Mit fessek? (2. Tehetség)

Bármi megtanulható? Nincs is olyan, hogy valaki tehetséges?
Szerintem nem vitatható a tehetség kérdése. Van aki azt hiszi, hogy bármi megtanulható puszta szorgalommal, és a tehetség az csak egy látens fogalom.
Ha valaki tehetséges, az meglátszik a művein és vagy a jártasságban amihez ért. Nem tartom magam olyan kiemelkedően tehetségesnek, de eltökélt vagyok és szorgalmas, és nagyon kemény munkával tudtam elérni, hogy javítsak fejlődő képességemen.
Régen rengeteg polihisztor élt, akik több dologban is érdekeltek voltak és ők voltak a különféle irányzatok képviselői. Kellő akaraterő nélkül ők se tudtak volna ennyi mindent véghez vinni, egyszerre szobrászkodni, festeni, tervezni és még sok mindent.
Mint már említettem, nem vagyok egy zseni, de tény, hogy ezzel születni kell. Valameddig el lehetne jutni simán önerőből ennek hiányában is. Én például erősen pártolom ezt a tanulási folyamatot. Ha valaki azt mondja, hogy ő nem tud rajzolni, én mindig azt mondom: De tudsz, mint mindenki más rajtad kívül. Úgy ahogy énekelni is. A különbség csak az, hogy hogyan.
Szóval rajzoljatok, énekeljetek, pantomimezzetek, táncoljatok, a fő, hogy örömötöket leljétek benne.
Egyet ne felejtsetek, az egyik legfontosabb meghatározó tényező az idő. Senki nem produkálhat látványos fejlődést egyik napról a másikra. A türelmetlenség az ember egyik legnagyobb ellensége.


Ennek örömére, kedveskedek pár saját gyerekrajzommal.

2000-ben készült, amikor 7 éves voltam. Lenyűgöző látvány, ahogy a tó az égre csúszik dacolva a gravitációval.

2003, az a pillangó akkora, mint egy kisebb fa. Valamiért azt hittem így kell színezni és hogy minden virág levele hegyes és az ég felé tör.

2004, ekkor iratkoztam be szüleim jóvoltából a helyi művészeti iskolába, ahol minden péntek délután egy 4 órás tanmenet keretében foglalkoztak velem. (az már más kérdés, hogy valójában én meddig voltam ott)

2005. Első szárnypróbálgatásaim festés terén, későbbieket nem dokumentáltam.

Összehasonlításként pedig egy másik csendélet, ami a blogon is megtekinthető. 

Összefoglalva tehát, mindenki lentről kezdi, de határ a csillagos ég. Magunknak próbáljunk megfelelni és ne mások elvárásainak. Ha valaki azt mondja tehetségtelenek vagyunk vágjuk a képükbe nyugodtan, hogy ezt nem neki kell eldönteni. Annyira vagyunk tehetségesek, amennyire mi gondoljuk saját magunkat. 

Mit fessek? (1. Bevezető)

Úgy gondoltam, ideje lenne egy tisztességes tanácsadó rovatfélét indítanom ez ügyben, mert egy nagy széna bála mennyiségű keresőszót kaptam már ezzel kapcsolatban. Mit fessek, illetve rajzoljak x eseményre, vagy csak úgy hobbiszinten. Próbálok segíteni ebben, és majd a későbbiekben példaként fotókat is mutatok.
Csak személyes gondolataimat és véleményemet fogom leírni, nem kell semmilyen hivatalos, vagy "művész" felfogású elvont dolgokra számítani. Gyakorlatias ember vagyok, és ilyen téren két lábbal szeretek állni a földön. Valahogy megbélyegezve érzem magam, ha művész léleknek hívnak. Miért kell bárki lelkét minősíteni?

Miből láthatod, hogy mi a jó alapanyag, ihletforrást honnan kaphatsz?

Határozatlanság, hogy esetleg mi lehet festhető, vagy mi a legképtelenebb ötlet amit el lehet kezdeni festeni. Ezzel sokan szembesülhetünk, kezdők is, meg haladók is akik nem tudták mekkora fejszébe vágták bele a fejüket. Ehhez szükség van egy bizonyos fokú éles látásra és esztétikai érzékhez. Például, ránézel egy csokor virágra és azt gondolod, hogy ezt lehetetlen lefesteni vagy akár megrajzolni is. Tévedsz. Ilyenkor kell leegyszerűsíteni a formákat. Picasso is leredukálta azokat amennyire csak tudta, és geometriai formákkal ábrázolta elképzeléseit. Nem muszáj ezt tenned, de feltétlenül meg kell látnod az alapanyag alapvető jellegzetességeit. Hol törik meg rajta a fény, milyen árnyékot vet, mik a legkarakteresebb jellemzői az adott tárgynak. Személy szerint, én próbálom minél bonyolultabban megcsinálni amit elképzeltem, hogy valamennyire törekedjek a valósághűségre.
Bárki festhet ha örömét leli benne, tehetségtől függetlenül, de legyünk őszinték magunkhoz, és ne higgyük, hogy egy varázsütésre belőlünk lesz a következő Botticelli.
Ha esetleg nagyon elveszettnek érzed magad, és szemernyi elképzelésed sincs mit rajzolj/ fess, akkor nézz körül a szobádban és próbálj úgy nézni rá, mintha nem a tiéd lenne. Egy-egy dolog, beállítás és tárgy biztos megragadja a figyelmed. Végső esetben meg nézz ki az ablakon, nekem az is segít.

Ha van rá igény, akkor ikertestvéremet is meginterjúvolom a hagyományos ceruzás rajzolásról. De akkor konkrét kérdéseket várok, mert nagyon kukacoskodó tud lenni.
Igen, mindketten értünk a művészetekhez, csak én direkt a festésre álltam rá, mert rájöttem, hogy nem elég jó a rajzstílusom. Ehhez meg pont testvérem nem ért, szóval így nincs köztünk ilyen téren versengés.

Ha bármiféle javaslat vagy kérdés merül fel bennetek, akkor nyugodtan írjatok.
A következő bejegyzés témája, hogy a szorgalom kiválthatja-e a hiányzó velünk született tehetséget.