elő. És hirtelen minden lakónak új irányt vesz az élete…
Kezdeném azzal, hogy ugye milyen terjengős ez a fülszöveg? De ne félj, összefoglalom a lényegét két mondatban!
Egy ház, négy lakás, egy rakás ember, mindegyiküknek vannak gondjaik és egy közös szál ami összeköti őket. Átlagosak.
Hinnéd, hogy lehet pozitívum egy könyvben, hogy minden szereplője átlagos? Mostantól én elhiszem.
Van az a sztereotípia, hogy minden történet úgy kezdődik, hogy a főszereplő éppenséggel miért különleges. Miért éppen ő a kiválasztott, aki az átlagból kiemelkedik stb stb. De ez megvalósíthatatlan ha egy könyvnek egyszerre több főszereplője van! Nem lehet csak az egyikük különleges, azzal csak diszkriminálnánk a többit és a háttérbe szorulnának. Ezért a legmegfelelőbb ha mindannyian egyenlőek, egyikük sem különb a másiknál. Se szupererő, se titkos élet és társaik. Így tökéletes egyensúlyba kerülnek az eltérő részek felosztása.
Sok témát feszenget a könyv, főképpen a párkapcsolat és annak fontosságát próbálja kiemelni. De többek között szó esik különféle mentális betegségekről, akár erőszakról is. A párkapcsolat témával nekem csak annyi a bajom, hogy ez a téma engem fikarcnyit sem izgat. Jó irányból közelítette meg az írónő, kicsit elvicceli és elbagatelizálja a problémákat, ami nem igazán probléma, mert nem lesz tőle erőltetett és nem is dühítő csak szórakoztató. De egyértelműen nem én vagyok a célcsoport, ami az én hibám. Képtelen vagyok ésszel fölfogni hogy miért ennyire veszettül fontos hogy legyen valakije az embernek. Nekem azt sugallta néha a könyv, hogy ha valaki egyedülálló az egyszerűen nem tudja megállni a helyét sehol. Amit nyilván nem fogok elfogadni.
A cselekmény illetve, hogy hova akarna kilyukadni ez a 836 oldalas könyv (+ az ajánlók, én hülye azokat is mindig elolvasom, ha már fáradtak vele, hogy beletegyék..) az kb a közepéig nem látható előre. Aztán viszont az egyik szereplő elhint egy apró megjegyzést, ami akkora jelzés volt mintha valaki késsel böködné a szememet, hogy ITT A MEGFEJTÉS! Ezt nem is lehet felróni mint hibát, mert legalább lett valami célja a történetnek, nem csak élnek bele a vakvilágba a szereplők és minden csak elromlik körülöttük.
Egy jó pont a könyvnek hogy gyorsan olvastatja magát, és olyan, mint négy különböző könyv egyben.
A karakterizálás szerintem zseniális. Fejezetről fejezetre történik valami változás az életükben. Mindegyik szereplőnek önálló személyisége van, csak az egyikük volt rémesen idegesítő de amilyen célra született annak tökéletesen megfelelt. (aki olvasta az gondolom tudja, hogy ez csakis Fionn lehet..)
Meave, akinek szép a neve csak kiejthetetlen (vagy ki lehet ejteni de akkor egy kérődző tehén hangjával vetekedhetne a hangzása) a felszínen egy vidám bohókás nőszemély, aki mindenben a jót látja, de valójában szörnyű titkot őriz magában ami napról napra jobban elkeseríti. Matt, a férje nem kapott nagyon nagy szerepet, csak Maeve támogatójaként funkcionált. Azonban egyszer olyat csinált amivel nálam kihúzta a gyufát. Semmi oka nem volt rá hogy olyat tegyen, sőt! Mindenki másnak a házban talán több oka lett volna arra hogy olyat tegyen. (nincs hangulatom spoilerezni, olvasd el és megtudod mi az :)
A lengyel kis csapat Lydiával együtt tetszett a leginkább. Nem nyavalyogtak hosszasan, mindig a legrövidebb utat akarták választani a problémájuk megoldásához, ami persze nem mindig sikerült, de vicces helyzetekbe sodorta őket. Egyszerű lelkek akiket nem lehet nem szeretni.
Katie és Conall. Ők azok, akik egymás nélkül képtelenek létezni. Nem sok minden alakult ki róluk bennem. Ők képviselték az átlagok átlagát. Conall a hanyag, munkamániás férfi és Katie a csak-érted-élek barátnő, aki lassan, de végül rájött hogy Conall nem az ő tökéletes álomlovagja. (aztán meg persze mégis az lett) Ez az "egymásnak lettek teremtve" dolog nem tükrözi az én nézetem.
A legszimpatikusabb karakter díját pedig megnyerte...Morgó, a kutya!!! Okosabb mint bármelyik ember! Ő ítélte meg legjobban az embereket, és annak rendje és módja szerint is bánt velük. Jemima sem sokkal maradt le a díjról, de ő mindenkiben igyekezett meglátni a jót és valahogy mindig tudott segíteni mindenkinek valamivel. Túl tökéletes hogy valóságos legyen, de igenis szerethető.
Ha valaki nagyon szereti a romantikát, vagyis a JÓL megírt romantikát ami minden érzést hitelesen taglal, az hamar a kedvencei között tudhatja ezt. Erősen ajánlom nektek kis románcfaló molyok.
A címet valahogy nem tudom a könyvhöz kapcsolni. Nincs itt semmiféle csillag. Ha arra gondolok amiről valóban szó van, az meg fényévekre van a csillagtól. Meg mi az hogy a legfényesebb? Honnan nézve? Ha a Földről akkor a Nap a legfényesebb! A legfényesebb, a Nap. Ez a cím meg pláne röhejes lenne.
Sok témát feszenget a könyv, főképpen a párkapcsolat és annak fontosságát próbálja kiemelni. De többek között szó esik különféle mentális betegségekről, akár erőszakról is. A párkapcsolat témával nekem csak annyi a bajom, hogy ez a téma engem fikarcnyit sem izgat. Jó irányból közelítette meg az írónő, kicsit elvicceli és elbagatelizálja a problémákat, ami nem igazán probléma, mert nem lesz tőle erőltetett és nem is dühítő csak szórakoztató. De egyértelműen nem én vagyok a célcsoport, ami az én hibám. Képtelen vagyok ésszel fölfogni hogy miért ennyire veszettül fontos hogy legyen valakije az embernek. Nekem azt sugallta néha a könyv, hogy ha valaki egyedülálló az egyszerűen nem tudja megállni a helyét sehol. Amit nyilván nem fogok elfogadni.
A cselekmény illetve, hogy hova akarna kilyukadni ez a 836 oldalas könyv (+ az ajánlók, én hülye azokat is mindig elolvasom, ha már fáradtak vele, hogy beletegyék..) az kb a közepéig nem látható előre. Aztán viszont az egyik szereplő elhint egy apró megjegyzést, ami akkora jelzés volt mintha valaki késsel böködné a szememet, hogy ITT A MEGFEJTÉS! Ezt nem is lehet felróni mint hibát, mert legalább lett valami célja a történetnek, nem csak élnek bele a vakvilágba a szereplők és minden csak elromlik körülöttük.
Egy jó pont a könyvnek hogy gyorsan olvastatja magát, és olyan, mint négy különböző könyv egyben.
A karakterizálás szerintem zseniális. Fejezetről fejezetre történik valami változás az életükben. Mindegyik szereplőnek önálló személyisége van, csak az egyikük volt rémesen idegesítő de amilyen célra született annak tökéletesen megfelelt. (aki olvasta az gondolom tudja, hogy ez csakis Fionn lehet..)
Meave, akinek szép a neve csak kiejthetetlen (vagy ki lehet ejteni de akkor egy kérődző tehén hangjával vetekedhetne a hangzása) a felszínen egy vidám bohókás nőszemély, aki mindenben a jót látja, de valójában szörnyű titkot őriz magában ami napról napra jobban elkeseríti. Matt, a férje nem kapott nagyon nagy szerepet, csak Maeve támogatójaként funkcionált. Azonban egyszer olyat csinált amivel nálam kihúzta a gyufát. Semmi oka nem volt rá hogy olyat tegyen, sőt! Mindenki másnak a házban talán több oka lett volna arra hogy olyat tegyen. (nincs hangulatom spoilerezni, olvasd el és megtudod mi az :)
A lengyel kis csapat Lydiával együtt tetszett a leginkább. Nem nyavalyogtak hosszasan, mindig a legrövidebb utat akarták választani a problémájuk megoldásához, ami persze nem mindig sikerült, de vicces helyzetekbe sodorta őket. Egyszerű lelkek akiket nem lehet nem szeretni.
Katie és Conall. Ők azok, akik egymás nélkül képtelenek létezni. Nem sok minden alakult ki róluk bennem. Ők képviselték az átlagok átlagát. Conall a hanyag, munkamániás férfi és Katie a csak-érted-élek barátnő, aki lassan, de végül rájött hogy Conall nem az ő tökéletes álomlovagja. (aztán meg persze mégis az lett) Ez az "egymásnak lettek teremtve" dolog nem tükrözi az én nézetem.
A legszimpatikusabb karakter díját pedig megnyerte...Morgó, a kutya!!! Okosabb mint bármelyik ember! Ő ítélte meg legjobban az embereket, és annak rendje és módja szerint is bánt velük. Jemima sem sokkal maradt le a díjról, de ő mindenkiben igyekezett meglátni a jót és valahogy mindig tudott segíteni mindenkinek valamivel. Túl tökéletes hogy valóságos legyen, de igenis szerethető.
Ha valaki nagyon szereti a romantikát, vagyis a JÓL megírt romantikát ami minden érzést hitelesen taglal, az hamar a kedvencei között tudhatja ezt. Erősen ajánlom nektek kis románcfaló molyok.
A címet valahogy nem tudom a könyvhöz kapcsolni. Nincs itt semmiféle csillag. Ha arra gondolok amiről valóban szó van, az meg fényévekre van a csillagtól. Meg mi az hogy a legfényesebb? Honnan nézve? Ha a Földről akkor a Nap a legfényesebb! A legfényesebb, a Nap. Ez a cím meg pláne röhejes lenne.
5/4
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése