Augusten Burroughs - Kiszáradva

Ez a második könyvem az írótól.

A debreceni állomáson botlottam bele egy hatalmas akcióba és annak keretében vettem is 3 könyvet.

Tartalom röviden: A főszereplő reklámszakügynök Augusten egyike alkoholisták táborát erősítőjének. Életviteléből és múltjából kifolyólag. Főnöke egyszer csak nem tolerálja tovább iszákosságát és egy 30 napos elvonóra kárhoztatja. A könyv hátralévő részében tanúja lehetünk küzdelmének és annak, hogyan nézz szembe démonaival.

Hm, azt hiszem panaszkodhatnékom van azzal a "szellemességgel" kapcsolatban amit a borítón említenek. Egyáltalán nem vicces. Attól hogy egyszer kétszer ironikus a szereplő közbeszólása, vagy káromkodásának oda nem illendősége esetleg komikusnak vélhető, nem lesz a könyv egy vígjátékszerű maszlag. Sokkal több rejlik meg a háttérben. Puffogás letudva. Jöhet a véleményezés.

A Farkas az asztalnál Augusten gyermekkorát ölelte fel, a Kiszáradva, felnőttkorának sanyarúságát. Szerintem nem csak a körülmények tehetnek arról, vagy a múltjában rejlő kártékony személyek a hibásak személyiségének rossz irányú fejlődésében, és függőségének kialakulásában. Hanem a világ is. Nem nyújt elegendő támaszt az egyéneknek, bizonytalanságba taszítja őket jövedelmüket illetően. Ha valakire túl nagy teher hárul, megroppan a súlya alatt és keresni kezd egy mentőövet ami kimentheti ebből a körforgásból. Ebben az esetben ez az alkohol lett.

Engem nagyon érdekelt ez a könyv már témáját tekintve is, mert nekem is egyik rokonomnak ez okozta a halálát közvetetten. Egy kocsmában valaki megmérgezte fagyálló folyadékkal. Ez szerintem elég sokat árul el magáról az emberekről. Mindenesetre én reménykedek bennük.

Tetszett a könyvben hogy Augusten nem félte kitárni nemisége milyenségét. Hogy homoszexuális. Kényes téma, de a megfelelő profizmussal kezelte az író. Sok új szemszögből is szemrevételezhettem ezt az egészet. Hogy mennyire kapcsolatfüggők is valójában, azt el se tudtam képzelni. Augusten valódi szerelme halálos beteg, nem tud megbirkózni a gondolatával hogy ő tényleg hamarosan eltávozik. Kerüli a társaságát, próbálja kiiktatni az élete szegleteiből ám de nem menekülhet a tény elől. Helyette beleszeret egy másik függőbe, aki visszahúzza őt, és elbizonytalanítja a céljától. A valódi szerelme halála azonban hatalmas segítséget nyújt neki, ráébreszti hogy mennyire fontos hogy józanon élje meg a napjait és tisztán emlékezzen a pillanatokra.

Az a gondom a könyvvel, hogy nekem ő az egyik kedvenc íróm, de a könyvei nem a kedvenceim. Egy kicsit paradoxonnak tűnhet, de elmagyarázom. Az ennyire komoly könyvek nekem sok fejtörésben gazdag percet okoznak. Örülök az ilyeneknek, mindig nyújtanak nekem valami pluszt, mert tényleg eltudnak gondolkodtatni. Napokra a hatásuk alá kerülök, és nem bírok szabadulni a gondolattól hogy ilyenek ténylegesen léteznek. Ezért az én mentsváram az olyan könyvek amik fantasy alapúak, mérföldes távolságról elkerülve a hétköznapok problémáit.

Most így szilveszter éjszakája után aktuális olvasmányként mindenkinek ajánlom. Ezzel kívánok mindenkinek Boldog Új Évet! :)

5/5

Augusten Burroughs - Farkas az asztalnál

Ehhez egy hihetetlenül jó akció keretében jutottam hozzá, vagyis ingyen volt pontosabban. Valójában semmit sem tudtam róla, csak annyit amennyi a fülszövegnél fel van tüntetve, de mivel mostanában jobban megragadják a figyelmem a depresszív könyvek, ezért nagyon ellenállhatatlan volt.

Történet (hatalmas vonalakban) : Egy apa fiú kapcsolatot mutat be a könyv, a nem hagyományos értelemben, mert itt viszonylag nem is létezik ilyen. Nyomon követhetünk több tragikus eseményt, a családtagok összezördüléseit, ami minden családban van, de itt nagyon jól a reflektor fénybe kerülnek, és végül, hogy hogyan mutatkozik meg felnőttkorban a hányattatott gyermekkornak hatásai.

Nekem nagyon tetszett, az a nyomorúságtól terhes melankólikusság amit a könyv elejétől a végéig árasztott magából.

 A vége kiemelkedően jó volt, mert az első felében való monotonitást sikerült megtörni Augusten jövőjének megjelenítésével.

Voltak benne elég furcsa és megmagyarázhatatlan részek, például szerintem teljesen felesleges és felejthető volt Augusten barátja. Nem úgy mondom, mintha baj lenne, hogy volt egy barátja, hanem úgy, hogy teljesen elhanyagolható jelenség volt, semmit sem tett hozzá vagy vett el a könyvből.

Most pedig a kapcsolatok. Nem tudom min kell keresztülmenni ahhoz, hogy így kezelje valaki a saját véréből valót. Nagyon valóságos volt az egész, persze mivel ez egy emlékirat. Az elolvasása után hálát adunk Istennek, hogy nekünk normális életünk lehet. (már aki hisz benne) Nagyon nagy bátorság kellett ennek a megírásához, szemtelenül ír le minden részletet, a legkorrektebb nézőpontból. Láthatjuk, hogy a gyerekek igenis fejlett öntudattal rendelkeznek, és többet fognak fel a külvilágból mint azt képzelnénk.

A történet központi rugója a szeretet éhség. Egy gyereknek sokkal több törődésre van szüksége, mint érettebb korában. Feltétlen szeretetre vágyott, amit nem kaphatott meg az apjától, hiába hallotta tőle éjszakánként a 'Nagyon szeretlek' kifejezést, mert tudta, hogy nincs mögötte semmilyen érzelem.

A tájábrázolás pár helyen elég unalmas volt, szerintem az író sem élvezte túlságosan leírni azokat. Igen, én mindent elolvasok, nem lapozok át semmilyen részt sem. :)

Negatívumnak maximum annyit lehetne mondani, hogy egyes szereplők kicsit egysíkúak voltak, pl az anya. És majdnem több jellemhibája volt, mint az apának, ami nem túl előnyös rá nézve.

Végül, bárkinek szívesen ajánlom, ha szórakozásra nem is, de az élet egy sötétebb oldalának megismerésére vágyik.

5/4