Alan Dean Foster - Transformers

Nagyon unatkoztam már mikor ezt kivettem a könyvtárból, és semmit nem találtam ami érdekelt még volna ezen kívül.

Azért hadd ne magyarázzam el, hogy ez miről szól,jó? Csak a barlanglakó kis ősemberkék nem hallották még azt a szót, hogy transformers.

Nekem ez nem tetszett. Szóval összeírom a pro és kontákat:

Pro: az eleje érdekes, emelkedett hangvételű a bevezetése egy másfajta civilizációjának. Az én kis agytekervényeimnek bonyolult is volt egy kicsit, de ha nehezen is, azért még érthető. 

A katarzis  mindenképpen az utolsó oldal. Annyira megkönnyebbültem a végére, hogy nem kell tovább ilyen kisstílű teljesen lényegtelen és az elvárásaim szintjét alulmúló könyvet olvasni, hogy majdnem örömtáncot lejtettem. Az én szemszögemből ez is pro-nak tekinthető. 

És itt kifogytam. :)

Kontra: képileg teljesen elvesztettem a fonalat. A leírások rémesek, és ha nem láttam volna a filmet azt se tudnám ki micsoda és hogy a micsodák meg kicsodák. Az autobotok két lábon járó szemetesként vannak ábrázolva, egy nagy halom ismeretlen fém amiknek lábuk alatt megremeg a föld. Azért illene normálisan, igényesen, legalább egy gyűszűhegyni kis képet adni a szereplőkről. De ezt a "bízzuk a fantáziára" dolgot annyira utáltam, hogy az elmondhatatlan.

A nevekről is ejtenem kell pár szót. Pl itt egy helyzet:

- A katonák vígan beszélgetnek, jó a hangulat. Hirtelen felbukkan a semmiből egy Skorpion, vagy Üstökös (!) ami össze-vissza támad mindenkit, egyszer hol eltűnik, hol előjön, aztán végleg elmegy valahová(?). Nem elég hogy elvárják, hogy fejből tudjuk az összes ÁLCA nevét, társítsuk hozzá a jellegtelen kis bádogdoboz testüket (amiről gyakorlatilag egy szó alig esett), amit talán sikerült létrehozni a fejünkben (és hozzáfűzöm, hogy még az Álca kis csapatnak se volt semmilyen bevezetője, csak úgy A'la Nature kibökték a nevükkel a szemem, a nagy történések kellős közepén. Biztos már kis embrió korában mindenkinek a fejében volt az Álca szó és jelentése.)
Azt is el kell képzelnünk továbbá, hogy mi az isten csapása folyik a csatatéren! Egyik helyszínről a másikra ugrik a szál. Átvezetés semmi. Minek az?! Akár egy másik dimenzióban is lehettek volna, arról se esett volna több szó, mint a Földön történtekről. Az egyetlen talán értelmes dolog a negatív végkifejlet lehetett volna. Persze, ez a tipikus megmenekült a világ hála EGY embernek dolgot rá kell erőltetni mindenkire. Mert mi annyira okosak vagyunk és fölé kerekedünk minden más intelligens organizmusnak, hogy hirdetni is kell felsőbbrendűségünket.  

Az utolsó borzalom a romantikus (?) szál. Hát ez meg mi volt? Vagy tényleg volt? Nem lehetett volna? Egy kis katica bogárba is több érzelem szorult, mint abba a két idegesítő karakterbe. Egyetlen dolog köti össze őket, hogy Sam megakarja hágni a lányt. És akármekkora balfék is, összejön neki ez a lélekemelő kapcsolat. Két pillantásuk volt összesen, szóval nincs racionális magyarázat hogy hozta össze az egészet, de egy tapsot megérdemel.

Nem ajánlom semmilyen hüvelykujjal rendelkező élőlénynek a figyelmébe, mert agyilag a kis zöldszemes ostoros szintjén kell tengődni hogy ezt élvezni lehessen.

Egy meme kifejezi minden érzésemet a könyv iránt:

5/2

Pittacus lore - A Negyedik

Szánt szándékkal kölcsönöztem ki ezt a könyvet, mivel elhatároztam, hogy leellenőrzöm ebben az esetben melyik a jobb, a film vagy a könyv.

Alap sztori : A Lorien bolygót megtámadták a mogadoriak, nyersanyag szerzés reményében, így pusztulásra ítéltek a lorinokat. Szerencsére sikerült kimenekíteni 9 Védőt, akikben felcseperedésük során különleges képességek alakulnak ki, amit arra használnak majd hogy újra szembe szálljanak ellenségeikkel. Ez az időpont hamarabb eljött mint gondolták volna...

A film miatt egész jó véleménnyel voltam a történetről, és nagyon reménykedtem hogy a könyv majd ugyanazt a szintet fogja hozni és  nem okoz majd csalódást. Tévedtem.

Ami leginkább összezavart az egészben, az John volt. Az író hogy a fenébe gondolta, hogy sikerült egy kész személyiséget létrehoznia vele? Senki és semmi sem volt elég meghatározó a könyvben, még a főszereplők sem, ami elég gáz.

Feszélyezett a tudat, hogy valahogy nem hozott lázba a cselekmény, gondoltam velem van a baj és ezután direkt figyeltem, minden leírt szóra és rájöttem mi a hiba. Az író képtelen volt feszültséget teremteni, nem bírta normálisan szép kerek mondatokban érdekfeszítően megfogalmazni a dolgokat. Tömérdek tőmondattal találtam szembe magam, amik senki számára nem lehetnek kielégítőek.

Én komolyan nem tudom, hogy mi baja volt az írónak az ellenség értelmes képének kialakításával, de az hogy többszörös túlerővel sem képesek normálisan elvégezni a küldetésüket, pedig kis millió lehetőségük akadt rá, na az már nevetséges.

Most lehet túl kegyetlen vagyok, elnézést.

Ami tetszett, az....volt olyan? Talán az, hogy ahhoz képest mennyire egysíkú volt a könyv menete, a hangulata kicsit kárpótolt a rengeteg hibáért.

Na jó, egy kicsit megmelengette a szívemet Hadley és a viselkedése, szépen ábrázolta a tettei által az igazi ragaszkodást ember és állat között, és ebben az esetben tetszett is, hogy az állatok a szokottnál értelmesebbek is tudnak lenni. (nem úgy mint az Angyalszárnyban)

A szerelmi szál egyenesen katasztrofális volt, első látásra szerelem (oké, ezt elfogadom, van ilyen) pár hónapig egymás agyába másznak és minimum szimbiózisban élnek, aztán mikor jönnek a zűrök huss! Megszakad minden kapcsolat köztük, mintha az író totálisan elfeledkezett volna róla, hogy bármennyire szükségtelen is volt ez az egész románc, valami normális végkifejletet alakítson ki belőle.

A film jobban tetszett, mert ott minden jobban érvényesült (kivéve az a szerelmi szál) sokkal hatásosabb volt, a képi világa sokkal meggyőzőbb volt mint bármi leírva.

Annak ajánlom aki nem látta a filmet, azoknak biztos nem okoz ekkora csalódást. Viszont aki látta...az nagyon messziről kerülje el ezt a...inkább nem pocskondiázom tovább.


5/3  (a fene egye azt a jóindulatot)