Visszatértem, akár egy bumeráng!

Üdvözlök mindenkit szeretettel!
Ki itt belépsz, hagyj fel...Neeem, csak viccelek.
Mint láthatjátok visszatértem az élők sorába, és harci kedvem nulláról az egekig szökkent. Megküzdök majd sok ármánnyal, lehetőleg könnyekkel nem kell majd küszködnöm és kéz koordinációs tehetségemről is adok majd hírt ebben az új évben. Elhatároztam, hogy nem leszek egy lusta disznó, hogy egy teljes ÉVIG nem írok semmit. Szégyelljem el magam.
Új reményekkel vágok bele a negyed évszázadba. Leginkább azt remélem, hogy megtanultam helyesebben írni, mert visszaolvasva a régi bejegyzéseket néha keresztbe állt a szemem tőlük.

Bevezető szösszenetnek szántam ezt, szóval nem fogok hosszan ömlengeni.
Mindenkinek eseményekben gazda évet kívánok!

Olvasásra fel!

Charlotte De Perella - Vérmedvék kastélya

Nos. Nem tudok szóhoz jutni. Mibe keveredtem már megint... 

Aki még nem volt úgy egy könyvvel, hogy átértékelődött benne a világról kialakított képe, az most azonnal vegye ezt kezébe. Azt hiszed mindenhol rózsaszín pónik ellenek és néhány ember szájából meg hangjegyek szállnak elő? Akkor üdvözöllek az értelmetlen erőszak és vérmedvék országában, minden ajtó tárva nyitva áll.

Figyelem, a következőkben egy-két trágár idézet, felnőtt tartalom, könnyen félreérthető szarkazmus és szidalmazás olvasható. Mindemellett erős spoiler veszély, ami a legkisebb gond.

Először is, leszögezném, hogy nem vagyok épelméjű.
Másodszor pedig, ha nincs a címe a könyvnek, esküszöm, el se olvastam volna. Amint megláttam SZÜLEIM polcán, rögtön tudtam, hogy ez lesz életem egyik negatív fordulópontja. Hogy süllyedhetek idáig Samuel S. Morten - Egy kardhoz öt hüvely ponyvája után. Az, ehhez képest csupa szórakozás volt.
Inkább a lényegre térek, és mindenki eldönti magának, hogy meghoztam-e a kedvét vagy sem.

Bemásolom a fülszöveget, de úgy gondolom, teljességgel felesleges, csak egy idézet a könyv végéről

Fülszöveg:
A kőlapok megnyílnak alattuk. Kötélkosarakba hullanak, nagyon lassan süllyednek velük lefelé egy mohos, széles kútba. Mély kútba ereszkednek le a borzalmas kötélketrecek, a kútnak nincs feneke, peremszerű barlanggá szélesedik ki a kút, ott lebegnek a hosszú láncra engedett morgó, két lábra álló vérmedvék fölött. A halálliftekben vergődő testüket egyelőre nem érik fel a hörgő, csattogó fogú fenevadak, de a körmük már majdnem a kötélketrec alsó fonatatit karistolja.
… Pár perc múlva Mirella kötélketrece két centiméterrel lejjebb süllyed. A vérmedvék üvölteni kezdenek, Mirella meztelen talpa felé kap az egyik két lábra álló barnamedve, körme végighasít a kötélfonaton és a fekete hajú lány talpán. Ebben a pillanatban felülről visszahúzzák a liftet Blanka kötélketrecének magasságába. Most már három medve áll két lábon Mirella iszonyú liftje alatt, kitátott szájukkal várják a lány talpából lefelé csorgó vércseppeket..

Ehhez nem sok hozzáfűzni valóm van. Majd leírom én bővebben mi volt benne. Elnézést a csapongó írásért, de egyszerűen nem lehet ezt összeszedettebben összeszedni, kezdem már félteni az agysejtjeimet.

Első felvonás. Helyszín: a falu. 
Rejtélyes gyilkosságok zajlanak a faluban. Az első lányt egy mezőn találták holtan és meggyalázva, virágszirmokkal telehintve meztelen testét.

– Némber! Állat! Ördög szukája! Minden nő az ördög szukája. Engem nem csaphatsz be! Szent Illiére mondom, látom a patkót a szép lábujjaid helyén!   - Mondá a gyilkos. 

Gondolnánk, hogy a vérmedvék benne a legfontosabbak, őrjöngve járják az erdőket, falvakat, hogy teli zabálják magukat finom emberekkel. Hát nagyon tévedünk. Itt például kapásból mondok két dolgot, ami fontosabb a medvécskéknél. A szex és a gyilkolás. Jóformán az egész könyv csak ennyiből áll ki, de ne szaladjunk annyira előre.
Akad egy kocsma, ami a falu közösségi életének színteréül szolgál. Mindenki ismer mindenkit, a titkok meg egy napnál tovább nem tartanak. Most képzeljük el, hogy teli van seggrészeg analfabéta buta vademberekkel és prostitúciót pártoló asszonyokkal a hely, akiknek a házasság a legkevésbé szentebb dolog a Föld kerekén. Van valami abban a jó bucsecsi levegőben. Elregélem az egyik gyilkosságot.

Adott egy rettentően nagy csöcsű (elnézést a kifejezésért) hájas seggű asszonyság, akinek a természete tökéletesen bemutatható ennyivel:

– Hé, Manu! – kurjant a fuvarosra. – Estére ne vessek én is neked ganéból ágyat?
– Vetsz te ágyat a hurkás testedből az uradnak. Meg a kóbor oláh cigányok egész rajának.
Miranda felemeli a szoknyáját, bugyogó nincs rajta, a fuvaros felé fordítja elképesztő méretű ülepét.
– Ha most megcsókolnád a fenekem, két hétig nem tudnám tisztára mosni utána a patak vizében sem. Egy emse fiadzott téged egy disznóólban, az apád pedig egy görény volt szerintem. Most is bűzlesz, Manu, rontod itt a jó bucsecsi levegőt.

Személyiségét híven tükrözi makulátlan körülmények között bekövetkezett halála. Hogyan haljunk meg a budin című felsorolásomat olvashatják:
- Ne legyen semmilyen erkölcsünk.
- Éljünk egy olyan faluban ahova betévedt egy elmebeteg gyilkos. Legyünk a körülmények áldozata!
- Lóbáljuk hatalmas valagunkat a falu népességének szeme láttára, rakjuk ki melleinket amennyire még nem szégyelljük. És mint tudjuk, MI NEM SZÉGYENKEZÜNK.
- Kezdeményezzünk aktust az egyik legénykével.
- Az előjáték felesleges. Hisz mindig nedvesek és tágak vagyunk, BÁRMINEK a befogadására. Legyen az pénisz, bárszék, esetleg lámpaoszlop.
- Ne is zavarjon minket, hogy egy undorító wc ülőkén teremtjük meg a következő nemzedéket.
- Sajnálatos módon, hátba szúrva végezzük, mert túlságosan élveztük az életet. De azért utoljára még megkapjuk a magunkét, amikor a szép kis hájtól rötyögős testünket megerőszakolja az elmebeteg gyilkos. Mert Ő soha nem élvezhette a kegyeinket. Ennyit a hedonista életről.
TANULSÁG: ne legyünk válogatósak és mindig mondjunk igent, mindenre.

Én leszűrtem a lényeget. Romantikus megvilágítás közepette szuper koszos körülmények között lehet a legszenvedélyesebben paráználkodni. Természetesen megsiratta pár ember Mirandát (mellékhelység áldozat), de csak is azért, mert többé nem foghatják meg azokat a csuda nagy melleit. Azt hiszem mindent elért az életében.

Egy újabb gyilkosság, de az gruppen szex közben. Jójó, túlzás annak nevezni, amikor a férj csak a feleségét kéri meg, hogy állítsa már fel neki a zászlót mert túl részeg és magától nem megy, így nem is tudja berakni hímtagját a szomszéd nő meleg ágyékába...Igen, ott szerencsétlenkedett a szomszédnővel, és behívta a nejét segíteni...Persze nem segített. Mily kegyetlen az élet. De nyugodjunk meg, sikerült életet csiholni az idézem, hervadt kukacba.

- Maia! - bődül föl a dunna alól. - Segítsél már!
- Nem kell ehhez Maia - markolja meg a férfi vesszőjét Marinca. - Mit óbégatsz ilyen kétségbeesetten?
- Maia tegye be! Ő is csináljon valamit - hajtogatja részeg makacssággal a férfi.
- Jól van, Avram, jövök már - csitítja az urát Maia. - Hát ez nem működik - tér vissza keze a dunna alól. - Nem is csoda, mikor ennyi cujkát szívtál magadba.
- Csinálj vele valamit - könyörög Avram a dunna alól.
- Majd én megmarkolászgatom - röhincsél Marinca.
- Ne te! Attól nem áll fel. Maia csinálja inkább. Ha baj van a cujka miatt , csak az ő keze segíthet. Máshoz úgysem ért. Felállítja aztán mehet dolgára.
- Tudod, ki fog bajlódni ezzel a hervadt kukaccal. - lép el az ágy mellől Maia megvetően.

Látod azt a kiemelt részt? Na, az az a pont, amikor megfognám Avram pöcsét és úgy ahogy van letörném a jókedvét, mind a két értelemben.

Kitérek egy kicsit a nevekre. Sok új névvel találkoztam az elmúlt héten amíg végig szenvedtem ezt a százötvenkét oldalas könyvet:    
Adam Antin (mint a szuper hősök, keresztnév és vezetéknév kezdőbetűje egyezik, roppant kreatív)
Antuzza (nem tudom eldönteni hogy ez férfi vagy női)
Manu
Micu
Avram (csak úgy véletlenszerűen rakosgatjuk egymás mellé a betűket?) Vladár, Petruska (tipikus férfinév).
A női nevek között viszont akadt pár szép, ami még tetszett is: Mirella, Charlotte.

Ha valamilyen véletlen folytán olvasóim táborába egy hímnemű egyed is tartozik, annak szolgálhatok két jó csajozós dumával.

                                         Hogy tetszik a biciklim, művésznő?  - kérdi a bolond... 

                      Részeg vagyok vagy nem, mutasd a melledet, Marinca!  - ÉS MUTATJA!!!

Egy lánynak meghalt az anyja (a fentebb említett budoárban elhunyt nő), valamivel régebben az apjai is, erre egy kocsma látogató felajánlkozik neki, a pópa meg közbe lép:

"Ha úgy vigasztalod, hogy domborodni fog a hasa, én a kútba fojtalak Pavel - áll fel a pópa is. -Megyek, imádkozom a faluért. És imádkozom érted is, Pavel, hogy az ördög ne kísértsen meg."

Egy kis mellékinformáció és spoiler: A PÓPA AZ ERŐSZAKOLÓS GYILKOS.
Amúgy nagyon gyanús volt már a kezdetektől fogva. Verekedett a részegekkel, sértegette a népet. Mit ne mondjak, én nem ilyennek képzelem el az egyház híveit. Beleőrült, hogy a volt felesége ellopott tőle egy fontos dokumentációt, és ezért mindenkiben a nejét látja, akit mindenképp holtan szeretne látni. Ez elég nyomós indok az öldöklésre? Nem hinném.


Második felvonás. Helyszín: a kastély.
A vérmedvézés és a kiszámíthatatlan gyilkosságok közben, a kastélyban tivornyázó török basa, becses nevén, Gülbaba, öt prostit importált, hogy összeállítson egy szép kis háremet (köztük van egy kém). Persze, nem csak a tiszteletteljes Gülbaba veszi igénybe szolgáltatásaikat, közben becsúszik egy-két leszbikus jelenet is. Valami Regina is elszórakozgatott a lakókkal, akiről fogalmam nincs, hogy az ki, de biztos a kastély úrnője...mert miért ne.

Idézet a leszbikus jelenetek bevezetésére: "Csak nem kívánhatod tőlem, hogy ne érjek hozzád, ha már egy ágyban alszunk. És mondd csak! Miért olyan nagy baj az, hogy melegítjük egymást a bőrünkkel, amikor olyan szörnyű dolgok történnek a faluban?"  Hosszú lenne felvezetni miért KELL egy ágyban aludniuk.

Leszbikus csók menete: megszóljuk a félénk lányt, hogy nyissa már ki azt a csinos kis szív alakú száját, aztán akármennyire is hátrahúzza a nyelvét mi RÁKÍGYÓZTATJUK a miénket az övére. Nem én találtam ki, esküszöm.

A kastélyban a nagyságos asszony, Regina, térden állva üldözteti magát egy hatalmas méretű álló hímtaggal rendelkező kasznár fiúval. Kezdem azt hinni, itt inkább már orgiák zajlanak. 

SZEX, DROG, ERŐSZAK, GRUPPEN, SZÜZESSÉG, VÉRMEDVÉK, HÁREM, LESZBIK, RÉSZEGSÉG, POLITIKA.  Ezek a kulcsszavak.

Gülbabának éppen fáj a háta, ezért kér egy jó kis kokain injekciózást a péniszébe! Amitől jó HÚSZ centiméteres erekciója támad, amit csak a bő török bugyogó tud elrejteni. Aztán újdonsült állapotában, megindul a szűz lányka szobájába, aki mindeközben véresre korbácsolja a hátát. Elmondása szerint, megérdemli a penitenciát. De ne aggódjunk, a basa bő rózsaszín bugyogója közben kicsit eltakarja a HÚSZ centiméteres merevedését, de azért ki is türemkedik, milyen már hogy csak sejteti, HADD LÁTSZÓDJON RENDESEN. Eléggé kihangsúlyozta a könyv vajon, hogy HÚSZ centiméteres fallosza van? Biztosan. És szegény lány, hogy veszti el a szüzességét? Úgy, hogy állva beléhatol SZEMBŐL a török basa. Ezt mindenki képzelje el magának. Közben a lány ütlegeli a képét, de az csak élvezi a helyzetet.

" A török még egy csókot nyom, a lány hónaljszőrzetének sötét, izzadtan egymásba tekergő finom szálaira..."

"Hogy a francba lehet félni és örülni egyszerre?" Kanos az ember, és fél is a vérmedvéktől. Vajon melyik érzésnek hódol többet. Kettőt lehet tippelni.

Először azt hittem, hogy ilyen nem létezik. Ennyi marhaság papír alapban megjelentetve, létezhetetlen dolog. Pedig csak annyiról van szó, hogy több van a felszín alatt, mint amennyi elsőre látszik. És, mint amennyit bárki megértene.
Sajnos megpróbáltam legjobb képességeim szerint átgondolni azt a politikai feszültséget ami a könyvben zajlik, de annyira követhetetlen és álmosító volt, hogy nem ment. Erdély területének felosztásáról ment a vita magyar oldalról, aztán képbe került hogy valami háború fog kirobbanni, meg hogy már X szövetségek jöttek létre, stb stb. De annyi lett a vége, hogy Erdély több jogot kapott. Egyáltalán nem értettem, hogy erre mi szükség volt.
A könyv első felét azok az értelmetlen mészárlások töltötték ki, a második felét meg ez a politizálás. Mintha két külön személy írta volna ezt a könyvet. Abban viszont biztos vagyok, hogy egy szerkesztő se látta ezt a remekművet. Olyan elválasztási hibát láttam, amitől majdnem én is megbolondultam.
Ki az a Charlotte de Perella? A könyv egyik szereplője, de hogy ő legyen az író is, az képtelenség. Sehol nem láttam hogy ki a fordító, ebből pedig arra következtetek, hogy egy magyar írta ezt az akármit. Most legyek büszke?

Befejezésként pedig következik egy kis elmélkedés. Mennyi vérmedve volt a könyvben? Számukat tekintve maximum tíz. És tudjuk miért Vérmedvék kastélya a könyv címe? Mert a kastély körüli labirintusban sétáltatják és idomítják emberevésre a jószágokat. De, ha arra képezik ki őket, hogy embert egyenek, hogy a fészkes fenébe lehet őket pórázon sétáltatni?! Ja persze, éppen nem voltak éhesek, hogy felejthettem el ezt a kézen fekvő magyarázatot. Én meg el is hiszem! PERSZE.

Nem ajánlom.

5/1

Victoria Schwab - Az Archívum

Folytatom, mintha mi sem történt volna...

Karácsonyi ajándékként kaptam meg, kívánságom szerint sok szép más csecsebecsével együtt. Egyedül a fülszövegére támaszkodtam kiválasztáskor, és az alapján nagyon ígéretesnek tűnt.

Fülszöveg:   Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A halottak a Történetek, nyugvóhelyük pedig az Archívum. Papi először négy éve hozta el ide Mackenzie Bishopot, amikor a lány még csak egy rémült, de elszánt tizenkét éves volt. Most azonban Papi halott, helyét pedig Mac vette át: könyörtelen Őrzővé lett, akinek feladata megakadályozni a gyakran erőszakos Történetek felébredését és menekülését. A holtakat nem zavarhatják az Archívumban, valaki azonban mégis szándékosan megmásítja a Történeteket és fontos fejezeteket töröl ki. Hacsak Mac össze nem rakja a megmaradt darabokat, még maga az Archívum is darabokra hullhat.

Alig pár perce fejeztem be az olvasást, szóval még az élmény hatása alatt vagyok. 

Terjedelmét tekintve, teljesen átlagosnak mondható, de furcsa dolgot tapasztaltam olvasás közben. Hiába csak kétszázhetvenként oldal, hiába nincs kilences betűmérettel szedve, mégis úgy éreztem, mintha egy legalább ötszáz oldalas könyvet olvasnék. Egy felesleges rész sem volt benne, minden hozzátett a főcselekményhez, a szereplők jobb megismeréséhez. És borzalmasan lassan haladtam vele. Nem találkoztam még egy ilyen könyvvel, aminél úgy éreztem, hogy a koncentrációs képességem száz százalékát kell használnom. 

Az eleje döcögősen indult. Mindennek megvan a hátránya. Ha egy teljesen új világot épít fel az író, elkerülhetetlen, hogy az olvasó azonnal a mély vízbe ne kerüljön. Ilyenkor szinte lassítva halad az idő is a történet előrehaladtával. Nem viccelek, de az első tíz oldalt majdnem húsz percig olvastam, utána persze belelendültem és a szokásos sebességgel haladtam. Már ekkor éreztem, hogy ez egy nem hétköznapi történet lesz.

Adott egy főszereplő, Mackanzie Bishop, aki tizenkét éves korában vált őrzővé. Az Őrző lét lényege, hogy az Archívumból (vagyis ahol a Történeteket tárolják, akik az elhunyt személyek lenyomataik) elszökötteket begyűjtsék. Aki megszökik az Archívumból, az a Sikátorba kerül, ami az emberi világ (Odaki) és az Archívum közötti átjáró. Hogy miért szabadulnak ki a történetek? Kiszabadulhatnak, mert valami haláluk után is nyugtalanítja őket, és ettől felébrednek, úgy érzik még nem fejeztek be valamit. Egy másik ok, hogy szándékosan keltik fel őket. Van még egy ok, de azt nem írom le, legyen meglepetés.

A könyv egyetlen szépséghibája, hogy nem lett leírva, hogy az Archívumból konkrétan miképpen juthatnak ki a Történetek, ha csak kulccsal szabad az átjárás egyik helyről a másikra. Az Odakiből a Sikátorba, a Sikátorból az Archívumba és fordítva is. Nem csak kivetülések, hanem ugyanolyan a fizikai valójuk, mint az embereknek (azt leszámítva, hogy nem véreznek). Ez előtt továbbra is értetlenül állok.

„Mert egyetlen módon lehet csak megörökíteni egy embert: nem szavakban, nem képekben, hanem csontban és bőrben és emlékekben."

Az Archívumot a Könyvtárosok tartják rendben, ők adják a parancsot az Őrzőknek, hogy kit kell visszahozniuk, és ők az egyedüliek akik a Történeteket tudják olvasni is. Az eredet történetbe nem megyek bele, túl sok lenne a spoiler.

Az Őrzők képessége, hogy tárgyakat tudnak "leolvasni", továbbá élő embereket is. Képeket és gondolatokat látnak közben. Természetesen szabályszegésnek minősül ha a munkakörük hatályát túllépve, csak úgy kedvtelésből tárgyakat olvasnak. Kezd kicsit sok lenni a szabály...gyakorlatilag semmit nem szabad. De én ezt megértem, az emberekre vonatkozó részt. Az életben nincs olyan, hogy valaki előnnyel indul egy ismeretségben, és ez annak számítana.
Viszont minden az Archívumnak dolgozónak, szigorú titoktartási szabályokat kell betartani. Senki nem tudhat a másik világ létezéséről, legyen az rokon, barát, közeli családtag, ellenkező esetben elveszíthetik pozíciójukat és az illető emlékeibe belenyúlnak. Mac nehezen viseli ezt, mióta beállt közéjük, folyamatosan hazudnia kell, ami hatalmas terhet tesz a vállaira. Alibit kell találnia hol szerezte a sérüléseket, hol maradt távol több órán keresztül, és úgy tűnik hogy a hazugságoknak is csak véges számú felhasználható kombinációja létezik.

„(…) a részleges igazságok sokkal zavarosabbak, mint a teljes hazugságok."

A hierarchia így néz ki:

•  Őrzők (a kaszt legalsó lépcsőfokán foglalnak helyet)
•  Alakulat (ők foglalkoznak az Odakibe kijutott Történetek elfogásával, ők nem sok szerepet kaptak)
•  Könyvtárosok 
•  ??? - fogalmam sincs mi a legfőbb hatalom.

Nem bonyolult a világfelépítés, mégis képes arra, hogy megkérdőjelezzünk bizonyos dolgokat. Ha tudjuk mi vár ránk a halál után, hogy egyszerűen bekatalogizálnak egy helyre ahol szellemünk az örökkévalóságig nyugszik majd, miért kellene hinnie az embereknek a mennyben és a pokolban? Nem lenne remény? Ezért kell eltitkolni a halandók elől az Archívum dolgozóinak, hogy egyáltalán létezik ez a hely? Nincs jobb és rosszabb hely, mindenki egy helyre kerül, ebből kifolyólag, teljesen mindegy hogyan éljük az életünket. Nincs megkülönböztetés és senki nem ítélkezik az emberek felett. Miért ne mondanám azt, hogy ez nekem jobban tetszik, mint bármelyik vallás...Várom a köveket a fejemre.

A cselekmény egy nyomozással kezdődik. Ben halála miatt (Mac testvére) a Bishop család elköltözik egy másik városba, mintha ezzel maguk mögött tudnák hagyni a tragédiát és érzéseiket. Beköltöznek a Colorado-ba, ami régen egy szálloda volt, de most már lakóházként üzemel. Alighogy berendezkednek, Mac kíváncsiskodni kezd mi lehet a szobájának a múltja, ezért a padlón keresztül, elkapja a fonalat, ami összeköti a világát a múlttal. Egy gyilkosságot lát, amiben egy alig tizenöt éves lányt törött üvegekkel halálra szabdal a barátja. Amint megtörtént a gyilkosság, a fiú eltűnik a helyszínről, így maga után hagyva azt a kérdést, hogy vajon elkapták-e később. Ezért Mac akcióba lendül, és elkezdi a magánnyomozását.
Sok váratlan esemény történik mindeközben, barátságok szövődnek, a rejtélyekre fény derül. Mac rádöbben, hogy a tudás nem áldás, hanem átok.

Mac egy nagyon szerethető karakter. A fülszöveg megtévesztő ebből a szempontból, miért lenne ő könyörtelen? Csak mert a munkáját végzi és teljesíti a feladatokat amiket kiosztottak rá? Akkor adnék igazat, ha direkt kínozná a Történeteket, hisz ők is éreznek fájdalmat, de mindig a leghumánusabb módon igyekszik visszaküldeni őket. Badarság az egész.
Mac, még ha nem is lenne szabad, együtt érez a Történetekkel és nagyapja intelmei ellenére, úgy tekint rájuk mint emberekre. Persze, a legnagyobb bonyodalom ennek köszönhető a könyvben, megbízik valakiben akiben nem lehetne szabad.
A szüleivel való kapcsolatát, erősen befolyásolta öccse halála. Nem beszélnek róla, magukban próbálnak megbirkózni az elvesztés fájdalmával. Anyja úgy tesz, mintha boldog élete lenne, kívülről sugárzik róla az öröm, holott legbelül emészti a bűntudat és a bánat. Apja elmenekül a saját világába, megközelíthetetlen sziklaként tengeti napjait. A könyv végére lassacskán mindegyiküknek sikerül feldolgozni a gyászt.

A hangulata teljesen egyedi, a Sikátorban uralkodó sötétség átfurakszik minden egyes oldalra, árnyékok, suttogások, klisés szellők a semmiből szerencsére nincsenek, és ezek adják meg a mélabús és lehangoló alaphangját a történetnek. Voltak egészen felvillanyozó pillanatok, amikor heves szópárbajokat vívott Wesley és Mac szarkasztikus és ironikus stílusukban, mégse érződött, hogy egymásnak lennének teremtve (ami nekem nem szokott tetszeni). Kölcsönös megértés és szimpátia, ami később bármivé átalakulhat, ez bőven elegendő.
Talán ez volt eddig a legfelnőttebb ifjúsági könyv amit valaha olvastam.

Mindenkinek ajánlom ezt a remekművet, nincsenek tökéletes szereplők ugyanolyan esendőek, mint bárki más. A főcselekmény olyan összetett, mint egy kirakós, és kiderül, hogy minden összefügg mindennel.

5/5

Chuck Palahniuk - Altató

Jó szokásommá vált, hogy csak úgy véletlenszerűen mondok egy számot és úgy választom ki mit olvassak a várólistámról. Szerencsére most egy komolyabb műre került sor, mert emellett olvasok egy olyan bűn rossz könyvet, amit legszívesebben elégetnék.

Fülszöveg: Carl Streator újságíró egy nap különös megbízást kap szerkesztőjétől: a hirtelen bölcsőhalálról kell cikksorozatot írnia. Alighogy nekilát e nem kifejezetten hálás feladatnak, különös felfedezést tesz: az áldozatok mindegyikének ugyanabból a könyvből, ugyanazt a verset – egy afrikai törzsi mondókát – olvasták fel a haláluk előtti este. Carl fejében hamarosan összeáll a kép, és kezdetét veszi a hajtóvadászat a mondókás könyv fellelhető példányai és a Varázskönyv után, amelyben a gyilkos mondóka eredetije szerepel. A keresésben „segítségére” lesz Helen Hoover Boyle ingatlanügynök – akinek múltja és rózsaszín hajkoronája súlyos titkokat rejt –, Helen titkárnője, Mona Sabbat, a fiatal neohippi boszorkány, valamint Mona megszállott pasija, Osztriga, a Harcosok klubja Tyler Durdenjének ikertestvére, aki akár emberek milliárdjait is könnyű szívvel feláldozná, ha ezzel „megmenthetné” bolygónkat.

Néhány helyen cselekményleírást tartalmaz a bejegyzés!

Sokat törtem rajta a fejem, vajon megéri-e nekem egyáltalán írnom róla. Azért írok blogot, hogy sokkal élénkebben éljenek bennem az emlékek a könyvekkel kapcsolatban. Ha megkérdezik tőlem, mit gondolok erről vagy arról a könyvről, milliószor könnyebb tudatom rejtekeiből előbányászni a történetet és a véleményemet róla, ha előtte írásban is rögzítettem. Viszont, ennél a könyvnél ilyennel vesződnöm sem kell. Tudom, hogy hetekkel később is ugyanolyan világosan fogok emlékezni rá, akár most. Van az a sallang, hogy mély nyomot hagy bennünk egy könyv, ez egy egész krátert hagyott. Megosztom miért volt ez rám nagy hatással.

Ahogy a fülszöveg is bemutatja, nem egy átlagos horror történettel állunk szemben. Nem a vérengzés, belezések és különböző testnedvek szétfröcskölésének szépségeiről szól. Csupán bölcsőhalálok. Első olvasatra nem is tűnik ez annyira rettenetesnek. Magamból kiindulva, teljesen hidegen kellett volna hagyjon érzelmileg. Nem szeretem a gyerekeket, de nem is utálom őket, jobbnak látom ha szép külön utakon ellavírozok mellettük, bármit csak a kontaktust kerüljem. Nekem ők a mumusaim. Azonban, ezt az egészet lehet csak bemesélem magamnak. Úgy olvastam a könyvet, hogy arra próbáltam gondolni, hogy ez nem valóság, nem lehet igaz belőle semmi. Ilyen hozzáállással akár fel is köthetném magam, azzal a jelmondattal, hogy inkább akkor ne is olvassak. Muszáj az embernek beleélnie magát az elbeszélésbe, hogy személyesebb élményként élje át.
Bölcsőhalál. Csecsemőhalál. Újszülött halál. Gyerek halál. Mindenki válassza ki magának a megfelelő szörnyűséges elnevezést. Mr. Streator és Helen Hoover Boyle is elvesztette gyermekét, mert felolvastak nekik egy esti mesét. Egy jó szándékú tettből gyilkosság lett. Sok más család is ugyanezt élte át, de Mr Streator-nak az a feladata, hogy úgy írjon ezekről, hogy az emberek elolvassák. Minden szülő félti gyermekét a bölcsőhaláltól, azonban belső kíváncsiságuknak egyszer úgyis behódolnak és kezdeti ellenállásuk a bölcsőhalál ténye ellen érdeklődéssé változik. A tudás hatalom. Vagy mégsem.

A könyv egyik fő motívuma a zaj. Mindenki zajfüggő és csendfóbiás. Ez a magány és a hatalom érzéséből fakad. Én magányosságom ellen zajt viszek életembe, míg testvérem csupán hatalom nyerésből egyre feljebb és feljebb veszi a hangerőt, hogy úgy mond így jelezze a dominanciáját. Néha ez fordítva is igaz, de ez egy elnagyolt példa erre.

"Mindig akad valaki, aki kényszert érez, hogy telepermetezze a levegőt a hangulatával."

Mindenki aki kívülállónak érzi magát, az valamilyen szinten vágyakozik a hatalomra. Ha erős lesz, majd tisztelik. Ha hatalmas tudásra tesz szert, akkor mások fölé magasodhat és bizonyíthatja felsőbbrendűségét. Én nem vagyok egy megalomániás személy, de sokszor elképzeltem mire mennék, ha emberfeletti képességekre tennék szert. Nem mindig a jobbik énem győzött.

A könyvvel egyetlen gondom, a követhetetlensége volt. Sok esetben maximálisan beleéltem magam a cselekmény folyamába, és erre egy váratlan történet félbeszakította, amit egészen a regény végéig nem tudtam  hova tenni. Azokat a részeket kicsit egyhangúnak találtam, a szereplők kilétében sem voltam száz százalékig biztos. Mintha az utca emberét megállították volna, hogy meséljen egy városi legendát.

Horror regényt még csak egyet olvastam ezen kívül. A másik az Joe Hill - Szív alakú doboza volt. Attól kivert a víz néha, a szellemes történetek és filmek a gyengéim. Nem tudom higgyek-e a másvilágban, szóval úgy mond a kiismerhetetlenségtől félek a legjobban.
Az Altató hangulata az depresszív és melankolikus, elejétől végéig a gyász érzése lengi körül. Ezeken kívül, nekem néha nagyon morbid, kicsit ízléstelen és bizarr is volt. Nem feltétlenül negatív vonatkozásúak ezek a jelzők, pont ezek tették teljessé az élményt. Írok pár példát, amik a földbe döngöltek.
- Helen-t megszállta egy barátja és átvette teste fölött az irányítást, így kényszerítve rá Helen-t hogy végezzen magával, mert szerinte eluralkodott rajta a hatalommánia. Szóval a megszállás közben, "Helen" eldobta jéggé fagyott csecsemőjét (részletekbe nem mennék bele túlzottan, hogy miért fagyott) kezei közül, aki így darabokra hullott. Kezecskék és lábacskák hevertek szanaszét a földön, ennek tetézéseként pedig a feje is elgurult...Ez engem nagyon sokkolt. És ami még rosszabb volt az egészben, hogy ezután Helen tudatára ébredt, és kínkeserves sírás közepette karjaiba fogta a fagyott maradványokat és lélekszaggatóan sírt tovább. Mi ez, ha nem borzasztó?
- Mr. Streator lábából egy kis makettépület darabkáit szedegeti ki Mona (Helen asszisztense). Tömérdek mennyiségű genny és vér folyik a lábából, ahogy egyenként húzza ki a darabokat, amiket későbbi felhasználás gyanánt valamilyen oknál fogva meg is tartottak. Hogy mi az az ok? Hát hogy Osztriga, (Mona barátja) Mona engedélye nélkül, miközben ő alszik szépen befonja őket a raszta hajába...Ne kérdezd, hogy fertőtlenítették e azokat...nem is akarom tudni. Mindenképpen undorító.
- Nekrofília. Kb két évvel ezelőtt egy hirtelen ötlettől vezérelve barátnőimmel együtt megnéztünk két erről szóló filmet. Nekromantik 1 és 2. Ennél kiábrándítóbb dolgot csak egyszer láttam, de az is egy másik film volt. (Sprski, maga az antikrisztus forgathatta) Hogy leírva olvashattam erről, nem hozott ki belőlem olyan vehemens indulatokat, mint vizuális formában, de így is megrendítő volt. Ez is a mások felett való uralkodás egyik megnyilvánulása.

Chuck Palahniuk-nak van egy olyan stílusa, ami miatt kiemelkedik a tömegből. Erős kritikai érzékkel áll hozzá mindenhez és saját életét is ihletforrásnak tekinti. Ennél a könyvnél édesapja halála és annak körülményei szolgáltatták az ihletet. Feltettek neki egy kérdést, hogy hisz-e a halálbüntetésben. Nem tudott rá válaszolni. Én se tudnék. Alapjában véve, én nem pártolom az erőszak semmilyen formáját se, de hogy ez igazságszolgáltatás lenne, azt nem tudom vitatni.

Ajánlom mindenkinek, aki nem vágyik kikapcsolódásra. Ez nem az a könyv amit szeret az ember, hanem ami elgondolkodtatja és megértésre készteti.

"Ha nem létezik szabad akarat. Ha igazából nem tudod, amit tudsz. Igazából nem szereted, akiről azt hiszed, hogy szereted. Akkor miért érdemes élni?
Semmiért."

5/4

Sarah Dessen - Egy felejthetetlen év

Azzal kezdeném, hogy kifejtem miért olyan nagyszerűek a posták. Mikor éppen napi teendőit végezné az átlag ember, számlák befizetése és egyebek, míg sorára vár, bőven van ideje nézelődni a kirakott árucikkek között. Talál édességeket, filmeket, szintetikus állat utánzatokat és végül de nem utolsó sorban könyveket. Míg más boltokban horribilis áron teszik polcaikra a könyveket, addig a posták mindig kedveskednek x százalékú leértékeléssel. Vagyis, aki az akciók híve és szeretné megkímélni a pénztárcáját látogasson el a nagyobb postákra illetve néhány élelmiszerboltba. Én már több könyvemet is ilyen helyekről szereztem be.

Fülszöveg:  Halley és Scarlett évek óta legjobb barátnők. Megosztják egymással titkaikat, ruháikat és szerelmeiket. Mások szemében Scarlett a népszerű, feltűnő lány, Halley csak a csendes barátnő, ám ő nem bánja: ketten tökéletesen kiegészítik egymást.
A gimnázium harmadik évének elején azonban megbillen az egyensúly. Először Scarlett barátja, Michael – az évfolyam legendája, akivel boldogan randizna az iskolában az összes lány – meghal egy motorbalesetben. Aztán Scarlett hamarosan megtudja, hogy Michael gyermekét hordja a szíve alatt. Életében először Scarlettnek van igazán szüksége Halleyre. Ám bármennyire igyekszik is Halley, meg kell küzdenie a saját problémáival is – próbál eltávolodni parancsolgató anyjától, miközben élete első komoly kapcsolatát éli meg. Lehet, hogy Halley és Scarlett barátsága megroppan a súly alatt, de soha nem törik meg… mert az igazi barátságban az ígéret örökre szól.

Sarah Dessen, a kedvenc íróim egyike. Igaz, hogy a blogon eddig még nem méltattam, de ezt most itt az ideje bepótolni. Még csak egyetlen másik könyvét olvastam ezen kívül, a Tökéletes-t, de már azzal a szívembe lopta magát. Drága barátnőmtől (látens feleségemtől) kaptam ajándékba névnapomra. Általánosságban véve ifjúsági könyveket ír, amik első ránézésre és fülszöveg alapján, egy másik korosztálynak az érdeklődési körébe nem tartozhatna bele. És itt jön egy hangzatos szó, a: DE. De, félretéve ezeket a beskatulyázásokat, nem a műfajon van a hangsúly, hanem a stíluson és a mondanivalón. Eddig mindkettő könyvében voltak olyan dolgok amiken már én is átmentem, és úgy képzelem, hogy mások is így vannak ezzel. A stílusának varázsa abban rejlik, hogy nem erőltetett, lineárisan halad előre a cselekmény és nincsenek kizökkentő kitérések. És most térjünk rá a könyvre...

Egy felejthetetlen év. Mindenki magáénak tudhat ilyet, akár pozitív, akár negatív vonatkozása is van. Nos, nekem több a negatív, mint a pozitív, de ez most nem is lényeges.
Halley és Scarlett éve, mindkét szélsőségben gazdag. Scarlett elveszíti barátját egy motor balesetben és kiderül, hogy egy gyermeket vár tőle, Halley pedig megismerkedik egy fiúval és közben édesanyjával hadakozik.
Személyes tapasztalataim miatt sokkal közelebbinek érzem magam ezt a családi viszályt, mint azt szabadna. Néhány megjegyzés és párbeszéd szinte egy az egyben ugyanúgy zajlott le köztem és az anyukám között is. Mikor mutatom már be végre én is a barátom, mennyi időt töltök vele, és konkrétan mi zajlik köztünk. Akárhányszor beszédbe elegyedek vele, vagyis jobb úgy mondani, hogy akárhányszor beszélgetést kezdeményez én meg hallgatok közben, folyton azt mondja, hogy ő nem akar beleavatkozni, DE...és itt kifejti mit csinálok rosszul és mivel szúrom el teljesen az életem. És pontosan ezzel avatkozik bele. Ha kíváncsi lennék a véleményére, akkor megkérdezném. Egy párkapcsolat normális esetben két ember között zajlik, és bármiféle harmadik fél csak összekuszálja a dolgokat és katasztrófát eredményez. Ha hibát követek el, az az én dolgom, majd tanulok belőle. Nincs szükségem arra, hogy valaki más élje az életem.
Ironikus, hogy amennyire Halley édesanyja az anya-lánya kapcsolat szakértője, ugyanannyira nem tudja kezelni saját viszonyát a lányával. Amikor azt érzi kezd eltávolodni tőle, valójában csak annyi történt, hogy felnőtté válás küszöbén áll és szeretné elkezdeni élni a saját életét.

Halley és Macon kapcsolata nagyon plátói és idealizált. Első látásra zavart képpel néztek egymásra, tulajdonképpen még egy halvány szikra sem volt köztük, csak kínos csend. Ezután pedig kialakult egy nagyon felszínes kapcsolat. Nem tudtak egymásról sok mindent mégis megpróbáltak egymással maradni. De ahogy egyre bonyolódott Halley élete, úgy vált annál nehézkesebbé a köztük való viszony. A találkozások élménye elszürkült, az együtt töltött idő megszűnt értékesnek lenni. Szó szerint csak együtt lógtak és történetesen úgy, hogy egy helyen is. Halley egyre többet és többet csalódott Macon-ben míg végül már megelégelte és jobbnak látta ha külön utakon járnak. Ez nem szerelem volt. Csak szükség. Szükség és lázadás minden ellen.

"Az ember szívét lehetetlenség egyik pillanatról a másikra elzárni, mint egy csapot; el kell jutni egészen a forrásig, és azt kell kiszárítani, cseppenként."

Scarlett volt a kedvenc szereplőm. Először az tetszett meg benne, ahogy megbirkózott a tragédiával amit átélt. Utána meg az eltökéltsége fogott meg, hogy ragaszkodik az igazához, hogy felneveli a gyereket bármilyen ára is legyen.

Összefoglalva tehát, nem egy tipikus romantikus történet bontakozik ki a könyvben, a fő szál a kapcsolatok változása és azoknak elfogadása. Nem kell mindennek a helyén lennie, mindenkivel jóban lenni konfliktusok nélkül, még az se baj ha saját magunkba vetett hitünk is megrendül olykor-olykor. De nem szabad elfeledni, mindig van kire támaszkodni. A barátság éltet.

Ez pontosan az a könyv és történet, ami hamisíthatatlan naivságával azonnal képes megértetni magát olvasójával. Fiatalság, bolondság.

5/5

Mit fessek? (2. Tehetség)

Bármi megtanulható? Nincs is olyan, hogy valaki tehetséges?
Szerintem nem vitatható a tehetség kérdése. Van aki azt hiszi, hogy bármi megtanulható puszta szorgalommal, és a tehetség az csak egy látens fogalom.
Ha valaki tehetséges, az meglátszik a művein és vagy a jártasságban amihez ért. Nem tartom magam olyan kiemelkedően tehetségesnek, de eltökélt vagyok és szorgalmas, és nagyon kemény munkával tudtam elérni, hogy javítsak fejlődő képességemen.
Régen rengeteg polihisztor élt, akik több dologban is érdekeltek voltak és ők voltak a különféle irányzatok képviselői. Kellő akaraterő nélkül ők se tudtak volna ennyi mindent véghez vinni, egyszerre szobrászkodni, festeni, tervezni és még sok mindent.
Mint már említettem, nem vagyok egy zseni, de tény, hogy ezzel születni kell. Valameddig el lehetne jutni simán önerőből ennek hiányában is. Én például erősen pártolom ezt a tanulási folyamatot. Ha valaki azt mondja, hogy ő nem tud rajzolni, én mindig azt mondom: De tudsz, mint mindenki más rajtad kívül. Úgy ahogy énekelni is. A különbség csak az, hogy hogyan.
Szóval rajzoljatok, énekeljetek, pantomimezzetek, táncoljatok, a fő, hogy örömötöket leljétek benne.
Egyet ne felejtsetek, az egyik legfontosabb meghatározó tényező az idő. Senki nem produkálhat látványos fejlődést egyik napról a másikra. A türelmetlenség az ember egyik legnagyobb ellensége.


Ennek örömére, kedveskedek pár saját gyerekrajzommal.

2000-ben készült, amikor 7 éves voltam. Lenyűgöző látvány, ahogy a tó az égre csúszik dacolva a gravitációval.

2003, az a pillangó akkora, mint egy kisebb fa. Valamiért azt hittem így kell színezni és hogy minden virág levele hegyes és az ég felé tör.

2004, ekkor iratkoztam be szüleim jóvoltából a helyi művészeti iskolába, ahol minden péntek délután egy 4 órás tanmenet keretében foglalkoztak velem. (az már más kérdés, hogy valójában én meddig voltam ott)

2005. Első szárnypróbálgatásaim festés terén, későbbieket nem dokumentáltam.

Összehasonlításként pedig egy másik csendélet, ami a blogon is megtekinthető. 

Összefoglalva tehát, mindenki lentről kezdi, de határ a csillagos ég. Magunknak próbáljunk megfelelni és ne mások elvárásainak. Ha valaki azt mondja tehetségtelenek vagyunk vágjuk a képükbe nyugodtan, hogy ezt nem neki kell eldönteni. Annyira vagyunk tehetségesek, amennyire mi gondoljuk saját magunkat. 

Mit fessek? (1. Bevezető)

Úgy gondoltam, ideje lenne egy tisztességes tanácsadó rovatfélét indítanom ez ügyben, mert egy nagy széna bála mennyiségű keresőszót kaptam már ezzel kapcsolatban. Mit fessek, illetve rajzoljak x eseményre, vagy csak úgy hobbiszinten. Próbálok segíteni ebben, és majd a későbbiekben példaként fotókat is mutatok.
Csak személyes gondolataimat és véleményemet fogom leírni, nem kell semmilyen hivatalos, vagy "művész" felfogású elvont dolgokra számítani. Gyakorlatias ember vagyok, és ilyen téren két lábbal szeretek állni a földön. Valahogy megbélyegezve érzem magam, ha művész léleknek hívnak. Miért kell bárki lelkét minősíteni?

Miből láthatod, hogy mi a jó alapanyag, ihletforrást honnan kaphatsz?

Határozatlanság, hogy esetleg mi lehet festhető, vagy mi a legképtelenebb ötlet amit el lehet kezdeni festeni. Ezzel sokan szembesülhetünk, kezdők is, meg haladók is akik nem tudták mekkora fejszébe vágták bele a fejüket. Ehhez szükség van egy bizonyos fokú éles látásra és esztétikai érzékhez. Például, ránézel egy csokor virágra és azt gondolod, hogy ezt lehetetlen lefesteni vagy akár megrajzolni is. Tévedsz. Ilyenkor kell leegyszerűsíteni a formákat. Picasso is leredukálta azokat amennyire csak tudta, és geometriai formákkal ábrázolta elképzeléseit. Nem muszáj ezt tenned, de feltétlenül meg kell látnod az alapanyag alapvető jellegzetességeit. Hol törik meg rajta a fény, milyen árnyékot vet, mik a legkarakteresebb jellemzői az adott tárgynak. Személy szerint, én próbálom minél bonyolultabban megcsinálni amit elképzeltem, hogy valamennyire törekedjek a valósághűségre.
Bárki festhet ha örömét leli benne, tehetségtől függetlenül, de legyünk őszinték magunkhoz, és ne higgyük, hogy egy varázsütésre belőlünk lesz a következő Botticelli.
Ha esetleg nagyon elveszettnek érzed magad, és szemernyi elképzelésed sincs mit rajzolj/ fess, akkor nézz körül a szobádban és próbálj úgy nézni rá, mintha nem a tiéd lenne. Egy-egy dolog, beállítás és tárgy biztos megragadja a figyelmed. Végső esetben meg nézz ki az ablakon, nekem az is segít.

Ha van rá igény, akkor ikertestvéremet is meginterjúvolom a hagyományos ceruzás rajzolásról. De akkor konkrét kérdéseket várok, mert nagyon kukacoskodó tud lenni.
Igen, mindketten értünk a művészetekhez, csak én direkt a festésre álltam rá, mert rájöttem, hogy nem elég jó a rajzstílusom. Ehhez meg pont testvérem nem ért, szóval így nincs köztünk ilyen téren versengés.

Ha bármiféle javaslat vagy kérdés merül fel bennetek, akkor nyugodtan írjatok.
A következő bejegyzés témája, hogy a szorgalom kiválthatja-e a hiányzó velünk született tehetséget.

Neil Gaiman – Al Sarrantonio: 27 képtelen történet

Keresgéltem a várólistás könyveim között, és ez elég érdekesnek tűnt, hogy vele töltsem (pazaroljam) el az időmet. Készüljetek fel egy nagyon hosszú bejegyzésre, mert arra vetemedtem, hogy mindegyikhez írok.

Fülszöveg (óh, be sokat elárulsz, kedvesem):
A legjobb kortárs angolszász szerzők vadonatúj novellái akár a képzelet legkülső határairól merítik témájukat, akár a mindennapokból, egy közös bennük: különlegesek. Vannak köztük olyanok, melyek megborzongatnak a forróbb napokon is, mások pedig megmelengetik a lelket, ha hűvös az idő. Mesék ezek egy varázslatos, néha félelmetes, néha megmosolyogtató világról, amely a mi világunk. Mesék felnőtteknek.

Mesék. Elsőre fel se fogtam, hogy mesékről fogok olvasni. A felnőtt mese kifejezés, meg rögtön rossz vágányra tereli a gondolataimat.
 De most így írnám le a reakciómat hozzá:
Mesék. *enyhe töprengés*
Mesék? *feldolgozás alatt*
MESÉK? *feldolgozva*
MIÓTA MESE AZ, AMIBEN MINDIG VAN LEGALÁBB EGY HALOTT? Meg mit tanulok én ezekből? Csak pár történetnél láttam tanítószándékot, a többi meg vagy nem szólt semmiről, vagy inkább elvesztek a népszerű témák mezein, és már az írók se tudták miről akartak írni. Fától az erdőt eset.

Főleg az a gond ezzel a könyvvel, hogy ez a 27 képtelen történet, túl rövid, hogy azonosulni lehessen a karakterekkel és a történeteikkel. Átlagosan 12 oldal jut egy íróra, és valljuk be, ez semmire sem elég. A tájleírások képtelenek lekötni, a szereplők személyiségének kibontakozására meg nincs elég idő. Szerencsére vannak ellenbizonyítékaim.

Szépen sorjában, megpróbálok visszaemlékezni a novellákra és felidézni, hogy mennyire vertem a fejem a falba tőlük. Csak saját meglátásaimat írom le, nem kell világmegváltó dolgokra számítani.

Halvány fuxia színnel jelöltem azokat, amik tetszettek. Tragikus a statisztika.

1. Roddy Doyle - Vér
Tömören miről szól: Egy férfi elkezd sóvárogni a vér után.
Véleményem tömören: Ez fantasztikus volt! Megérte elolvasni!
A legnagyobb erőssége szerintem az, hogy a szerzők pontosan tudták, hogy ez lenne a legmegfelelőbb választás első történetnek. Nagyon humoros, lendületes, a szereplők érdekesek, és egy kicsit morbid is. Nem tűnik nagy durranásnak a téma választása miatt, de az író rendkívül tehetséges, így könnyen megoldotta a helyzetet.
Kedvenc idézet:

"Különös szerkezet az emberi agy. Majd meghal egy jó dugásért, ezért leharapja a szomszéd csirkéjének a fejét."

Tudom, beteg vagyok, hogy egy ilyen idézet tetszik...

2. Joyce Carol Oates - Megkövült alakok
Tömören miről szól: Elrettentő testvéri viszony (iszony)
Véleményem tömören: Ez nem volt jó.
Értettem az alapkoncepcióját, de egyáltalán nem fogott meg az írásmód. Ilyen kapcsolat teljesen  elképzelhetetlen ikrek között. (tapasztalatból beszélek)

3. Joanne Harris - Futótűz Manhattanben
Tömören miről szól: Istenek szórakoznak.
Véleményem tömören: Félig-meddig untatott, de a harc jelenetek tették izgalmassá néha.
Ahhoz képest, hogy mennyire hidegen hagynak az ilyen történetek, nagyon tetszett. A mitológiákat még nem sikerült behatóan tanulmányoznom, mivel néha roppant bosszantó tud lenni, hogy észben kellene tartanom kinek hány fia/lánya van. Ha meg elfelejtem, akkor meg a kavarodásból vérfertőzésre is gondolhatok. Szóval, kezdeti előítéleteimtől megszabadulva, egy élvezhető alkotással találtam szembe magam.

4. Neil Gaiman - Az igazság egy barlang a fekete hegyen
Tömören miről szól: Most sokat nem mondok vele, de tényleg az igazságról.
Véleményem tömören: Aztakutyafájáááát!
Éljenzésben törtem ki a zárásakor. Az ilyen katarzisokat szeretem egy könyv végén, de hogy egy pár oldalas kis irománynál? El se mertem volna képzelni, hogy ez lehetséges.
Az eleje nagyon döcögősen indult, és a nagyon úgy értendő, mint: Naaaaaggyyyooonn *zzz*. Egyszerűen a vége tette ezt kiemelkedően jóvá, a közepe enyhe stagnálás volt. Nem akart túl sokat elárulni Gaiman, és ezzel valamennyire magának tett keresztbe, de a befejezésért megérte. Szemet szemért!

5. Michael Marshall Smith - Aki nem hisz
Tömören miről szól: -
Véleményem erről: Komolyan mondom, nem emlékeztem erre. De újraolvasni biztos nincs kedvem.
Egyetlen szót jegyzeteltem erről: ROSSZ
Örülök, hogy kifejtettem, miért is az. Profizmus, Avely a neved.

6. Joe R. Lansdale - Hullanak a csillagok
Tömören miről szól: Katona férj elveszti lelkét.
Véleményem tömören: Jó volt, és elgondolkodtató.
A férj tíz évig szolgált a hadseregben, mindenki azt hitte már rég meghalt, ezért váratlan meglepetésként érte családját hirtelen felbukkanása. Időközben lelketlen robottá vált, akinek érzelmi reakciói majdnem a nullára csökkentek. Van egy fia, akit még soha nem látott, és a felesége ráadásul hűvösen viselkedik vele. A csattanót nem lőném le.
Van egy melankolikus hangulata, ami nagyon emlékeztet a borongós őszi estékre. Nincs benne semmi vidámság, az üresség érzését jeleníti meg, úgy, hogy közben nem vesztette el a történet saját "személyiségét".

7. Walter Mosley - Juvenal Nyx
Tömören miről szól: Egy férfi vámpír lesz.
Véleményem tömören: Jajj, már megint egy vámpír.
Sajnos nem volt se humoros, se tragikus, pusztán egy léha és érdektelen novella az öröklétről és sóvárgásról. Megkockáztatom, hogy ettől talán az Alkonyat is több mindent váltott ki belőlem.

8. Richard Adams - A kés
Tömören miről szólt: Kétszer is elolvastam, hátha rájövök.
Véleményem tömören: TKI. Túl kevés információ.
Tegyük fel, hogy gondolok egyet és elmegyek egy erdőbe sétálni. Nézem a csodás tölgyfákat, lucfenyőket, és kitudja még milyen fásszárú és lombkoronájú oxigénkéményeket. Aztán, a meleg tavaszi fuvallattal együtt, feltámad bennem egy furcsa érzés, hogy nekem most azonnal ölnöm kell. Szóval elmegyek és levadászok egy nyulat aztán meg jól eltitkolom mit műveltem.
Valljuk be, ebből nem lehet érdekes történet. (kísérteties a hasonlóság A kés és az én történetem között)

9. Jodi Picoult - Súly és magasság
Tömören miről szólt: Egy pár elvesztette gyermekét, és lassacskán tönkremennek, illetve tovább lépnek
Véleményem tömören: Ha Jodi Picoult mindig ilyen érzelemdúsan tudja kifejezni magát, akkor beszerzem pár könyvét.
Ettől a történettől szó nélkül maradtam. Elhallgattatott. Több ez, mint aminek látszik a felszínen. Olvassátok el, ha az egész könyvet nem, legalább ezt. Olyan abszurd, szürrealisztikus és realisztikus is egyben, hogy az már egy paradox jelenség.

10. Michael Swanwick - Tündér-tó
Tömören miről szólt: Nem.
Véleményem tömören: Nem.
Megtagadom a véleményezést. Különben fogok egy üres szobát, egy vödröt és egy kínzópadot. Felfekszek a padra, és napokon át hideg vizet csöpögtetek a homlokomra hogy beleőrüljek az alváshiányba és a csöpögésbe. Ha egy ilyen villám sztoritól kikészülök idegileg, az már jelent valamit.

11. Peter Straub - Mallon, a guru
Tömören miről szólt: Egy férfi elment a közel keletre, hogy megvilágosodjon.
Véleményem tömören: Nem volt rossz.
Nem támadt tőle tapsolhatnékom, hogy Ez aaaz, szép munka!, de érdekesnek bizonyult. Hatásvadász részekkel bővelkedett ugyan, mint például, hogy a főszereplő jelenléte is már rossz ómennek számít, de erre fittyet hányva tényleg élvezhető volt.

12. Lawrence Block - Fogd meg, ereszd el
Tömören miről szól:  Szociopata férfi "horgászik".
Véleményem tömören: Lassú kezdet, megfelelő kivitelezés.
Nem sokan foglalkoznának egy ilyen jelentéktelennek tűnő témával, mint a stoppolás. Semmi sincs amit előnyének lehetne nevezni, és pontosan erre erősít rá maga Lawrence Block is. Ne csináljátok! Sok őrült akad ezen a bolygón, akiknek nincs jobb szórakozásuk, mint móresre tanítani az óvatlanokat.

13. Jeffrey Ford - Pöttyös szoknya, holdfény
Tömören miről szól: Merénylet.
Véleményem tömören:  Egy remegős közepes.
Akciókban gazdag volt, de ennél többet nem tudott kihozni magából. A szándékok nem tisztázottak és túlontúl homályos, hogy élvezhető lehetne.

14. Chuck Palahniuk - Lúzer
Tömören miről szól:  Szórakoztatóipar és átverés.
Véleményem tömören: Többet vártam.
Chuck Palahniuk az egyik kedvenc íróm, ezért is vagyok csalódott. Igaz, hogy csak a Harcosok klubját olvastam még tőle, de ezzel az eggyel is sikerült meggyőznie.
Sok a felesleges metafora, allegória, amik elvesznek az élvezhetőségéből.  Erős társadalom kritikát alkalmaz mindegyik művében, de ebben nem lett olyan nagyon átütő. Több oldal kellett volna a kibontakozásához.

15. Diana Wynne Jones - Samantha naplója

Tömören miről szól: Tíz kicsi néger koppintás.

Véleményem tömören: Humoros és szerethető.

Tudom, hogy nagyon negatív bélyegnek tűnik amikor koppintásnak hívom, de ez az igazság. Ugyanolyan szisztéma alapján van felépítve, mint Agatha Christie regénye. Akad egy alig ismert forrás, amit egy mániákus ember alapul használ cselekedeteihez. Lényeg, a lényeg: öröm volt olvasni, könnyed és sodró lendületű.

16. Stewart O’Nan - Eltűntek földje
Tömören miről szól: Eltűntek keresése.
Véleményem tömören:  Lehetett volna jobb is.
Tetszett benne a főszereplő elszántsága, de az már nem, hogy megszállottsággá fajult a segítőkészsége.

17. Gene Wolfe - Leifet rázza a szél
Tömören miről szól: Idegen életforma.
Véleményem tömören: Ez nekem is idegen volt.
A sci-fi műfajnak nem vált büszkeségévé, de tűrhetően volt megírva. A szereplők nem voltak eredetiek, de az űrlények kreatívak voltak. Űrmadárparaziták. Klasszul hangzik.

18. Carolyn Parkhurst - Múló rosszullét

Tömören miről szól: Testvér rivalizálás.

Véleményem tömören: Ellenszenves a stílus.

A két főszereplő Yvonne és Arlette kapcsolata felszínes és csak megjátsszák a testvériességet. Azzal semmi baj ha néha-néha összekap egy-egy testvér, és utána rendszerint kibékülnek. Itt is ez történt, de valójában nem volt meg a kibékülés. Arlette hamis megbocsátása nővérének mert elhappolt előle egy férfit, egyáltalán nem őszinte. Csak vár a megfelelő alkalomra, hogy bosszút álljon rajta.

19. Kat Howard - Regényes élet
Tömören miről szól: Egy lány múzsává válik.
Véleményem tömören: Tetszett. (tömörítés tömörítve)
Az a lényege, hogy a főszereplő lány egy írónak ihletforrásaként szolgál. Őt használja alapul a történeteihez, a könyvei megírásához. Csak az a bibi, hogy a lány személyisége és emlékezete mindeközben megfakul, ahogy a történeteit írja. Nem tudja, hogy ő most kicsoda. Vajon egy könyvbéli szereplő, vagy saját maga? És ha az utóbbi, akkor az pontosan mit takar? Nagyon tetszett. Misztikus hangulata volt egy kis misztikummal keverve. A sok megmagyarázatlan dolog most kivételesen egy fikarcnyit se idegesített, csak rátett egy lapáttal az élményre.

20. Jonathan Carroll - Kezdődjék a múlt
Ez a történet olyan bosszantó volt, hogy még rágondolni sincs kedvem.
NEM AJÁNLOM.

21. Jeffrey Deaver - A pszichológus

Tömören miről szól:  Egy elismert pszichológus gyilkossá válik.

Véleményem tömören: Érdekes, de rossz.

Egy jól induló, ígéretes történet volt, ami könnyen átcsapott egy tudálékos és túlontúl informatív dokumentációba.

Ném: „összefüggő energiagóc, amely az emberekben olyan szélsőséges érzelmi válaszok gerjesztésére képes, amelyek eredményeképpen az érintett személy a saját maga illetve a társadalom számára káros magatartási formákat tehet magáévá.” 

Ezt a fajta jelenséget taglalta a novella. Unalmas volt és vontatott, arról nem is beszélve, hogy ezzel mintha kifogást gyártana az erkölcsös viselkedés megsértésének eseteire. Azért ölt, mert ebben szenvedett. Azért agresszív, mert ez a betegsége. Felfogtam, hogy ebben van valami igazság, de ez korántsem egy mentális zavar. Meg kell tanulni uralkodni magunk felett, segítséggel, vagy segítség nélkül.

22. Tim Powers - Párhuzamosok

Tömören miről szól: Újfent ikertestvérekről.
Véleményem tömören: Jó volt.

Egyikük él, másikuk nem. A tizedik x felé közeledő Caroleen jobb keze hirtelen rángó görcsöt kapott, aminek oka, hogy a testvére kommunikálni szeretne vele a túlvilágból. Valójában azonban, nem is őt akarta elérni, hanem a szomszédban élő fiatal ámde túlsúlyos lányt. Felajánlotta neki, hogy széppé, örökké fiatallá teszi és sovánnyá, ha cserébe belé költözhet. A lány habozás nélkül belement volna az alkuba, ha a szellem meg nem gondolja magát. Ő a testvérét szeretné inkább.
Ebben az a rossz, hogy a lány a felszínességének áldozatául esve, hagyta volna egy ismeretlen erőnek, hogy átvegye a teste fölött a hatalmat. Én nem tudom meddig süllyed az emberi faj, ha ennyire sekélyesek lettünk.

23. Al Sarrantonio - Az orrkultusz

Tömören miről szól: Logikailag követhetetlen rendszerben krumpliorrok tűnnek fel embereken.
Véleményem tömören: Nem győzött meg.
Amikor belekezdtem az első sorába, rám tört az álmosság. Komolyan ilyennel kell indítani?:

A KULTUSZ első írásos említése a germán eretnek, Jacobus Mesmustraktusában olvasható, aminek keletkezését 1349-re becsültem...

Ilyenkor felszínre tör a sötét énem, és elkezdi kántálni sátáni hangon, hogy: Blabla blablabla bla? Bla blablabaah. BLABLABLA BLAAAHHHH! *Avely a lelkibékére törekszik*
A későbbiekben egy összeesküvés elmélet bontakozott ki. Ha valaki szereti az ilyeneket, akkor az biztos jobban értékelné ezt. Sajnos az nem én vagyok.

Elővettem az öngyújtót a kabátom zsebéből, és laza mozdulattal felnyitottam. Váratlanul láng csapott fel belőle, megégette az ujjamat, én pedig elejtettem az öngyújtót.

Én kérek elnézést a szőrszálhasogatásért, de mire számított mikor felnyitotta az öngyújtót? Jégesőre?

24. Kurt Andersen - A kém.
Tömören miről szól: Idegen életforma kémkedik az emberiség után.
Véleményem tömören: Öö...jó volt.
Hogy be lehessen sorolni a sci-fi műfajba, ahhoz egy kicsit gyenge lábakon áll. Nem mutatta be kellőképpen az idegen társadalmat. A kasztokat nem vázolta fel, csak egy felületes képet tudott adni arról, hogy konkrétan mi is a felállás. Pozitívum, hogy végre van valami értelmes magyarázat a Mikulásra. Én ezt jobban elfogadom, mint a jól bevált humbug mesét.

"– Amikor az északi népek, a germánok, a lappok és a többiek, úgy kilencszáz-ezeregyszáz évvel ezelőtt látták, ahogy a tél derekán, kis magasságban átrepülök fölöttük az égen, maga szerint mit véltek látni odafent?"

25.  Michael Moorcock - TÖRTÉNETEK

Tömören miről szól: Nagyzolás baráti kapcsolatokról?
Véleményem tömören: Nagyképűen van tálalva.
Az én részemről és az író részéről is megfigyelhető a "fogyatékosság". Nálam azért, mert az a sok világirodalmi  mű amire elejétől végéig hivatkozik, számomra ismeretlen. A szerzők neve ismerős, de bármi más, velük kapcsolatos információt még csak véletlenül se tudok róluk. Az író fogyatékossága, hogy ezt nem kalkulálta bele amikor megírta a novelláját. Fellengzősen, egy vakmerő pillanatában azt gondolhatta: Na, ti csökött agyú pondrók, itt az idő felzárkózni. Ha érteni akarjátok mit írok, jobb ha többet művelődtök. Vagy szülessetek más országba, ahol ezeket tanítják is. Köszönöm a semmit.
Ennek tetejébe, M. Moorcock figyelme néha hajlamos tévútra vándorolni. A főszereplőnek sokadik barátjának leírásánál is ugyanaz a séma figyelhető meg. Családi állapot, karrier és a meseszép táj körvonalazása. És mintha a tájleírás lenne benne a leghangsúlyosabb. Szerencsére a helyzet változik a felétől, és ott már sokkal karakter központúbbá válik az írás.

26. Elizabeth Hand - McCauley Bellerophonjának első repülőútja
Első pillantás utáni első gondolat: inkább nem értetlenkedem.
Tömören miről szól: Rekonstruálják egy gép lezuhanását.
Véleményem tömören: Unalmas és terjengős.
Eddig mindig az volt a gondom, hogy túl rövidek voltak a történetek, most viszont éppen az ellentettje. Nem tett hozzá semmit az élményhez azzal, hogy kétszer akkora a terjedelme, mint az összes többinek. Fent említettem több olyan művet is, amikért szabályosan rajongtam és puffogtam a rövidségük miatt. Azok sokkal inkább megérdemelték volna ugyanezt a hosszúságot, mint amit ez kapott. Ennek nincs tanulsága, belső értéke, egy lelketlen tartalmilag minősíthetetlen kis dolog.

 A régi időkben Leonard buján szőke, hosszú loboncot viselt, mely szabadon omlott az utasszállító pilóták alakját megidézni hivatott, kutyakakabarna egyenzakó vállára.

Ez volt az egyetlen idézet, ami megragadta a figyelmem. Kutyakakabarna.

27. Joe Hill - Az ördög a lépcsőn

Tömören miről szól: Bűnök.

Véleményem tömören: Végre egy.
Vegetálok és hezitálok. Fogalmam sincs, hogy mit kellene ezzel kapcsolatban éreznem. Joe Hill is a kedvenc íróim közé tartózik. Hátborzongató a stílusa.

Összesítve: 
Tíz tetszett.
Tizenhét nem.

Amiket kijelöltem és felhívtam rájuk a figyelmet, csak azokért volt érdemes elolvasni ezt az antológiát. Nem lett ez annyira összeszedett, mint elsőre hittem. Túl nagy a különbség a stílusok és történetek beállítottságai között. Hirtelen és meggondolatlan váltások vannak a témák között amikkel foglalkoznak.
Alig vártam, hogy végre befejezzem ezt a könyvet. Másfél hónapja kezdtem el, de csak hasztalan vesszőfutásnak tűnt a közepétől.

5/3 (az egészre vonatkozóan)

Stephen Chbosky - Egy különc srác feljegyzései

Ikertestvéremtől kaptam, amit az ülő sztrájkommal erőszakoltam ki belőle. (hosszú történet) Róla azt kell tudni, hogy angol sznobságban szenved, azaz, csak angol nyelven hajlandó bármit nézni és olvasni. Így érthető miért volt nekem olyan nehéz rábírnom, hogy magyarul vegye meg nekem. Becsléseim szerint, ez az egyetlen könyv, amit ő is végig olvasott életében. És nem találod ki milyen nyelven...

Fülszöveg: Az „Egy különc srác feljegyzései” című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.

Nem akarom hasonlítani egy másik könyvhöz, mert nem is tudnám. Gondolkodtam, hogy egy kicsit Jenny Downham - Amíg élek művére asszociálhatnék, de a végére érve meggondoltam magam. Ég és föld a különbség. Ebben nincs benne az a túlzott tragikusság, drámai hangulat és nem lehetett előre látni mi lesz a végkimenetele.
 Felépítését tekintve amolyan vágjunk bele a közepébe stílusú. Tényleg olyan, mintha egy naplót olvasnánk, nincs az a sok vesződés a főszereplő bemutatásával, az a tétovaság, hogy milyen módon lehetne a külsejét és személyiségét a világ elé tárni. Sokan a szokásos "épp belenézett a tükörbe reggel" módot választják erre vagy a "jajj, ott egy tükröződő felület és épp elmélyülten gondolkodik és szépíti magát benne", de én nagyon örültem, hogy ilyenre itt nem került sor.

Charlie szerintem korántsem annyira furcsa, mint a könyv többi szereplője. Szereti a jó zenét (Smiths) és bármi történjék a barátaiért jóban rosszban kiáll, a következményeket figyelmen kívül hagyva. Hát nem ő a legnyíltszívűbb karakter, akit csontos hátán hordott az irodalom?

Őszintén szólva, az első ötven oldalt félve olvastam. Testvérem egekig magasztalta, ódákat zengett róla, hogy mennyire jó. Sírt is rajta és kétszer is elolvasta. Most mondjam azt, hogy nem volt rajtam nyomás, hogy mennyire fog ez nekem tetszeni? Nem volt. Komolyan.
Nekem úgy általánosságban véve nincsenek fenntartásaim az E/1-ben íródott könyvekkel szemben.  Csak most Charlie esete megbonyolította ezt. Azt írja le ami éppen eszébe jut és van, hogy akaratlanul visszatart információkat, amiket majd később, ugyanúgy váratlanul, oda nem illően közöl. A gondolatmenete ezért kiszámíthatatlan, szövevényes és úgy összességében ezért kelti azt a benyomást, hogy ő a szélsőségek embere.

Ha valaki néz tévét és olvas újságot, tudja mennyi szörnyűség van a világban. Ezek nagy részét sűríti magába a könyv is. A szexualitás kérdése (jó, ez nem szörnyűség), identitásé, drog, elmezavar, bántalmazás. Szinte már követelménnyé nőtte ki magát, hogy ezek egyikével foglalkozzanak a könyvek. Ezzel én maximálisan egyetértek. Nekem éppen nem hiányzanak azok az irományok, amik a büdös nagy semmiről szólnak. Pénzkidobás és felesleges energia befektetés.

Ami a legjobban bánt a művel kapcsolatban, hogy nem tudok érte rajongani. Egyre csak olvastam, lekötött teljesen, de nem győzött meg. Továbbra is jó könyvnek tartom, magasan azok fölé emelkedik amikkel mostanában kínoztam magam, de ez nekem csak egy jó könyv marad.


Apró megjegyzés: New York Times bestseller. Vagy én vagyok hülye, vagy ezt tényleg már mindenre ráfogják? Ez esetben kivételesen indokoltnak tartom, de vannak persze morálisan is vitatható példák rá.

5/4 (abszolút megérdemelten, rég gondoltam már ezt)

Kedvenc idézet:

  Nem üldögélhetsz tétlenül, nem helyezheted mások életét a sajátod elé, és nem gondolhatod, hogy ez a szeretet. Cselekedned kell.

Liebster Blog Award

Nem is tudom mit írjak. Nagy megtiszteltetés ez nekem, hogy engem is kiválasztott Roselyn és megajándékozott ezzel a díjjal. Régóta olvasom már az írásait, és egyfajta etalonnak tekintem őt és a munkásságát. :) (szinte biztos vagyok benne, hogy negatív értékeléseim miatt érdemeltem ki ezt haha)
Ezentúl nem kétséges, hogy sokkal gyakrabban fogok írni bejegyzést, hatalmas ösztönzés és bátorítás ez nekem. :)

Ez a díj már több blogot végig járt, és alappillére, hogy illik tovább adni, hogy folytatódjon a kör és ne  bomoljon meg a láncolat. 

Szabályok:
1.Linkkel jelöld azt az embert ,aki téged jelölt/nevezett a díjra!
2.Válaszolj a 10 kérdésre, amit a neveződ kiírt!
3.Nevezz/jelölj Te is 10 embert a díjra! (Arra figyelj ,hogy 200 alatti legyen a követőik száma)
4.Írj Te is kérdéseket az általad jelölteknek!
5.Jelezd a jelöltjeid blogjain ,hogy jelölted/nevezted őket!

Itt vannak a kérdésekre a válaszaim: 

1. Ha állat lehetnél, milyen állat lennél, és miért?

Bármilyen furcsa, de én tiszavirág lennék. Egy jó nagy büdös, visszataszító...nem. Csak irigykedem, hogy egy napig élnek, bármit megtehetnek mert szűkös idejük van hátra. 

2, Melyik tulajdonságod tartod a legrosszabbnak?

Érzéketlen, szívtelen csoroszlya vagyok. Nem adok második esélyt semmire.

3, Elégedett vagy-e a mostani helyeddel a világban, illetve saját magaddal? Ha változtathatnál, min változtatnál?

Ezt a kérdést nagyon személyre szabottnak érzem. A legnagyobb gond velem, hogy hatalmas hangulatingadozásaim vannak és kilengéseim. Egyszer mérhetetlenül utálom magam és mindent megteszek hogy ártsak magamnak, máskor meg békében eléldegélek azzal a tudattal, hogy ki vagyok. Változtatni biztos a személyiségemen változtatnék, de ezt én már rutinszerűen csinálom. Ha nem változok valószínűleg diliházba kerülnék.

4, Allergiás vagy-e valamire? És ha igen, mire?

Természetesen vannak allergiáim, mert anyai ágról rengeteg mindent örököltem. Elsősorban gyógyszerallergiám van, ebben vagyok a legbiztosabb. (tapasztalat beszél belőlem, a vándorló "ragyák" testvérem elbeszélése szerint nem jelentettek túl jót, szóval kórházba is vittek) Amiben viszont nem vagyok biztos az minden más, soha nem vitt az utam még odáig, hogy kivizsgáltassam magam. 

5, Melyik a kedvenc könyves vagy filmes karaktered? Miért?

Kedvenc filmes karaktereim egyáltalán nincs, nem is lehet. Nem szeretek filmeket nézni, fél óra elteltével olyan katartikus álmosság tör rám, aminek képtelenség ellenállni. 

Jelenlegi kedvenc könyves szereplőm: Jericho Barrons. Legszívesebben felrúgnám a Holdig, és megfojtanám egy kanál vízben, de ő az egyik legizgalmasabb karakter.

6, Milyen lenne számodra a tökéletes nap?

Az lenne a tökéletes nap, amikor megszűnnének az alapvető fiziológia szükségem és nem korlátozna le semmi. Bármit csinálhatnék, függetlenül kötelező teendőimtől.

7, Van-e bakancslistád? Ha van, akkor mi szerepel az első három helyen?

Nincs ilyen listám. Mindig gondolkodtam rajta, hogy csinálok egyet, de annyira változnak a vágyaim az élet terén, hogy egy kevés idő elteltével lehúznám az egészet és újra írnám.

8, Melyik a legkedvesebb női, illetve férfi neved?

Amikor még az agyam helyett kis műanyag dinoszaurusz figurák lötyögtek a koponyám mögött, láttam egy természetfilmet egy kardszárnyú delfinről, aki elszakadt a csordájától és magányosan éldegélt egy öbölben, és az embereket tekintette társaságának. Luna volt a neve. Megható volt és rémesen szomorú.
Kedvenc férfi név...hm. Olyan nincs. 

9, A pohár szerinted félig üres, vagy félig teli?
Félig teli. Szeretem tévképzetekbe ringatni magam, és magamra erőltetni a pozitív szemléletmódot.

10, Mi volt életedben eddig a legnagyobb teljesítményed, amire büszke vagy?

Még mindig élek.

Az én kérdéseim:

1. Mi volt eddig a legszégyenletesebb dolog, amit egy könyvvel csináltál?

2. Hiszel a földönkívüliek létezésében? Miért igen/nem?

3. Számodra mit jelent a szabadság?

4. Ha a fejed a térdeden lenne és úgy néznél ki, mint egy tengeri csillag sok lábbal és karral, hogy használnád ki ezt a helyzetedet?

5. Ha megsérülne a rövid távú memóriád és tudatlanul ébrednél, mi lenne az első kérdésed?

6. Melyik az a könyv, amit tiszta szívből utálsz?

7. Milyen szuper képességre szeretnél szert tenni?

8. Ha kitörne a zombi apokalipszis, te üldöző vagy üldözött lennél? 

9. Melyik a kedvenc ételed, illetve az, amelyiktől a gyomrod gyakorolja az akrobatikát?

10. Miért szeretsz olvasni?

És íme a díjazottak, akiket öröm olvasni: 

1. Lézengő 

2. CBooks

3. Book Heaven 

4. Empire of the Books

5. Francica blogja 

6. Macooka könyvese

7. Insane Life Toffy's Journal 

8. Ekesgyb olvas 

9. Lilahajúlány könyves élményei

10. MissNyuszi könyves blogja

Csak így tovább! Soha ne adjátok fel!

Könyvespolcaim (piramisok)

Mivel nagyon lassan haladok az olvasnivalóimmal, így időtöltésként lefényképeztem milyenek a "polcaim". (és hogy a bejegyzéshiányt pótoljam) Még nincsenek igazán kategorizálva, mert folyamatosan bővülni fognak a polcok még a héten, de majd próbálok rá időt szánni valamikor. Fel is fogom díszíteni valamivel, mert így kicsit kihalt sivatagos stílusa van egyelőre.

Itt az úgy nevezett "azégverjenmeglenedőlj" stílusú pakolási módot tettem magamévá. Amiben az a vicc, hogy viszonylag stabilra sikeredett, képességeimhez mérten ez igen nagy teljesítmény.
Amit sajnálok, hogy Karen Marie Moning-tól nincs meg a 3. kötete a Tündérkrónikáknak, mert süsü voltam és nem vettem meg, mert soha nem volt eléggé leértékelve. De sebaj, megkapom szülinapomra vagy végső esetben karácsonyra. Türelem...türelem...
Raana Raas - Kiszakadtak könyvéért haragszom a Lírára, amit majd ha elolvastam kifejtek bőségesen miért is.
Nem mellesleg meg is csodálhatod a több, mint 10 éves Krokit, akit veszélyessége miatt fonálra verve tartok a könyveken. (saját kezűleg fontam jó pár éve, mert folyton megtámadott mindenkit)

Na ezt a polcot a sorozatoknak szántam, amiket réges régen vettem. A túloldalon alig látszik, de ott van még a Gemma Doyle trilógia, a Burok (micsoda sorozat!), Tökéletes kémia és végezetül a Tűzember. (ha még nem olvastad, akkor iszkiri és kapd kezedbe)
Mi a kakukktojás a képen?
Nézd meg közelebbről.
Ott egy...
Ló!

Ez a káosz polc. Össze-vissza egymás hegyén-hátán, egymástól független könyvek.
Az Anne Rice könyvek testvérem birtokában vannak, csak nincs más hely ahol elférnének. És nem mintha egyszer is elolvasta volna őket...

Lora Leigh - Buja Fiúk (22 ok, hogy miért dühös az olvasó)

Molyon, egy karc során találtam rá erre a tündérbogárra. A sok, sok, sok, sok, sok, sok, SOOOOOK félmeztelen pasis borító közül akadt meg ezen a szemem. De nem azért, mert különösebben tetszett volna, hanem mert irgalmatlanul rossznak látszott a könyv. (borító és fülszöveg alapján). Nem csalódtam a megérzéseimben.

Egy apró megjegyzés: honnan verbuválták ezt az izompacsirtát? Holtbiztos vagyok benne, hogy szteroidot legel napi szinten.

A sokatmondó fülszöveg, rövidítve:

Rowdy Mackay nyolc éve hagyta el az otthonát, mert túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy ellenálljon a fiatal Kelly Benton csábításának. Tengerészgyalogosként biztonságos távolba került a kísértéstől és a nővé érett, kentucky kis boszorkától. Most azonban hazatért, és készen áll rá, hogy belekezdjen azokba az erotikus játékokba, amelyek híre miatt ő, és a két unokatestvére három megyés körzetben kiérdemelte a Buja Fiúk nevet.

Úgy döntöttem, hogy csak röviden és tömören fogom értékelni, és hagyom, hogy inkább az idézetek beszéljenek helyettem.

Mind tudjuk már, hogy az az új trend, hogy felnőtteknek szóló erotikus regényeket jelentetnek meg a kiadók. (Igen, azt is tudjuk melyikre gondolok.) Felmerült bennem pár kérdés ezzel kapcsolatban:
- Úgy igazából melyik korcsoportot célozzák meg ezekkel?
Valaki látott már olyat, hogy egy kiskorú egy átlagos napon besétál egy könyvesboltba és megvásárol egy erősen szexuális tartalmú könyvet? És valaki tapasztalt ezzel kapcsolatban bármi furcsaságot? Én igen. Míg korhatáros filmekre a mozikban, szigorú követelményként szerepel a korhatár betartása, könyveknél ez miért nincs jelen? Olvashatunk részletes leírásokat anális behatolásokról, a felvilágosításon régen túlmutató jeleneteket. Filmekben azonban, véletlenül kivillan egy női mell, azonnal rá kell rakni a 16-18-as sárga, piros karikát.  Hogy is van ez? Erősen diszkriminatívnak érzem ezt. Rendelésnél nehezen kivitelezhető a korhatárnak a betartatása, de nem lehetetlen.
- Ki a búbánat veszi meg ezeket? De ez már csak amolyan költői kérdés.

Ettől nevetségesebb élményben még nem volt részem. És nem abban az értelemben, ahogy ez hangzik.
A szavak, a mondatok, amiket használ Lora Leigh, valahogy kiábrándítóak. Bizonyára valamilyen sötét ötlettől vezérelve, bele-bele lapozgatott egy szinonima szótárba, hogy, ó hadd ne írjam le százszor, hogy "izgató, gyönyörű". Inkább írom, hogy szexcica és észveszejtő! Ettől populáris leszek, főleg ha a szereplőimet állandóan nemi aktusra kényszerítem, és a párbeszédeik 80%-a is csak arról fog szólni, hogy kit-mikor-melyik nyílásba- mennyire erősen fognak megszexuálni.

Sajnos, nem tudtam kijönni abból a családi katyvaszból ami ott van, ki kinek a mostohája, unokatestvére, vagy szimplán egy vadidegen? Ez érthetetlen.
Nem mellékes még, hogy Kellyt, majdnem megerőszakolta egy őrült, erre akarna épülni a főkonfliktus. De kizárólag análisan akarta. Valami homoszexuális hajlamú ez az erőszaktevő, vagy csak egyszerűen annyira debil, hogy nem akar a hagyományos módon megerőszakolni egy lányt? Ezt én nem fogom megérteni. 

Fel kell még hoznom azt a hatalmas, és mélyen szántó okot arra, hogy Rowdy miért vonult be a seregbe: Nem akart lefeküdni Kelly-vel. Ennyi. Hat évet pazarolt el az életéből ennyi miatt! Mert micsoda bűn, hogy megkívánt egy 16 éves lányt (aki úgy öltözött, mint egy prostituált). Nehezemre esik elképzelni, hogy miért akkora hatalmas fájdalom parancsolni az ösztönöknek. Vagy, ha már nem tudott neki ellenállni, nem gondolt arra esetleg...hogy...ELKÖLTÖZZÖN?! Az ég verje meg! Ennyi idiótát egy rakáson.
De nyugodjunk meg, amint visszatért az otthonába, alig telt el két nap (!), már következik is egy 4 oldalas  petting jelenet. Ahhoz a traumához képest, amit Kelly átélt, elég hamar túltette magát a férfiundoron, nem?

Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy Kelly, valójában maga az író, Lora. Annyira egyértelmű, nem? Normális ember nem ír ennyire nyíltan pornográf művet, úgy, hogy nem magát képzeli a főszereplő helyébe. De ha így van, akkor ez a nő mentális problémákkal küzd. Feltételezhetőleg.

És most jöjjenek azok a részek, amiken meg(ki)akadt a szemem:

1. Szép nyugodtan, leírja milyen csodálatos hangja van Kellynek, milyen izgató, SZEXI (csak háromszázhetvenkilencszer), röpke egy bekezdésben csak ezt taglalja, erre hirtelen beüt ez:
"És hangjának édes, rekedtes búgása mindig azzal fenyeget majd, hogy a farka szétrobbantja a sliccét."

Hát ez váratlanul ért...Mivel felkészült vagyok, tudtam, hogy ettől lejjebb is lehet süllyedni.

2. Van egy olyan helyzet, hogy a lány nagy nyugodtan álldogál a konyhában, tesz-vesz, beszél magában. (az őrület jele vol1.) és Rowdy (ez bizony akkor is egy kutya név...) megszólal. A lány meg úgy megijed, mint akire rátört éjnek évadján egy terrorista alakulat, hogy bombával tűzdeljék teli a száját. Egy csöppet azért nincs ez túlreagálva? Ha meglát egy szúnyogot, akkor begyógyszerezi magát rémületében? Később persze rájöttem a viselkedésének az okára.

3. "Arckifejezése a félelem és a türelmetlen bosszankodás között ingadozott"

Most én ezt hirtelenjében nem tudom elképzelni...Lehet tikkel?

Egy másik ugyanilyen abszurdum:
"Rowdy arcán vadság és gőg ült, gátlás és elszántság, átitatva tiszta, tüzes szenvedéllyel."

EGY ARC SE TUD ENNYI ÉRZELMET KIFEJEZNI! NE MÁÁÁÁR. Főleg ilyen ellentéteseket! Kapásból öt főnévvel jellemzi az ábrázatát.

4. "Fülébe csengett a reszelős hang emléke, az, ahogy lefogja az erős férfitest, ahogy síkos ujjai, ellenállására ügyet sem vetve, a fenekében matatnak, ahogy a szájára kötött rongy elnémítja a sikolyait."

Azt hiszem prűd vagyok. Ez nekem újdonság. Hm. De kíváncsi vagyok, hogy mindenki olyan betegségben szenved-e, amitől csak úgy bőségesen ontják magukból a nedveket? Még az ujjuk is nedvedzik? De nem, biztos mindenkinél, mindig éppen kéznél van egy tubus vazelin.

5. "Rowdy mellkasán meg-megrándultak az izmok, nyakán lüktettek az erek, s egy apró verejtékpatakocska gördült alá, ami tovább vonzotta a lány tekintetét, növelte a vágyát. Nyelvével a férfi felé, hajolt és megnyalta a bőrét, magába szívva a sós férfizamatot.."

HAHAHAHAA! Lehet, hogy víz helyett az izzadságot preferálja, ha szomjas? Izgalmas.

Verejtékpatakocska  *nyammm*

6. 

"– Néztek már közben? – suttogta, arckifejezése még tovább komolyodott a szexuális vágytól."

MÁR HOGY NÉZTÉK VOLNA, HA SZŰZ AZ A SZERENCSÉTLEN?! Ez már kezd dühítő lenni.

"– Nem voltam szent, drágám. – Rowdy ajka arra a szexi félmosolyra húzódott, ami a védjegye volt. – De nem volt semmi komoly. Igazából egy ideje nem is volt senkim. Hát neked?"Ezek nagyon szeretnek agyhalottasat játszani...Hogy lett volna, ha majdnem megerőszakolták és 6 év után is még mindig szűz? Gondolkozz már! Nem is keresem tovább a logikát.

7. "Ray megállt a pult mellett, és vett egy palack Jack Danielst..."

Én meg most mentem ki a Balatonra, és fogtam egy rég elveszettnek hitt palackot, belegyömöszöltem egy kis cédulát rajta a segítségkérésemmel, és útnak eresztettem. Az üveg az maradjon üveg, a palackot meg, tartogassuk vészhelyzetre.

8. "Nem fogom elveszíteni, csak azért, mert valami mocsok megpróbálta tönkretenni. És nem fogok lábujjal pettingelni az asztal alatt, csak mert titeket feszélyez. Értesz engem?"

Ezt az apjának mondta Rowdy. Gratulálok. De azért, Kelly és az anyja közötti dialógusok se semmik.

9. "A lány a fejét ingatta, és megvonaglott, amikor egy apró nyögés hagyta el az ajkát."

Egy normális öleléstől. Semmi más nem történt itt még köztük! Kelly hiperérzékeny? Jön egy szellő, és már orgazmusa is lesz? Elképzelhető.

10. A sok "sikítok az élvezettől" monológból, túl sok van, hogy egyáltalán itt elférjen. Egy horror filmben kevesebbet sikítanak. A szomszédaik vajon mit szólhatnak ehhez?
- Drágám ez a hang...mintha...
- VALAKIT ÖLNEK A SZOMSZÉDBAN!

Kelly nemcsak sikít, hanem nonstop remeg, rángatózik, különféle testnedveket bocsát ki, mindenféle indok nélkül. Tudjátok, ezek minek a tünetei? Az epilepsziának. Így már értelme is van az egésznek történetnek! A csődörök csak javítani akarnak az állapotán! Megfejtettem a könyvet. Ez az!
Adja a szende, "megerőszakolt" szüzet, de ha hozzáérnek, akkor meg elrepül, mint egy lufi. Jaj de álszent. Jaj. Nem bírom.

"Kelly izgatottan megnyalta a száját. Ettől a mozdulattól a férfi makkja sóváran kezdett lüktetni."
Aha. Szende, mi? A férfival meg mivan? No comment.

11. "Azt akarom, hogy levetkőzz, szeretni akarlak a fejed búbjától a lábad ujjáig, olyan gyakran, ahogy csak lehet, és néha… lehet, hogy nem leszünk kettesben."

Na, ettől padlót fogtam.

"Normális mély levegőt sem tudok venni azóta, amióta megnőtt a melled." Eh, miért is? Egy újabb tünet! Lehet őt is epilepsziával kell diagnosztizálni.

12. "...Nem a biztonságodról, hanem valami számodra sokkal fontosabbról. És ez a nemi életed."

Hová fajulnak a dolgok, ha a nemi élet fontosabb a biztonságnál?

13. "Hüvelykujja megsimogatta a puncija fölött levő tetoválást. Szárnyaló sast ábrázolt, amelynek egyik szárnya a duzzadt ajak felé hajlott"

Héhéhé! Na álljunk csak meg. Eddig egy szó sem volt semmiféle tetoválásról! 109 oldalba telt ezt leírni?! Pedig már kétszer is meztelen volt! Később meg hirtelen kinő egy szarva is, mert olyan, mint egy kisördög. A legérdekesebb dolog ebben, mégis az, hogy a többi 316 oldalra megszűnik létezni a tetkója...

14. "...olyan elégedettség töltötte el kábult arcát elnézve, hogy belefeszültek a golyói."
*sírva röhög*

15. "– Istenem, micsoda ízed van – suttogott a férfi,"
Igen. Sült disznó, ketchup, sajt, olajban sült krumpli íze van. Mert sajtburgert ettetek. Jó, hogy én ezt jobban tudom!

16. "– Szopj, kicsim."
Azta. De romantikus!
(megjegyzésként mondom, eredeti nyelven nem volt ilyen)

17. "– Akkor még nem éreztem a forró kis pinádat a farkam körül, ahogy csutkára lefeji."
Valószínűleg, itt kezdte el igazán élvezni a munkáját a fordító. 
A Microsoft Office Word ezt írta erre az idézetre: Ilyen szót nem illik papírra (képernyőre) vetni! HOGY MENNYIRE IGAZAD VAN, BARÁTOCSKÁM!

18. "– Tönkretette minden egyes kibaszott ruháját, amije csak volt. Minden átkozott hajpántot, az összes csini-bini csajos cuccát. Őt is összetörte."
Csini-bini? Micsoda? A fordító illuminált állapotba került.

19.  "– Lefogadom, fantáziáltál erről. – Rowdy hangja forrósághullámokat robbantott a méhébe, azután megrohanta a csiklóját és a mellbimbóját."
Eljött a pillanat, amikor már nem tudok mit írni az ilyenekre. Egyszer már hozzászokik az ember.

20. "Itt maradnak éjszakára, ezt tudta. Ez az első lépés, hogy előcsaljanak egy eszelőst."
Az elképzelésük a szereplőknek, hogyan kapjanak el egy eszelőst: éjnek évadján kihajóznak az öböl közepére, ahol senki evilági nem tud a közelükbe férkőzni (állítólag). Ebben én nem értem a logikát. Ha megakarok keresni valakit, akkor elvágom magam a külvilágtól?

21.  "A menekülés ideje egy perccel az után járt le, hogy hagytad, hogy megint megdugjam azt a szexi kis testedet."

Ezt pont azután mondja Rowdy, miután meglékelték a hajót amin rajta voltak, mert éppen orgiát tartottak és ez szúrta a szemét a szatírnak. Pedig azt hittem végre megjött a lány esze és képes otthagyni ezt a sok férfit. És miért mindig csak testiségekre hivatkoznak? A személyiségéért szeretni valakit már ódivatú dolog?

22. Rowdy és Kelly (igen, ez a lány neve) nagy hévvel tépik egymást Dawg házában, éppen készülnek a "titkos bejáratot" használni, és mit ad Isten, éppen oda keveredett egy síkosító az éjjeli szekrény közepére. Mert minden ember ott tárolja a síkosítóját. A vendégszobában. Mindenki szeme előtt. A realitás határainak már a közelébe se akar érni az író.

Adnék egy tanácsot. a túl sok felnőtt filmet néző unatkozó háziasszonyoknak: Ne írjatok könyvet abból, amit ott láttok! Mert pazarlás és senki sem leli örömét benne.

Összefoglalva a dühítő faktorokat: polgárpukkasztó, minden férfinak adonisz teste van (testmozgás híján) a romantika szót hírből se ismeri az író, itt csak végeláthatatlanul szexelni akarnak a legundorítóbb módokon.

Befejezésként összegyűjtöttem a leggyakrabban ismétlődő szavakat: szexi, édes, kicsikém, farok, duzzad, megkeményedik, átkozott, izom (Krull a harcizom haha) , rohadék, édesem (2), vágy, láng, tűz, ajak.

NEM AJÁNLOM!

5/1