A könyvtár felé menet szokásomhoz híven kirakat szemlét tartottam és ott láttam meg várólistám több darabját, köztük ezt is.
A könyv felépítése igen egyszerű és a cselekmény levezetése sem hagy maga után kivetnivalót. A történet egy apáról és a fiáról szól akik éjt nappallá téve igyekeznek céljuk felé, azaz Délre. A szereplők sokszínűek habár nevükkel sehol sem ismerkedhetünk meg, még másokéval sem.
Az Apa és Fia elnevezéseket saját elgondolásunk szerint kell a szereplőkhöz párosítani, igazítani.
Az Apa és Fia elnevezéseket saját elgondolásunk szerint kell a szereplőkhöz párosítani, igazítani.
Mint már sokan tudjuk minden könyvben van egy olyan szó, amit az író előszeretettel használ akár többször is egy oldalon (bár lehet csak fordítói hiba...?) és ez nem más, mint a pernye. (a vége felé ez nem igazán volt jellemző)
A közepétől rengetegszer megzavartak a párbeszédek, leírások kétértelműsége, de végül rájöttem, hogy mi a gond. Eddig én se tartottam túl fontosnak ezt a jelet, de most már kénytelen leszek belátni, hogy tévedtem. És hogy mi ez a jel? A válasz pedig....*dobpergés*...a vessző. Egy árva teremtett vesszővel sem találkoztam.
Visszatérve a könyvhöz...khm...csak egy kérdés maradt megválaszolatlan (már ha voltak kérdések), hogy mi a fene lehetett az a katasztrófa ami ilyen végletekig sodorta a világot. Az égből hamu hull, a tengerek ólomszínűek, kidőlt fák tömkelege, megolvadt utak. Majd egyszer rájövök...talán.
Végül az utolsó gondolatmenet, sokunk hiheti, hogy ez egy unalmas könyv, mert látástól vakulásig, csak egy úton és környékén bandukol a két főszereplő. (én is ezt gondoltam) De a részletes leírásoktól, a szereplők gazdag színvilága, akik a végkimerülésig hisznek a jóban és a megváltásban, kárpótolnak minket az első pár oldal miatti negatív hatásokért.
5/4
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése