P.C. Cast + Kristin Cast - Elárulva (Éjszaka háza)

Elhatároztam, hogy egyszer, s mindenkorra befejezem az elkezdett sorozataimat. (ami lehetetlen küldetés, mert mindig újba kezdek vagy valami hirtelen ötlettől vezérelve folytatják őket a végtelenségig). Elhoztam a mesés Éjszaka háza második kötetét.
A borító úgy kifejezetten nem tetszik, de szépnek szép. Csak miért kell neki egy Hold s.ggagancsnak? Mellékesen, jóval felnőttesebb benyomást kelt bennem, mint amit a könyv megérdemel. No, fátylat rá.

Mindenek előtt, el kell mondjam, milyennek találtam az első részt, hogy ne érjen senkit váratlanul az élménybeszámoló. Régebben írtam a blogomon róla, csak csiribí-csiribá, valahogy köddé vált. Pedig esküszöm, hogy becsületesen megírtam.

Megjelölve (amennyi megmaradt belőle)
Az alap ötlet tetszett, talán még a nagy spéci bentlakásos magániskolás történetek előtt jelent meg, vagy épp abban a hullámban, szóval nem volt feltűnően sablonos az ötlet. Zoey rémesen irritált felszínességével, butaságával, és férfi mániájával. Mint egy felajzott szuka, úgy méregette őket, és ezt az írók palástolni sem akarták semmivel. Pont erre fektették a hangsúlyt. Meg a cseroki vonalra (cseroki? cherokee?). Nekem ez jut eszembe a cseroki szóról:

Cherokee haj tampon!

A hülyeséget félretéve, halványan rémlik, hogy talán tetszettek azok a részek amikor szóba került ez az ősi vonal. Csak a sok szóismétlés őrületbe kergetett. Mint egy szitokszó. CSEROKI! Légy átkozott!

De a könyv legfőbb gyengesége mégiscsak a nyelvezete. Szinte éreztem, ahogy az agyamba passzírozza a sok szlenget, meg tinibeszédet. Épkézláb, szép kerek mondattal nem sokszor találkoztam, csak a csonka, megtépázott "mai gyerek" vagyok szövegekkel.

A cselekmény. Nem volt egy nagy durranás. A végére egészen kaotikus lett. És főleg érthetetlen. Van pár egyszerű kérdésem amivel minden ilyen kételyt már megíráskor el lehetett volna oszlatni. Ezek:

Ki? Kivel? Mikor? Hol? Mit csinált? és egy kérdés magamnak még: Mi van?!

Gyerekes, de ide teljességgel elképzelhető az átültetése.

Röviden, tömören ez a benyomásom az első részről. Ígéretes volt, de sikerült tönkretenni.

Most jöjjön pedig az Elárulva!

Történet: Zoey Redbird egyre jobban megszokja a vámpírjelöltek nem éppen hétköznapi életét, és úgy érzi, végre sikerült beilleszkednie, barátokra lelnie. Megválasztják a Sötétség Lányainak vezetőjévé, ráadásul a szerelmi élete is egyenesbe kerül, hiszen az iskola leghelyesebb pasijával, Erikkel jár. Az Éjszaka Háza felett azonban sötét viharfellegek gyülekeznek, és egyszer csak bekövetkezik az, amitől mindenki rettegett: holtan találnak egy fiút a városban, és minden jel arra mutat, hogy egy vámpír végzett vele. Rendőrök bukkannak fel az Éjszaka Házában, és Zoey hamarosan a gyanúsítottak között találja magát. Vajon ki akarja rá terelni a gyanút?

Ahogy azt a fülszöveg sejteti, egy nagyjából jól induló sorozatot végérvényesen egy több kilométeres kútba dobtak. Hogyan volt képes nulla cselekvés köré felépíteni KÉT író egy könyvet? Pontosan így.

A hangsúlyt az eltűntek felkutatására kellett volna fordítani, illetve a nyomozásra, hogy legyen valami célja a történetnek. De a szereplők, úgy tesznek mintha minden fontosabb lenne ennél a feladatnál. Meleg barátuk nem létező szexuális életének 2 oldalt szenteltek az írók, amiben alaposan kivesézték mennyire válogatós, és hogy már remete életet él. Zoey több tíz oldali töprengése, hogy nem bír választani három darab fiú közül. Akik:

1. Eric. (aki a könyv feléig nem létezik, csak említésként)

2. Heath (expasi, akit néha jó megcsapolni, és szüzekre jellemzően ott fogdosni szemérmetlenül, ahol jólesik)

3. Loren (erősen női név, de nyilván egy végtelenül ellenállhatatlan férfi tanár, akire rávetné magát gondolkodás nélkül)

Volt egy abszurd rész, ami kellően jellemzi mennyire elhivatott Zoey. 

Mielőtt megtörténne az a brutálisan hatalmas híd baleset, elsődleges teendője, hogy felhívja a szövetségieket, valami hamis hírrel, hogy lezárassa a hidat. Közben nyugodtan alszik, eszik, beszélget, mint a leggondtalanabb ember a Földön. Kevesebb mint egy órával (!) a baleset előtt, rájön a kangörcs és ráveti magát Heathre, és jól összenyalják-falják-szipolyozzák egymást, mert ez a természet rendje. Több ezer élet forog kockán, de ráér erre. Igen. 

Néha olyan érzésem támadt, mintha a könyv sem tudná hová besorolni magát nyelvtanilag. Még én voltam meglepődve a Gyémántfiúnál, hogy le van írva a "szar" szó?  Itt van bőven kurvázás, ribancozás. Ami a legfurcsább volt, az mégis a "lófasz" esete. Mert nem így volt írva. Hanem: ló..sz. Én nem tudom, hogy a fordító próbálta kicsit tisztára mosni végre a szereplők száját, vagy ez eleve így volt, de most akkor döntsük már el, hogy megtűrjük-e a csúnya szavakat vagy sem. A kettő együtt nem működik. Az előző kötetben nem szaladtak el a lovak ennyire ilyen téren. Mi történt?

Ha tényleg így írnak, akkor már értem mi történt...(ki volt az a nagyokos, aki így állította be őket egy fotóhoz?)

A vámpírtársadalom. Jobb esetben, az alapoktól kiindulva, vannak a vámpírok és az ellenségeik. (lásd Fekete Tőr Testvériség) Itt se vámpír, se ellenség. Csak bugyutaság. Miért hívjuk azokat a lényeket vámpíroknak amiknek, ha kedvük szottyan, ki mennek fényes nappal az utcára, de egy picikét azért fáj nekik. Engem Penge megtanított, hogy ez a "Fényjáró". Nem ver át a könyv. 

Az iskola rendje is egyszerűen logikátlan. A tanárok és a mentorok, egyáltalán nem váltak szét a diákoktól. Teljesen olyan, mintha csak pár évvel idősebb diákok volnának, és jól összebratyiztnak a védencükkel. Ki látott már olyat, hogy egy tanár külön megkéri a konyhásnéniket  különleges nasi készítésére az ő kis kedvencének? Jutalmazni szóban nem elég már? Nesze, adok neked egy gyémántgyűrűt, mert jól bólogattál...

A vallásuk? Ugyebár van Nüx. Hozzá bármikor imádkozhatnak amikor akarnak, és minden apró-cseprő kívánságukat teljesíti. Van egy kis deja vu érzésem. Vajon miért...MERT EZ EGY DZSINN! NEM ISTENNŐ! Nevezzük nevén a dolgokat! 

Intéznék pár jó tanácsot az írókhoz:

- Nem károgtatjuk a főszereplőt az "ellenségére". Ha csúnya szavakat varázsolunk a mocskos szájára, legalább tegyük stílusosan. Például: A teringettét annak a csoroszlyának! Nálam ritka ha káromkodok, és hallgatni sem élvezet, ahogy körülöttem teszik ezt. Lényeg a lényeg, cenzúra szükségeltetik Zoey kisasszonyra

- Nem dobunk be minden sztárt a gödörbe vámpírnak. Aki híres az már vérszívó? Hugh Jackman, James Franco...(itt kellett volna abbahagyni a sztárolást)..Matthew McConaughey. A legjobbat a végére hagytam...SZAPPHÓ.Nem az a Szapphó, egyszerűen csak ez a neve a könyvtárosnak. Tejóságosszentmüzlicsomag. Ekkora marhaságot még senki nem talált ki. Most higgyjem el, hogy ilyen szuperül beilleszkednek a társadalomba a koporsószomorítók? 

- Nem erőltetjük a párbeszédet, amikor semmi sem történik. Csináljunk valami történést, és akkor meg van engedve a beszéd. 

- Nem lógnak a szemeink kocsányon, ha mi már akkora egetverő feministák vagyunk ("magasabb rendűek a férfiaknál") amikor valami véletlen folytán szembetalálkozunk Mr Tökéllyel.

- Nem hallgatózunk, mikor előtte egy bekezdéssel jelentettük ki, hogy ez mennyire tisztességtelen, és gerinctelen dolog. Szépen elhatározta magát, és egyik fa mögül áttelepedett egy másik tárgy mögé, mert így még MINDIG hallja de becsapja az olvasót hogy "ó a szándék bennem volt". HÁT NEM. 

Amiért megérdemel 1.5 csillagot, az csak egy dolognak köszönhető. A telihold szertartásnál volt ez a jelentős pillanat. Embertelenül bosszús voltam, mielőtt egyáltalán belefogtak. (fentebb részleteztem, hogy miért) A szertartás kezdetén leírták egy számnak a címét, én szépen rendje és módja szerint megnyitottam és azzal együtt olvastam tovább. Így sikerült, hogy valamennyire sikerült "ráhangolódnom" arra a kis ünnepélyre, és fellélegeztem, hogy végre nem bosszantanak szánt szándékkal.

NEM AJÁNLOM.

5/1.5 (jószívű vagyok és lefelé kerekítek. EGYES)

Ui: A következő bejegyzés a Vámpírnaplók I. részéről lesz. Készülj fel lelkiekben.