2013. aug. 5.

Neil Gaiman – Al Sarrantonio: 27 képtelen történet

Keresgéltem a várólistás könyveim között, és ez elég érdekesnek tűnt, hogy vele töltsem (pazaroljam) el az időmet. Készüljetek fel egy nagyon hosszú bejegyzésre, mert arra vetemedtem, hogy mindegyikhez írok.

Fülszöveg (óh, be sokat elárulsz, kedvesem):
A legjobb kortárs angolszász szerzők vadonatúj novellái akár a képzelet legkülső határairól merítik témájukat, akár a mindennapokból, egy közös bennük: különlegesek. Vannak köztük olyanok, melyek megborzongatnak a forróbb napokon is, mások pedig megmelengetik a lelket, ha hűvös az idő. Mesék ezek egy varázslatos, néha félelmetes, néha megmosolyogtató világról, amely a mi világunk. Mesék felnőtteknek.

Mesék. Elsőre fel se fogtam, hogy mesékről fogok olvasni. A felnőtt mese kifejezés, meg rögtön rossz vágányra tereli a gondolataimat.
 De most így írnám le a reakciómat hozzá:
Mesék. *enyhe töprengés*
Mesék? *feldolgozás alatt*
MESÉK? *feldolgozva*
MIÓTA MESE AZ, AMIBEN MINDIG VAN LEGALÁBB EGY HALOTT? Meg mit tanulok én ezekből? Csak pár történetnél láttam tanítószándékot, a többi meg vagy nem szólt semmiről, vagy inkább elvesztek a népszerű témák mezein, és már az írók se tudták miről akartak írni. Fától az erdőt eset.

Főleg az a gond ezzel a könyvvel, hogy ez a 27 képtelen történet, túl rövid, hogy azonosulni lehessen a karakterekkel és a történeteikkel. Átlagosan 12 oldal jut egy íróra, és valljuk be, ez semmire sem elég. A tájleírások képtelenek lekötni, a szereplők személyiségének kibontakozására meg nincs elég idő. Szerencsére vannak ellenbizonyítékaim.

Szépen sorjában, megpróbálok visszaemlékezni a novellákra és felidézni, hogy mennyire vertem a fejem a falba tőlük. Csak saját meglátásaimat írom le, nem kell világmegváltó dolgokra számítani.

Halvány fuxia színnel jelöltem azokat, amik tetszettek. Tragikus a statisztika.

1. Roddy Doyle - Vér
Tömören miről szól: Egy férfi elkezd sóvárogni a vér után.
Véleményem tömören: Ez fantasztikus volt! Megérte elolvasni!
A legnagyobb erőssége szerintem az, hogy a szerzők pontosan tudták, hogy ez lenne a legmegfelelőbb választás első történetnek. Nagyon humoros, lendületes, a szereplők érdekesek, és egy kicsit morbid is. Nem tűnik nagy durranásnak a téma választása miatt, de az író rendkívül tehetséges, így könnyen megoldotta a helyzetet.
Kedvenc idézet:

"Különös szerkezet az emberi agy. Majd meghal egy jó dugásért, ezért leharapja a szomszéd csirkéjének a fejét."

Tudom, beteg vagyok, hogy egy ilyen idézet tetszik...

2. Joyce Carol Oates - Megkövült alakok
Tömören miről szól: Elrettentő testvéri viszony (iszony)
Véleményem tömören: Ez nem volt jó.
Értettem az alapkoncepcióját, de egyáltalán nem fogott meg az írásmód. Ilyen kapcsolat teljesen  elképzelhetetlen ikrek között. (tapasztalatból beszélek)

3. Joanne Harris - Futótűz Manhattanben
Tömören miről szól: Istenek szórakoznak.
Véleményem tömören: Félig-meddig untatott, de a harc jelenetek tették izgalmassá néha.
Ahhoz képest, hogy mennyire hidegen hagynak az ilyen történetek, nagyon tetszett. A mitológiákat még nem sikerült behatóan tanulmányoznom, mivel néha roppant bosszantó tud lenni, hogy észben kellene tartanom kinek hány fia/lánya van. Ha meg elfelejtem, akkor meg a kavarodásból vérfertőzésre is gondolhatok. Szóval, kezdeti előítéleteimtől megszabadulva, egy élvezhető alkotással találtam szembe magam.

4. Neil Gaiman - Az igazság egy barlang a fekete hegyen
Tömören miről szól: Most sokat nem mondok vele, de tényleg az igazságról.
Véleményem tömören: Aztakutyafájáááát!
Éljenzésben törtem ki a zárásakor. Az ilyen katarzisokat szeretem egy könyv végén, de hogy egy pár oldalas kis irománynál? El se mertem volna képzelni, hogy ez lehetséges.
Az eleje nagyon döcögősen indult, és a nagyon úgy értendő, mint: Naaaaaggyyyooonn *zzz*. Egyszerűen a vége tette ezt kiemelkedően jóvá, a közepe enyhe stagnálás volt. Nem akart túl sokat elárulni Gaiman, és ezzel valamennyire magának tett keresztbe, de a befejezésért megérte. Szemet szemért!

5. Michael Marshall Smith - Aki nem hisz
Tömören miről szól: -
Véleményem erről: Komolyan mondom, nem emlékeztem erre. De újraolvasni biztos nincs kedvem.
Egyetlen szót jegyzeteltem erről: ROSSZ
Örülök, hogy kifejtettem, miért is az. Profizmus, Avely a neved.

6. Joe R. Lansdale - Hullanak a csillagok
Tömören miről szól: Katona férj elveszti lelkét.
Véleményem tömören: Jó volt, és elgondolkodtató.
A férj tíz évig szolgált a hadseregben, mindenki azt hitte már rég meghalt, ezért váratlan meglepetésként érte családját hirtelen felbukkanása. Időközben lelketlen robottá vált, akinek érzelmi reakciói majdnem a nullára csökkentek. Van egy fia, akit még soha nem látott, és a felesége ráadásul hűvösen viselkedik vele. A csattanót nem lőném le.
Van egy melankolikus hangulata, ami nagyon emlékeztet a borongós őszi estékre. Nincs benne semmi vidámság, az üresség érzését jeleníti meg, úgy, hogy közben nem vesztette el a történet saját "személyiségét".

7. Walter Mosley - Juvenal Nyx
Tömören miről szól: Egy férfi vámpír lesz.
Véleményem tömören: Jajj, már megint egy vámpír.
Sajnos nem volt se humoros, se tragikus, pusztán egy léha és érdektelen novella az öröklétről és sóvárgásról. Megkockáztatom, hogy ettől talán az Alkonyat is több mindent váltott ki belőlem.

8. Richard Adams - A kés
Tömören miről szólt: Kétszer is elolvastam, hátha rájövök.
Véleményem tömören: TKI. Túl kevés információ.
Tegyük fel, hogy gondolok egyet és elmegyek egy erdőbe sétálni. Nézem a csodás tölgyfákat, lucfenyőket, és kitudja még milyen fásszárú és lombkoronájú oxigénkéményeket. Aztán, a meleg tavaszi fuvallattal együtt, feltámad bennem egy furcsa érzés, hogy nekem most azonnal ölnöm kell. Szóval elmegyek és levadászok egy nyulat aztán meg jól eltitkolom mit műveltem.
Valljuk be, ebből nem lehet érdekes történet. (kísérteties a hasonlóság A kés és az én történetem között)

9. Jodi Picoult - Súly és magasság
Tömören miről szólt: Egy pár elvesztette gyermekét, és lassacskán tönkremennek, illetve tovább lépnek
Véleményem tömören: Ha Jodi Picoult mindig ilyen érzelemdúsan tudja kifejezni magát, akkor beszerzem pár könyvét.
Ettől a történettől szó nélkül maradtam. Elhallgattatott. Több ez, mint aminek látszik a felszínen. Olvassátok el, ha az egész könyvet nem, legalább ezt. Olyan abszurd, szürrealisztikus és realisztikus is egyben, hogy az már egy paradox jelenség.

10. Michael Swanwick - Tündér-tó
Tömören miről szólt: Nem.
Véleményem tömören: Nem.
Megtagadom a véleményezést. Különben fogok egy üres szobát, egy vödröt és egy kínzópadot. Felfekszek a padra, és napokon át hideg vizet csöpögtetek a homlokomra hogy beleőrüljek az alváshiányba és a csöpögésbe. Ha egy ilyen villám sztoritól kikészülök idegileg, az már jelent valamit.

11. Peter Straub - Mallon, a guru
Tömören miről szólt: Egy férfi elment a közel keletre, hogy megvilágosodjon.
Véleményem tömören: Nem volt rossz.
Nem támadt tőle tapsolhatnékom, hogy Ez aaaz, szép munka!, de érdekesnek bizonyult. Hatásvadász részekkel bővelkedett ugyan, mint például, hogy a főszereplő jelenléte is már rossz ómennek számít, de erre fittyet hányva tényleg élvezhető volt.

12. Lawrence Block - Fogd meg, ereszd el
Tömören miről szól:  Szociopata férfi "horgászik".
Véleményem tömören: Lassú kezdet, megfelelő kivitelezés.
Nem sokan foglalkoznának egy ilyen jelentéktelennek tűnő témával, mint a stoppolás. Semmi sincs amit előnyének lehetne nevezni, és pontosan erre erősít rá maga Lawrence Block is. Ne csináljátok! Sok őrült akad ezen a bolygón, akiknek nincs jobb szórakozásuk, mint móresre tanítani az óvatlanokat.

13. Jeffrey Ford - Pöttyös szoknya, holdfény
Tömören miről szól: Merénylet.
Véleményem tömören:  Egy remegős közepes.
Akciókban gazdag volt, de ennél többet nem tudott kihozni magából. A szándékok nem tisztázottak és túlontúl homályos, hogy élvezhető lehetne.

14. Chuck Palahniuk - Lúzer
Tömören miről szól:  Szórakoztatóipar és átverés.
Véleményem tömören: Többet vártam.
Chuck Palahniuk az egyik kedvenc íróm, ezért is vagyok csalódott. Igaz, hogy csak a Harcosok klubját olvastam még tőle, de ezzel az eggyel is sikerült meggyőznie.
Sok a felesleges metafora, allegória, amik elvesznek az élvezhetőségéből.  Erős társadalom kritikát alkalmaz mindegyik művében, de ebben nem lett olyan nagyon átütő. Több oldal kellett volna a kibontakozásához.

15. Diana Wynne Jones - Samantha naplója
Tömören miről szól: Tíz kicsi néger koppintás.
Véleményem tömören: Humoros és szerethető.
Tudom, hogy nagyon negatív bélyegnek tűnik amikor koppintásnak hívom, de ez az igazság. Ugyanolyan szisztéma alapján van felépítve, mint Agatha Christie regénye. Akad egy alig ismert forrás, amit egy mániákus ember alapul használ cselekedeteihez. Lényeg, a lényeg: öröm volt olvasni, könnyed és sodró lendületű.

16. Stewart O’Nan - Eltűntek földje
Tömören miről szól: Eltűntek keresése.
Véleményem tömören:  Lehetett volna jobb is.
Tetszett benne a főszereplő elszántsága, de az már nem, hogy megszállottsággá fajult a segítőkészsége.

17. Gene Wolfe - Leifet rázza a szél
Tömören miről szól: Idegen életforma.
Véleményem tömören: Ez nekem is idegen volt.
A sci-fi műfajnak nem vált büszkeségévé, de tűrhetően volt megírva. A szereplők nem voltak eredetiek, de az űrlények kreatívak voltak. Űrmadárparaziták. Klasszul hangzik.

18. Carolyn Parkhurst - Múló rosszullét
Tömören miről szól: Testvér rivalizálás.
Véleményem tömören: Ellenszenves a stílus.
A két főszereplő Yvonne és Arlette kapcsolata felszínes és csak megjátsszák a testvériességet. Azzal semmi baj ha néha-néha összekap egy-egy testvér, és utána rendszerint kibékülnek. Itt is ez történt, de valójában nem volt meg a kibékülés. Arlette hamis megbocsátása nővérének mert elhappolt előle egy férfit, egyáltalán nem őszinte. Csak vár a megfelelő alkalomra, hogy bosszút álljon rajta.

19. Kat Howard - Regényes élet
Tömören miről szól: Egy lány múzsává válik.
Véleményem tömören: Tetszett. (tömörítés tömörítve)
Az a lényege, hogy a főszereplő lány egy írónak ihletforrásaként szolgál. Őt használja alapul a történeteihez, a könyvei megírásához. Csak az a bibi, hogy a lány személyisége és emlékezete mindeközben megfakul, ahogy a történeteit írja. Nem tudja, hogy ő most kicsoda. Vajon egy könyvbéli szereplő, vagy saját maga? És ha az utóbbi, akkor az pontosan mit takar? Nagyon tetszett. Misztikus hangulata volt egy kis misztikummal keverve. A sok megmagyarázatlan dolog most kivételesen egy fikarcnyit se idegesített, csak rátett egy lapáttal az élményre.

20. Jonathan Carroll - Kezdődjék a múlt
Ez a történet olyan bosszantó volt, hogy még rágondolni sincs kedvem.
NEM AJÁNLOM.

21. Jeffrey Deaver - A pszichológus
Tömören miről szól:  Egy elismert pszichológus gyilkossá válik.
Véleményem tömören: Érdekes, de rossz.
Egy jól induló, ígéretes történet volt, ami könnyen átcsapott egy tudálékos és túlontúl informatív dokumentációba.

Ném: „összefüggő energiagóc, amely az emberekben olyan szélsőséges érzelmi válaszok gerjesztésére képes, amelyek eredményeképpen az érintett személy a saját maga illetve a társadalom számára káros magatartási formákat tehet magáévá.” 

Ezt a fajta jelenséget taglalta a novella. Unalmas volt és vontatott, arról nem is beszélve, hogy ezzel mintha kifogást gyártana az erkölcsös viselkedés megsértésének eseteire. Azért ölt, mert ebben szenvedett. Azért agresszív, mert ez a betegsége. Felfogtam, hogy ebben van valami igazság, de ez korántsem egy mentális zavar. Meg kell tanulni uralkodni magunk felett, segítséggel, vagy segítség nélkül.

22. Tim Powers - Párhuzamosok
Tömören miről szól: Újfent ikertestvérekről.
Véleményem tömören: Jó volt.
Egyikük él, másikuk nem. A tizedik x felé közeledő Caroleen jobb keze hirtelen rángó görcsöt kapott, aminek oka, hogy a testvére kommunikálni szeretne vele a túlvilágból. Valójában azonban, nem is őt akarta elérni, hanem a szomszédban élő fiatal ámde túlsúlyos lányt. Felajánlotta neki, hogy széppé, örökké fiatallá teszi és sovánnyá, ha cserébe belé költözhet. A lány habozás nélkül belement volna az alkuba, ha a szellem meg nem gondolja magát. Ő a testvérét szeretné inkább.
Ebben az a rossz, hogy a lány a felszínességének áldozatául esve, hagyta volna egy ismeretlen erőnek, hogy átvegye a teste fölött a hatalmat. Én nem tudom meddig süllyed az emberi faj, ha ennyire sekélyesek lettünk.

23. Al Sarrantonio - Az orrkultusz
Tömören miről szól: Logikailag követhetetlen rendszerben krumpliorrok tűnnek fel embereken.
Véleményem tömören: Nem győzött meg.
Amikor belekezdtem az első sorába, rám tört az álmosság. Komolyan ilyennel kell indítani?:

A KULTUSZ első írásos említése a germán eretnek, Jacobus Mesmustraktusában olvasható, aminek keletkezését 1349-re becsültem...

Ilyenkor felszínre tör a sötét énem, és elkezdi kántálni sátáni hangon, hogy: Blabla blablabla bla? Bla blablabaah. BLABLABLA BLAAAHHHH! *Avely a lelkibékére törekszik*
A későbbiekben egy összeesküvés elmélet bontakozott ki. Ha valaki szereti az ilyeneket, akkor az biztos jobban értékelné ezt. Sajnos az nem én vagyok.
Elővettem az öngyújtót a kabátom zsebéből, és laza mozdulattal felnyitottam. Váratlanul láng csapott fel belőle, megégette az ujjamat, én pedig elejtettem az öngyújtót.
Én kérek elnézést a szőrszálhasogatásért, de mire számított mikor felnyitotta az öngyújtót? Jégesőre?

24. Kurt Andersen - A kém.
Tömören miről szól: Idegen életforma kémkedik az emberiség után.
Véleményem tömören: Öö...jó volt.
Hogy be lehessen sorolni a sci-fi műfajba, ahhoz egy kicsit gyenge lábakon áll. Nem mutatta be kellőképpen az idegen társadalmat. A kasztokat nem vázolta fel, csak egy felületes képet tudott adni arról, hogy konkrétan mi is a felállás. Pozitívum, hogy végre van valami értelmes magyarázat a Mikulásra. Én ezt jobban elfogadom, mint a jól bevált humbug mesét.


"– Amikor az északi népek, a germánok, a lappok és a többiek, úgy kilencszáz-ezeregyszáz évvel ezelőtt látták, ahogy a tél derekán, kis magasságban átrepülök fölöttük az égen, maga szerint mit véltek látni odafent?"


25.  Michael Moorcock - TÖRTÉNETEK
Tömören miről szól: Nagyzolás baráti kapcsolatokról?
Véleményem tömören: Nagyképűen van tálalva.
Az én részemről és az író részéről is megfigyelhető a "fogyatékosság". Nálam azért, mert az a sok világirodalmi  mű amire elejétől végéig hivatkozik, számomra ismeretlen. A szerzők neve ismerős, de bármi más, velük kapcsolatos információt még csak véletlenül se tudok róluk. Az író fogyatékossága, hogy ezt nem kalkulálta bele amikor megírta a novelláját. Fellengzősen, egy vakmerő pillanatában azt gondolhatta: Na, ti csökött agyú pondrók, itt az idő felzárkózni. Ha érteni akarjátok mit írok, jobb ha többet művelődtök. Vagy szülessetek más országba, ahol ezeket tanítják is. Köszönöm a semmit.
Ennek tetejébe, M. Moorcock figyelme néha hajlamos tévútra vándorolni. A főszereplőnek sokadik barátjának leírásánál is ugyanaz a séma figyelhető meg. Családi állapot, karrier és a meseszép táj körvonalazása. És mintha a tájleírás lenne benne a leghangsúlyosabb. Szerencsére a helyzet változik a felétől, és ott már sokkal karakter központúbbá válik az írás.

26. Elizabeth Hand - McCauley Bellerophonjának első repülőútja
Első pillantás utáni első gondolat: inkább nem értetlenkedem.
Tömören miről szól: Rekonstruálják egy gép lezuhanását.
Véleményem tömören: Unalmas és terjengős.
Eddig mindig az volt a gondom, hogy túl rövidek voltak a történetek, most viszont éppen az ellentettje. Nem tett hozzá semmit az élményhez azzal, hogy kétszer akkora a terjedelme, mint az összes többinek. Fent említettem több olyan művet is, amikért szabályosan rajongtam és puffogtam a rövidségük miatt. Azok sokkal inkább megérdemelték volna ugyanezt a hosszúságot, mint amit ez kapott. Ennek nincs tanulsága, belső értéke, egy lelketlen tartalmilag minősíthetetlen kis dolog.

 A régi időkben Leonard buján szőke, hosszú loboncot viselt, mely szabadon omlott az utasszállító pilóták alakját megidézni hivatott, kutyakakabarna egyenzakó vállára.

Ez volt az egyetlen idézet, ami megragadta a figyelmem. Kutyakakabarna.

27. Joe Hill - Az ördög a lépcsőn
Tömören miről szól: Bűnök.
Véleményem tömören: Végre egy.
Vegetálok és hezitálok. Fogalmam sincs, hogy mit kellene ezzel kapcsolatban éreznem. Joe Hill is a kedvenc íróim közé tartózik. Hátborzongató a stílusa.

Összesítve: 
Tíz tetszett.
Tizenhét nem.

Amiket kijelöltem és felhívtam rájuk a figyelmet, csak azokért volt érdemes elolvasni ezt az antológiát. Nem lett ez annyira összeszedett, mint elsőre hittem. Túl nagy a különbség a stílusok és történetek beállítottságai között. Hirtelen és meggondolatlan váltások vannak a témák között amikkel foglalkoznak.
Alig vártam, hogy végre befejezzem ezt a könyvet. Másfél hónapja kezdtem el, de csak hasztalan vesszőfutásnak tűnt a közepétől.

5/3 (az egészre vonatkozóan)


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...