Melissa Hill - Kívánj bármit

Elég ígéretesnek tűnt a leírás alapján, és gondoltam kipróbálom milyen olyat olvasni aminek abszolút semmi köze a fantasyhoz. És csak megjegyzem, hogy biztos nem a borító miatt vettem meg, van egy kis riasztó hatása számomra. Előre is bocsánat, ha szalonképtelen a megfogalmazás, de késő este van. :)

Röviden: három különböző élet stílusú, korú, szellemiségű nő életét követhetjük végig pár hónapon keresztül. Osztozhatunk örömükben, bánatukban és minden másban is amit megoszt velünk az író. Mivel nem volt még szerencsém ennyire valós szemléletű könyvvel amiben csak átlagos emberek szerepelnek elég nehéz lesz értékelni.


Először is, nem vagyok benne biztos, hogy tetszett. A három nő közül kettőt nem kedveltem, ami elég rossz arány, de nincs mit tenni. Rájöttem, hogy nagyon nem tetszik mikor három különböző szálon fut egy történet és a végén összekapcsolódik. Főleg az volt a gond, hogy ez a nagy "egyesülés" teljességgel lényegtelen volt a végén, azt hittem konkrét fizikai kapcsolat jön létre köztük és egymás életét változtatják meg, de ehelyett csak futólag néha látták egymást és ennyi. Hol kapcsolódik össze a sorsuk? Még a baleset előtt/után sem fedeztem fel semmi ilyet. Attól, hogy mind naivak, és átverhetőek semmi közük nincs egymáshoz.

Mikor az öregebb nő tördelékeit (Rosie) olvastam, nagyon hitelesnek éreztem a személyét (még ha nem is kedveltem annyira). El tudtam hinni, hogy ő, akár lehet egy élő személy is. Tipikus idős nő volt, aki nem szeret kitörni napi rutinjából, viszont a végén ezt a berögződést sikerült megtörni, ami előnyére vált.

A közel középkorú nő volt a kedvenc szereplőm.(Dara) És most itt megakadtam :D Egyszerűen csak nagyon szimpatikus volt. Az ő életében Mark-ot kedveltem a legjobban, nem olyan "rosszfiú" fajta (szóval ne hidd, hogy ezért) hanem mert olyan normális volt, és mintha csak jó tulajdonságai lettek volna. Jó, így utólag már kicsit sántít a karakter, de ő így volt tökéletes. Tökéletesen tökéletes. :D

És végül a legfiatalabb Louise. Hihetetlen, hogy egy nő, hogy lehet ennyire buta. Állandóan csak butaságokat csinált még ha mások fel is hívták rá a figyelmét, hogy a döntéseinek és a viselkedésének több negatív hatása van mint haszna. (lehet csak szelektívhallása volt...) Nem volt normális jelenség, erőltetett volt közel minden reakciója a párbeszédekről már nem is beszélve amikben néha volt szerencsém.


Úgy összességében eléggé tömör olvasmány. Mintha 3 könyvet zsúfoltak volna össze. De valamilyen szinten megérte, mert a végén nagyon hasznosak és tetszetősek voltak a tanulságok, és addigra igazán ki lehetett békülni a különféle jellemekkel és kíváncsian figyelni, hogy, hogyan fog tovább alakulni az életük.

5/3