2011. febr. 21.

Arthur Golden - Egy gésa emlékiratai

Az iskolai könyvtárban láttam meg, és eszembe jutott, hogy régen mikor kiadták nagy sikert aratott, és így ennek fényében kikölcsönöztem.

A történet 2 fiatal lány hányattatott sorsával kezdődik. Hatalmas nyomorban élnek, édesanyjuk betegeskedik, az apjuk megélhetés gyanánt horgászással múlatja idejét. Akkor változik meg az életük, amikor szüleik eladják őket egy kiotói gésaháznak. Csijo a fiatalabbik lány, egy okijába kerül míg nővére kénytelen árulni a testét, távol a testvérétől. A ház tulajdonosai próbálják megkeseríteni Csijo életét és a főgésa Hatszumomo ebben az élen jár. Csijo azonban kitart, és nem hagyja megtörni az akaratát, Mameha, mint Hatszumomo riválisa, pártfogoltja lesz Csijonak, akinek a Szajuri nevet adja. Innentől  teljesítenie kell a társadalom elvárásait,  jártasnak kell lennie a művészetben és magáévá tenni különböző társalgási formákat, és szertartásokon kell helyt állnia. Szajuri sorsa összefonódik egy gazdag emberével, ám szerelme valaki más iránt elérhetetlen távolságba került emiatt. Egyetlen álma, hogy szerelme viszonzásra találjon.

Összességében tetszett. Néha kicsit soknak éreztem a formai leírásokat. Tetszettek a "beszélő nevek", ötletes megoldás volt.
Egy új világot tárt fel előttem a keleti kultúráról, még ha meg is csömöltem tőle.
A végét nem találtam túl kidolgozottnak, eléggé furcsállottam ahogy Szajuri eldobja az erkölcseit, kihasznál másokat, csakhogy elérje a célját. Sajnos a befejezés számomra kiszámítható volt, és túl elhamarkodott. Volt benne pár rész ahol jókat derültem. :)
A különféle emberi természeteket jól jelenítette meg, nekem különösen Nobu és Hatszumomo tetszett.

A film alul maradt a könyvvel szemben. Nem tetszettek az átdolgozások, sok apró eltérésen majdhogynem fennakadt a szemem, kicsit elferdítették a valóságot, hogy úgy mondjam. Az elnök talán túlzottan is előtérbe került a filmnél, és a szerelmi kapcsolat hangsúlyosabb lett annál, mint amit el tudok viselni. Nobu alakján viszont felháborodtam. Rémes volt, hogy micsoda egy barátságos embert csináltak belőle, arról már ne is beszéljek, hogy nem volt éppen annyira "sérült", mint ahogy le van írva.
A tájképek gyönyörűek voltak, főleg az utolsó jelenetben.

5/4

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...