A történet Blackebergben játszódik ahol zord tél uralkodik. Mint mindig, valaminek el kell indítania a cselekményt, és ez nem más mint egy kislány és egy középkorú férfi beköltözésbe egy panelházba. Megjelenésüktől fogva felbolydul a város rendje, bár a városlakók szinte észre se veszik a jelenlétüket, és nem is nekik tulajdonítják ezt az eseményt. Oskar összeismerkedik a fura szomszéd lánnyal a játszótéren. Lassacskán megbarátkoznak egymással, megosztják egymással a titkaikat. A városban egyre több gyilkosság történik és egy szerencsétlen napon elfogják az elkövetőt aki súlyos kárt tesz magában, hogy felismerhetetlenné váljon, és védje a szerelmét a 11 éves "kislány" akit gondozásba vett. Innentől bonyolódnak a dolgok, elterjed szűk körben egy "fertőzés", életek hunynak ki, nyomozások indulnak, tovább nem mondom, mert akkor elárulom a végét is. :)
Oskar, az a tipikus áldozati bárány. Ha bántják nem mernek kiállni mellette, mert félnek a következményektől. Sok tekintetben hasonlít V.C Andrews Ha szúr a tövis című egyik szereplőjére Bartra. Mindketten zavarodott kisfiúk, akaratosak, és láthatatlan ellenfelekkel küzdenek, mert a valóságban nem mernek szembeszállni a démonaikkal. Bár a végére ez gyökeresen megváltozik.
Az elején megemlített ún "alkoholista gárda" tagjai kisebb sokkot okoztak nekem. Kreatívnak tartottam a bemutatásukat, mikor karikatúrákkal jellemezték a jellegzetes arcvonásaikat, viszont egyáltalán nem tudtam megjegyezni, hogy ki kicsoda. Annyian voltak mint egy kisebb hadsereg. :D
Az olvasás élményéből sokat levett, hogy mikor a legizgalmasabb rész közepénél járt a cselekmény hirtelen átváltott a szerző egy másik személy nézőpontjára, és jó pár oldal múlva már csak a végkimenetelét közölte a történéseknek.
A pedofília szerintem nem központi eleme a műnek, én személy szerint viszolygok tőle.
Kedvenc szereplőm természetesen Eli. Megragadott a személyisége, ártatlan volt számos tekintetben és mikor veszélyben forgott valami kedves a számára átváltozott egy határozott és kíméletlen lénnyé. Vegyes érzéseim is voltak a múltjával kapcsolatban (mert az tényleg borzalmas) és néhány helyen tényleg sajnáltam.
A szerelmi szál nem volt túlzottan kidolgozva, bár hitelesen ábrázolták a se veled se nélküled állapotot.
Vámpírok. Végre igazi vámpírokról olvastam, akik fényes nappal nem csillognak, nem érzelgősködnek, és nincs kis milliónyi különleges képességük. Megkaptam a kielégítő választ arra is, hogy mi történik ha engedély nélkül lépnek be egy házba. Elég meglepő.
Egy szóval ajánlom ezt a könyvet bárkinek akit érdekelnek a hagyományos vámpírok, az iskolás gyerekek különféle nehézségei, korunk társadalmának betegségei.
Utólag mindig nagyot csodálkozok azon hogy miket írok egy könyvről, és főleg azt, hogy miket nem. Mindig kihagyok valamit!
5/4
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése