Sarah Dessen - Egy felejthetetlen év

Azzal kezdeném, hogy kifejtem miért olyan nagyszerűek a posták. Mikor éppen napi teendőit végezné az átlag ember, számlák befizetése és egyebek, míg sorára vár, bőven van ideje nézelődni a kirakott árucikkek között. Talál édességeket, filmeket, szintetikus állat utánzatokat és végül de nem utolsó sorban könyveket. Míg más boltokban horribilis áron teszik polcaikra a könyveket, addig a posták mindig kedveskednek x százalékú leértékeléssel. Vagyis, aki az akciók híve és szeretné megkímélni a pénztárcáját látogasson el a nagyobb postákra illetve néhány élelmiszerboltba. Én már több könyvemet is ilyen helyekről szereztem be.

Fülszöveg:  Halley és Scarlett évek óta legjobb barátnők. Megosztják egymással titkaikat, ruháikat és szerelmeiket. Mások szemében Scarlett a népszerű, feltűnő lány, Halley csak a csendes barátnő, ám ő nem bánja: ketten tökéletesen kiegészítik egymást.
A gimnázium harmadik évének elején azonban megbillen az egyensúly. Először Scarlett barátja, Michael – az évfolyam legendája, akivel boldogan randizna az iskolában az összes lány – meghal egy motorbalesetben. Aztán Scarlett hamarosan megtudja, hogy Michael gyermekét hordja a szíve alatt. Életében először Scarlettnek van igazán szüksége Halleyre. Ám bármennyire igyekszik is Halley, meg kell küzdenie a saját problémáival is – próbál eltávolodni parancsolgató anyjától, miközben élete első komoly kapcsolatát éli meg. Lehet, hogy Halley és Scarlett barátsága megroppan a súly alatt, de soha nem törik meg… mert az igazi barátságban az ígéret örökre szól.

Sarah Dessen, a kedvenc íróim egyike. Igaz, hogy a blogon eddig még nem méltattam, de ezt most itt az ideje bepótolni. Még csak egyetlen másik könyvét olvastam ezen kívül, a Tökéletes-t, de már azzal a szívembe lopta magát. Drága barátnőmtől (látens feleségemtől) kaptam ajándékba névnapomra. Általánosságban véve ifjúsági könyveket ír, amik első ránézésre és fülszöveg alapján, egy másik korosztálynak az érdeklődési körébe nem tartozhatna bele. És itt jön egy hangzatos szó, a: DE. De, félretéve ezeket a beskatulyázásokat, nem a műfajon van a hangsúly, hanem a stíluson és a mondanivalón. Eddig mindkettő könyvében voltak olyan dolgok amiken már én is átmentem, és úgy képzelem, hogy mások is így vannak ezzel. A stílusának varázsa abban rejlik, hogy nem erőltetett, lineárisan halad előre a cselekmény és nincsenek kizökkentő kitérések. És most térjünk rá a könyvre...

Egy felejthetetlen év. Mindenki magáénak tudhat ilyet, akár pozitív, akár negatív vonatkozása is van. Nos, nekem több a negatív, mint a pozitív, de ez most nem is lényeges.
Halley és Scarlett éve, mindkét szélsőségben gazdag. Scarlett elveszíti barátját egy motor balesetben és kiderül, hogy egy gyermeket vár tőle, Halley pedig megismerkedik egy fiúval és közben édesanyjával hadakozik.
Személyes tapasztalataim miatt sokkal közelebbinek érzem magam ezt a családi viszályt, mint azt szabadna. Néhány megjegyzés és párbeszéd szinte egy az egyben ugyanúgy zajlott le köztem és az anyukám között is. Mikor mutatom már be végre én is a barátom, mennyi időt töltök vele, és konkrétan mi zajlik köztünk. Akárhányszor beszédbe elegyedek vele, vagyis jobb úgy mondani, hogy akárhányszor beszélgetést kezdeményez én meg hallgatok közben, folyton azt mondja, hogy ő nem akar beleavatkozni, DE...és itt kifejti mit csinálok rosszul és mivel szúrom el teljesen az életem. És pontosan ezzel avatkozik bele. Ha kíváncsi lennék a véleményére, akkor megkérdezném. Egy párkapcsolat normális esetben két ember között zajlik, és bármiféle harmadik fél csak összekuszálja a dolgokat és katasztrófát eredményez. Ha hibát követek el, az az én dolgom, majd tanulok belőle. Nincs szükségem arra, hogy valaki más élje az életem.
Ironikus, hogy amennyire Halley édesanyja az anya-lánya kapcsolat szakértője, ugyanannyira nem tudja kezelni saját viszonyát a lányával. Amikor azt érzi kezd eltávolodni tőle, valójában csak annyi történt, hogy felnőtté válás küszöbén áll és szeretné elkezdeni élni a saját életét.

Halley és Macon kapcsolata nagyon plátói és idealizált. Első látásra zavart képpel néztek egymásra, tulajdonképpen még egy halvány szikra sem volt köztük, csak kínos csend. Ezután pedig kialakult egy nagyon felszínes kapcsolat. Nem tudtak egymásról sok mindent mégis megpróbáltak egymással maradni. De ahogy egyre bonyolódott Halley élete, úgy vált annál nehézkesebbé a köztük való viszony. A találkozások élménye elszürkült, az együtt töltött idő megszűnt értékesnek lenni. Szó szerint csak együtt lógtak és történetesen úgy, hogy egy helyen is. Halley egyre többet és többet csalódott Macon-ben míg végül már megelégelte és jobbnak látta ha külön utakon járnak. Ez nem szerelem volt. Csak szükség. Szükség és lázadás minden ellen.

"Az ember szívét lehetetlenség egyik pillanatról a másikra elzárni, mint egy csapot; el kell jutni egészen a forrásig, és azt kell kiszárítani, cseppenként."

Scarlett volt a kedvenc szereplőm. Először az tetszett meg benne, ahogy megbirkózott a tragédiával amit átélt. Utána meg az eltökéltsége fogott meg, hogy ragaszkodik az igazához, hogy felneveli a gyereket bármilyen ára is legyen.

Összefoglalva tehát, nem egy tipikus romantikus történet bontakozik ki a könyvben, a fő szál a kapcsolatok változása és azoknak elfogadása. Nem kell mindennek a helyén lennie, mindenkivel jóban lenni konfliktusok nélkül, még az se baj ha saját magunkba vetett hitünk is megrendül olykor-olykor. De nem szabad elfeledni, mindig van kire támaszkodni. A barátság éltet.

Ez pontosan az a könyv és történet, ami hamisíthatatlan naivságával azonnal képes megértetni magát olvasójával. Fiatalság, bolondság.

5/5