2013. márc. 18.

Szurovecz Kitti - Gyémántfiú

Hozzám is elérkezett a Gyémántfiú (én Ásványfiúnak hívom, barátnőm Szénfiúnak) jó nagy késéssel, de csak összejött. És most jön életem leghosszabb élménybeszámolója.

Fülszöveg: A világhírű amerikai filmstúdió egy igazi gyémántra bukkan. Úgy is bánnak vele: a széltől is óvják, védik a külvilágtól, de még a szerelemtől is. Miközben Ő, Nick Richards tündöklő csillagként ragyogja be a világot, fénye a boldogság sugaraiként verődik vissza az őt bálványozók arcáról, amerre csak jár. Közvetlen környezete is későn eszmél, hogy a hírnév, a rajongók, a boldogtalanságra ítéltetett igaz szerelem, az örökös bezártság darabokra tépik az érzékeny, fiatal színész lelkét. S vajon mi lehet egy szabadságra vágyó lélek utolsó segélykiáltása? Megtalálhatja e boldogságot, a harmóniát az életben a Gyémántfiú?

SWEET MOTHER OF NATURE - első gondolat a könyvről. Írott szó nem hozott még ki a sodromból ennyire.
De próbálok inkább kulturáltan írni. Igyekszem.
Mindenek előtt megjegyzem, hogy könyv formában olvastam. Nincs kifogás semmiért.

Ahogy a fülszövegből mindenki leszűrhette, egy nem szokványos témával foglalkozik a könyv. A hírnév átkával. És én itt most meg is állok. A véleményem a hírnévről és a velejáróiról szöges ellentétben áll a könyv mondanivalójával. A hírnév csak néhány embernek adatik meg a születésétől fogva, akik meg önszántukból küzdenek érte, azoknak meg lehetne annyi tartásuk, hogy eltűrik a negatív következményeit. Ne picsogjanak és sajnáltassák magukat, hogy nekik milyen rossz. Ők választották azt az életformát, törődjenek is bele! Ha annyira elvakultak voltak az elején attól a képzeletbeli ragyogástól, akkor meg is érdemlik hogy úgy járjanak ahogy. Egyszer Nick vagy Heily (nem emlékszem melyikük) pontosan ugyanezt fogalmazta meg, mint amit leírtam. Annak megfelelően cselekedtek-e? Nem! Miért nem? Bármi amit kiejtenek a szájukon azt nem gondolják át, ők se figyelnek arra mit mond a másik szereplő, így értelemszerűen arra is magasról tesznek mit mondtak 2 oldallal azelőtt ők maguk. Így nehezen lesz hiteles bármi.

Hogy mik fordulnak meg a könyvben? Felsorolom:
- gázolás,baleset minden mennyiségben
- erőszak amennyi csak elfér, még nemi erőszakot is említettek
- vetélés (enélkül nem lenne teljes a sztori)
- drogfüggőség
- alkoholizmus
- merénylet
- terhesség
- vérfertőzés (a tipikus nem-tudtam-hogy-testvérek-vagyunk-de-továbbra-is-szeretlek séma)
Egy értelmes könyv megelégedne egy-két ilyen átütő problémával, de itt minden létező dolgot bele kellett keverni, hogy elfedjük mennyire silány maga a történet. Egyik észrevételem, hogy 70%-ban párbeszédekből áll ez a...papírhalom. Így nem is csoda, hogy ennyi mindent kellett belezsúfolni, így ki tud arra figyelni, hogy mi NEM történik? Mert valójában ez a helyzet. A leírások sem tetszettek. Folyton oda lyukadtunk ki, hogy mennyire csillogóan szőke és borostyán szemű a Nicki fiú. Mutatok egy borostyánt:
Ki az aki ilyen szemeket akar?
Pluszban még gyönyörködhettem Heily aranypöttyös szív alakú arcában is! (itt szeplőre gondolt? persze már, még a fényt is mindjárt visszaveri...aranypötty)

A könyv nyelvezete nem nyerte el a tetszésemet. Nem részem, hogy a helyesírási hibákat emeljem ki, szóval máshonnan közelítem meg.
A szlenggel, mint jelenséggel mostanában nem volt dolgom, de most egy életre bepótoltam minden elmaradásomat. Az én szememnek árt, de ha jobban belegondolok, a jövő generációjának hasznára fog válni az ilyen stílusú írásmód. Legalább tudják hol kezdődött el pusztulni a nyelvünk szépsége. Attól még, hogy egymás mögé pakolunk négy melléknevet nem leszünk drámaiak. Ugyanez vonatkozik a tőmondatokra is.
Meg kell még jegyeznem, hogy ez volt életem első könyve amiben láthattam egy mondatban leírva a "szar" szót. Egyedülálló eset...ÉS könyörgöm, ha már egy könyvet írunk, muszáj idióta rövidítéseket használni? Asszem? Frisco??? (San Francisco) Így hogy vegyem komolyan?
A következő hiba, lássuk be, kellő odafigyeléssel elkerülhető lett volna. Minden szereplő, ha monológot mond, vagy ha dialógust, folyton felkiáltójelesen, emelt hanggal teszi. Én nem tudom a kiabálást úgy értelmezni ahogy azt valójában arra szánták. A központozást inkább meg sem említem. Az nem feszültségkeltés, ha minden helyzetnél a mondatkezdő szó után van ott három pont, de még sejtetésnek is égbekiáltóan erőltetett. Így senki nem beszél a való életben, szaggatottan, mint aki épp agyvérzést kap. Kicsit kikezdte az idegrendszerem, hogy majdnem minden oldalon legalább 5 pontozás volt. Számoltam, mert nem vagyok normális!
Egy másik irritáló dolog, nekem egyenesen hihetetlen hogy mennyi idétlen becenév és becéző szó fordult meg a könyvben. Többek között: Apuskám, Édes, Drágám, Csillagszem, Kisapám, Papi (nem az apjára mondta), kicsi kincsem (fej a falba).  Ezekkel akkora családi hangulatot tudott néha teremteni, el se hiszem. Szinte egynek éreztem magam közülük. Ások is egy medencét és teli töltöm szarkazmusvízzel.
PIKÍRT! Ha nem láttam ötvenszer leírva akkor egyszer sem. Néha lapozzuk már át azt az átokverte szinonima szótárt kérem szépen.

Éljek az Alkonyat párhuzammal? Nem? Ooooké.

A szereplők:
Nick: sokszor elgondolkodtam hogy tényleg Nick a neve? Nem Nicky? Ha egy leszbikus kapcsolat lenne az alapkoncepció talán jó is lett volna a történet. Vagyis nem. Azt is elszúrta volna, ahogy ezt is. Mitől leszünk férfiak Nick szerint? Folyton nyavalygunk, imádjuk a lányos dolgokat, olyan a szókincsünk, mint egy ötévesnek, ha nem kapjuk meg amit akarunk akkor felkiáltójelekkel leordítjuk a másik fejét, bőgünk akár a napfény látványától is. Szerintem bennem mélyen egy férfi veszett el, mindenem megvan ami Nickben nincs.
Tulajdonképpen van ezekre magyarázat. Nick hiperérzékeny. Ki gondolta volna? Engem már nem sok minden lepett meg vele kapcsolatban. Nick-nek karakterizálás tekintetében, nem golyó ütötte sebei vannak. Ágyú ütötte sebei. Panaszkodik, hogy ajnározzák a szülei és testvérei, és hogy úgy bánnak vele, mint egy csecsemővel. Itt csak annyi a bibi, hogy igazából, tényleg egy csecsemő. Úgy gondolkodik, mintha nem lenne saját akaratereje, minden mások hibája, de hogy az övé lenne valami? Áh olyan nincs. Egoista, énközpontú, naiv, hiszékeny suhanc.
Természetesen ő is áldozatává esett egy paradoxonnak: Mikor először elment ebédelni Heily-vel a forgatás után sminkben, csodálkoztam, hogy miért nem bámulta meg senki. Talpig sminkben volt (ami három órán át készült, de érdekes, hogy minden smink 3 órán át készült a könyvben, hm.) és kontaklencsében. Ó, de várjunk csak. Hiszen még az író is elfelejtkezett arról, hogyan kellene kinéznie a szereplőjének! Látom már kérni kell, hogy a szereplők ne portáljanak és változzon meg a kinézetük egy csettintésre.
Heily: a legborzasztóbb vele kapcsolatban, az a függése másoktól. 300 oldalon keresztül siránkozik Nick-ért. Mondom jó. Van a közelemben xanax, még kibírom az ömlengését. Ha eddig eljutottam már nem adom fel. De ott telt be a pohár, amikor volt olyan idióta hogy elüttette magát! Itt volt az egyik legnagyobb paradoxon a könyvben. Heily nagy vígan próbálja ledobni a Golden Gate híd pereméről (hangsúlyozom hogy a korláton túl, azon TÚL) az ajándék karkötőjét, hirtelen elkezd metaforákban fulladozni, és a következő pillanatban Bumm. (így volt írva a könyvben) Az ÚT KÖZEPÉN ELÜTÖTTÉK. Hogy a viharba került oda a peremről??? Ilyen kiszolgáltatott, figyelemre éhes, önfejű, áldozati bárányt az irodalomtörténetben senki nem hozott létre. És ez nem bók.
A többiek: felesleges külön kiemelni őket. Ha a Fényemberek premier vetítésére csak a "fontosabb" mellékszereplőket hívják meg a szereplők, akkor én úgy döntöttem egyiküket sem invitálom meg ide. Ilyen a sóóóbiznisssz.

Heily+Nick= ✖
Nem nem nem nem nem nem nem. Nem kérek belőletek! Undorítóak vagytok külön külön, együtt meg hatványozódik ez az érzés!
A kapcsolatuk..hm...hogy is mondjam. Sekélyes, mint a tenger apálykor. Első találkozásukkor meglepő módon máris konfrontálódtak. (örülnék ha több olyan első találkozásról olvasnék a könyvekben amiben nem ellenszenvesek egymásnak a szereplők. Nekem ez már elcsépelt.) A továbbiakban meg elforgatták a nyálcsapot és olyan gennyesen "romantikus" lett, hogy azt elviselni is tehetség kell. Szeretlek! Én Jobban szeretlek! Meghalok nélküled! Ha te nem vagy én nem akarok élni! Szó szerint mindent felemésztő tűzben lángolt a szerelmük. Az agyuk is áldozatául esett.

A cselekmény a következőképpen alakult:
1. Szerencsés véletlen folytán Nick lett a Fényemberek főszereplője, aminek a válogatására ( nem casting, magyarok vagyunk) egy, egy napos ismeretség alapján benevezte az "ügynöke". Ha a naivság és a hiszékenység büntetendő lenne akkor csak annyit mondanék, Azkabanra fel Nick!
2. Megismerkedtek a főszereplők, egy annyira vicces és eredeti módon, mint még senki más. Egymásba rohantak és mivel remekül kelt feszültséget az író, meg is történt az első konfliktushelyzet! Roppant ötletes véletlenek folytán összeboronálni a főszereplőket, mint azt tudjuk.
3. Szerelem első látásra. /Titkolom hogy tetszel, de bárkit megölnék érted, még a tulajdon anyámat is aki nem törődik velem, csak a saját karrierjével./ Ne nézz így, megtörtént eset!
4. Veled leszek bármi áron! Mondta a lány akinek intelligencia hányadosa a béka feneke alatt van. Lenézem Heily-t. Attól lesz neki személyisége hogy mennyire imádja Nick-et?
5. Féltékenyek vagyunk! Irgumburgum!
6. Drogozni kezdek és alkoholizálni!
7. Megvertek és elvetéltél, ezért megölöm magam!
8. Annyira szégyenlem magam hogy inkább elmegyek a világközéppontjába, Körösújfaluba! Mert minden külföldi Magyarországra vágyik. Körösújfaluba. Hogy képzelte Nick hogy odamegy abba a házba amihez neki semmi köze? Az Heily apjáé! És hogy nem jutott eszébe annak a sok marhának ott is keresni? IQ bajnokok! Számlaszám? Elvileg nem egy barlangban húzódott meg Nick, szóval csak mozgott a számláján néha az a pénz! Vagy azt vegyem be, hogy több ezer euróval járkál a farzsebében?
9.  Összefekszem a szerelmem klónjával mert nekem ez így jó. Pláne ha sokkal "szexibb" az eredetinél.
10. HALJATOK MÁR MEG! HÁNYSZOR HALTOK MEG MAJDNEM? Jó, én kiszálltam, nem folytatom.

Filmforgatás és színészkedés. Kinek mi jut róla az eszébe. A színészkedést emelném ki ha lehet. Nemrégiben láttam egy animét (mert olyan is becsúszik néha) amiben pont ezzel foglalkozott egy lány, hogy ő színésznő akar lenni különböző okok miatt, gyakorlatilag a nulláról indult. Ott szépen van ábrázolva a folyamat, mennyi akaraterő szükséges egy-egy szerep eljátszásához, és mennyi viszontagságot hoz elé az élet amik miatt bármikor feladhatná. Annak van üzenete: soha ne add fel az álmaid.
Ennek itt nincs. Ha még csak ez lenne a fő gond, megbékélnék vele. Elégedettebb lettem volna, ha itt is valahogy papírra veti a színészkedés folyamatát, mik fordulnak meg a szereplők fejében egy-egy karakter megformálása közben, mennyire nehéz hitelesen előadni az érzelmeket amik nem a sajátjai eredetileg. Nem csak úgy élünk bele a vakvilágba, "álszínészkedünk", ripacskodunk össze-vissza, és bármi más fontosabb, mint az adott szerep. Ó most magánéleti gondokkal küzdök ezért elhúzom a csíkot az Isten háta mögé, nem érdekel hány embernek nem lesz munkája miattam és keresete. Mert én vagyok a fő attrakció, haljanak csak éhen nyugodtan.

Sokat gondolkodtam rajta van-e bármi pozitívum. Legtöbbször a 2 pontot kapott könyveknél jó érv ha például rövid, mint egy novella. De ha 596 oldalon keresztül küzdünk egymás ellen, én és a könyv, abban nincs semmi szórakozás. Nem vagyok az a félbehagyós fajta.

Nevetséges és ellentmondásos mondatok:
- "...A karriered foglya leszel! Ha egyszer ezt vállaltad már ne nyavalyogj a dolog kellemetlen hozatéka miatt! Mintha nem ezt mondtam volna én is! De mint mondtam, senki nem hallgat senkire.
- "Mama, ha Nick nem az öcsém volna, én esküszöm, hogy bepróbálkoznék nála"  Gúnyt űz a vérfertőzésből. Nem csak én vettem ezt a dolgot a szívemre, csak ilyen ízléstelen viccet én még nem olvastam. Van aki egy komplex, hatalmas érzelmi töltetű regényt is képes írni erről a témáról és fele annyira sem vicces ez a tárgy, mint ahogy az meg lett említve.. (Lásd V.C. Andrew. - Virágok a padláson, egyik kedvenc könyvem, több kötetes vérfertőzés) Mellesleg egy épeszű testvér sem mond ilyet a másikra. Volt még egy olyan szituáció, amikor egy apa szívesen elvitte volna a lányát "táncolni" ha nem lennének vérrokonok. (egyértelműen nem táncolni akart vele) Felfordulna a gyomrom ha bátyámnak ilyet mondanék! Csinálhatnánk viccet a nemi erőszakból is vagy esetleg a testi fogyatékosságból. Határ a csillagos ég.
- "A monitoron fotók tömkelege: fiúkról. Volt köztük szőke, barna...kölyökképű tizenéves és legalább huszonötös vénember is."  És aki harmincéves az már okleveles múmiának számít? Szigorúak vagyunk egy kicsit.
- "...kérdezte Nick olyan megejtő szemekkel, hogy Heily szíven tudta volna szúrni magát, amiért így megnehezítette ennek a tüneményes embernek az elmúlt heteket"  Ha kell rá önkéntes én itt vagyok...
- " Ne gondold, hogy nem éreztem már: milyen jó volna téged egy lakókocsis ungabungára berángatni úgy hollywoodi módra..." Kérnék egy ciánkapszulát.
- " Míg te lejátszod a csillagot az égről, addig ő egyet tud: olyan arckifejezéssel állni, mint egy rakás szerencsétlenség, miközben a tekintetében ott a világfájdalom! Én azt hittem ez csak az emósoknak jön be! Áruld el nekem, miért tetszik a nőknek ez a feeling?" Magyar az író. Magyar a célközönség. A feeling 100%, hogy angol szó. Hát van itt probléma? Nincs.
- Míg az osztálytársai a parkban lógtak, és stikában szívták a szülők készletéből lenyúlt mariskás cigit, addig Heily egyik mozifilmet nézte a másik után." Hadd ne mondjak semmit.
- "Olyan vicces kis portéka vagy" Én meg olyan szép lámpa vagyok.
- "...és figyelte Heilyt, aki már percek óta az ablak mellett állt, és áhítatosan bámulta a szakadó esőt. Sosem látott még ilyet." Valamit nagyon az alapoktól kellene kezdeni, hogy valaki felismerje milyen ha esik az eső.
Sajnos elfelejtettem kiírni az egyik legidiótább idézetet, amiben Nicket egy macskához hasonlítják. Mert a macskáknak köztudottan HÉT élete van. Nem kilenc.
Többet inkább nem gyűjtöttem, még a végén ideírom az egész könyvet.

Most egy kis érdekesség következik. Az epilógus után ahogy olvastam az olvasói véleményeket egy kérdés fogalmazódott meg bennem. Miért értékelik olyanok a könyvet akik csak az internetes változatot olvasták? A kettő szerintem távol áll egymástól. A regényt látták szerkesztők, több kézben megfordult, ebből kifolyólagosan biztos vannak eltérések is benne az internetes változattól. Inkább nem leszek annyira mazochista, hogy abba is beleolvassak, de ennek értelme nem sok volt.
Ha személyes sértésnek tekinti bárki azokat amiket a fentiekben megemlítettem, akkor hadd szegezzek egy kérdést nekik: Miért olvassátok még mindig? Nem támadtam az írónőt, csak a könyvét. Ha nekem nem tetszik másnak még tetszhet.
Mindenki saját felelősségre olvassa el. Komolyan az az érzésem volt, hogy a könyv foggal körömmel küzd az utálatomért PONT PONT PONT FELKIÁLTÓJEL

5/1 (az első egyes könyv, ilyen egyes: http://www.youtube.com/watch?v=VOmt7akoDRc  4:27-nél van a lényeg)

6 megjegyzés:

Ketrina írta...

Én most végeztem ezzel a könyvvel. Olvastam róla hideget is, meleget is, de a tiédnél viccesebb értékelést még nem láttam :) Én nem vagyok ennyire rossz véleménnyel róla, DE azokban, amit leírtál, teljes mértékben igazat adok neked. Nem ez az első olyan könyv, aminél megfordult a fejemben, hogy hogyan juthatott el a kiadásig ilyen állapotban, mert azt az ezernyi PIKÍRT-et simán helyettesíteni lehetett volna - sőt, kellett is volna! - egy-két szinonimával. A szleng nyelvezet nekem sem tetszett benne, annyi szar meg nem tud történni egy emberrel, amennyi Heily Andersonnal megesett.

"Sajnos elfelejtettem kiírni az egyik legidiótább idézetet, amiben Nicket egy macskához hasonlítják. Mert a macskáknak köztudottan HÉT élete van. Nem kilenc." - ezen nagyon jót nevettem, de nekem is feltűnt olvasás közben. Gondolkoztam is egy darabig, hogy mi van, miért nem kilenc :D

Avely írta...

Köszönöm a dícsérő szavakat és örülök, hogy tetszett. Küldök egy virtuális pacsit, hogy nem haláloztál el olvasás után. ;) Remélem a többit azért nem fogod elolvasni, kivéve ha mazochista vagy. :D (sorstársak!

Adastra írta...

Ismét szétröhögtem az agyam a kritikádon és a kiemelt idézeteket kísérő "píkirt" megjegyzéseiden! Fenomenális vagy! lol
Amit a színészkedésről írtál színigaz, nemrég olvastam másik ilyesmi könyvet, ahol tizen-huszonéves "sztárok" viszontagságairól folyt a ' young adult story' :)
Miközben ismerek nagyon rendes, normális amerikai színészeket, akiknek megvan a maguk emberi problémáik, mégis tudnak bánni a hírnévvel, szeretik a rajongóikat és marha keményen melóznak. Hajrá, egyszer csak írnak róluk is egy könyvet...!?

Gábor írta...

Nagyon jó értékelés. :D
(Én pdf-formátumban szenvedtem végig ezt a többszáz oldalnyi nyálas vattacukorba burkolt depressziót, de elvileg azt is látta szerkesztő, mert a Könyvmolyképző logója ott figyel az első oldalon.)

A színészkedést illetően igazad van, lóg bele a levegőbe az egész, egy árva szó nincs a könyvben arról, miért olyan tehetséges Nickolas, mit látnak benne - de az írónő nem áll meg, a folytatásban (a Borostyánkönnyben) már úgy hivatkozik a huszonéves Nicky bébire és Heilyre, mint "napjaink koronázatlan színészkirályára és királynőjére". (Ott csaptam (volna) falhoz a könyvet. Hogy két süvölvény, aki a Fényemberek c. tini-gagyiban és Alkonyat-koppintásban szerepelt, színészkirály és királynő lenne? Akkor milyen jelzőt használjunk Robert De Nirora, Dustin Hofmannra, Meryl Streepre vagy Al Pacinora? Vagy ha már legendás színészpárt keresünk, ott van Richard Burton és Liz Taylor. De nem... az igazi legenda a megejtő Nick Richards, aki meggylekvárral maszatolja össze a pofiját.
Éljen.)

Avely írta...

Örülök, hogy ennyi ember elszórakozott az értékelésemen, azért viszont csak részvétet tudok nyilvánítani, hogy a könyvet el is olvastátok. :D Kedves AdAstra (lehet itt jelölni?!), felkeltetted a kíváncsiságom azzal a könyvvel, szóval ha újra erre járnál dobj meg kérlek egy címmel virtuálisan.
Gábor, hogy még az is át volt nézve és úgy volt szar? Uramjézus. A folytatást meg olvastad is?! Nem vagy magadnál. :D (de meghoztad hozzá a kedvem)

Gábor írta...

Ööö... az az igazság, hogy a folytatásból, a Borostyánkönnyből csak egy ötven oldalas, szabadon letölthető "ízelítőt" szenvedtem végig. Címszavakban: gyereke születik, meghal, Los Angelesbe viszik, filmstúdiócsőd, asszonyverés, Januária nevű szolga, Rabszolgasors után szabadon. :D :D

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...