Lisa Jane Smith - Vámpírnaplók 1. (Ébredés)

Sorozat kezdő kötet. Ilyenkor örülök, hogy külön elkezdtem pusztítani a polcomról a félbehagyott sorozatokat, erre meg belekezdek egy újba, ami 7 kötetes. Okos vagyok, mondhatom.

Láttam a sorozatból két évadot, egészében véve tetszett is, csak már egy olyan érzésem volt, hogy egyszerűen beakadt a szalag a történet menetében. Semmi új nem történt, hanem ugyanazok a fajta bonyodalmak ismétlődtek újra és újra, csak éppen más személyek előtérbe helyezésével. Majd talán ráveszem magam a harmadik évadra.

A fülszöveg:  Elena: az üdvöske. A királylány, aki minden fiút megkaphat, akit akar. Stefan: komoly és rejtélyes. Szemlátomást az egyedüli, aki ellen tud állni Elenának, még ha próbálja is védelmezni saját múltjának kísértő retteneteitől.
Damon: szexi és veszélyes. Hajtja a bosszúvágy Stefan ellen, aki elárulta. Elszántan próbálja megszerezni Elenát, és gyilkolni is hajlandó érte.
Két vámpírfivér története a gyönyörű lánnyal, aki nem tud választani közülük.
Pillants bele a Vámpírnaplókba és merülj el elborzasztó titkaikban!
Ébredés majd Küzdelem! És űz a szenvedély…


Ami egyezik:
- A nevek.
- A helyszín.
- A fantasy szál.
Ennyi.
Próbáltam kiemelni bármiféle pozitív, illetve lényeges pontot a könyvből, de ez egy halva született ötlet. A tucatkönyvek egyik kiemelkedő darabja, amik tulajdonképpen nem szólnak semmiről. A lényeg az értelmetlen időtöltés, a pletykálgatás, bálozás, pasizás. PC + Kristin Cast könyveinél is ez a hiba. Próbálnak egy kommersz témát meglovagolni, fittyet hányva minden ésszerűségre. Logikátlan a felépítés, a szereplők sekélyesek és pitiánerek.


Aki esetleg messziről elkerülte a sorozatot, annak talán érdekesnek is tűnhet a történet. Nekem nem volt az. Semmi köze nincs a sorozathoz.
Úgy tűnhet, hogy nagyon komoly érzelmeket fog feszegetni a történet: árulás, szerelem, testvér viszály. Ha nem egy tinédzser szókincsével lenne megfogalmazva és komolyabb problémákkal foglalkoznának a szereplők, mint hogy kinek mennyire selymes szőke haja van, akkor ajánlanám az olvasóknak. A fogalmazás, a kiscsoportos ovisok nyelvezetét közelíti meg. A fordítás rossz, vagy csak úgy alapból a könyv? Hopp, egy költői kérdés.

A fülszöveg az én írásomban: Elena: a beképzelt. A fruska, aki azt hiszi mindenki a lábai előtt hever. Látszólag senki nem tud ellenállni káprázatos vonzerejének, kivéve a rendkívül érzékeny, önmarcangolós, depresszív, beteges birtoklási hajlammal küzdő Stefan. Egyáltalán nem akarja eltitkolni a múltját Elena elől, az a legjobb ha megtudja a titkát, fő a nyíltság.

„Legyeskedem...”

Damon:  jelenléte érzékelhetetlen, és jelentéktelen. A családjától öröklött megalománia ismételt áldozata, és életcélja: a kicsinyes bosszú. Rendületlenül legyeskedik Elena körül.
Két nyálvámpír története egy libával, akitől távol áll a választás lehetősége.
Pillants bele a Vámpírnaplókba (nyálnaplók) és merülj el a borzasztó világában!
Ébredés majd butaság! És űz a hülyeség...

A fülszöveg magáért beszél, pontosan annyi van benne, mint amit hirdet, se több se kevesebb.
Vámpírok? Pipa.
"Viszály"? Pipa.

Katherine és a nyikhaj vámpírfivérek hátterének és szövevényes kapcsolatuk hiteles megjelenítéséhez, mindannyian szükségesek. Jelen esetben, csak egyikük volt ténylegesen jelen a könyvben, és csak az ő nézőpontjából tekinthettük meg annak a szörnyű tragédiának az okát, ami tömören ennyi:
Katherine kiment elfonnyadni fényes nappal egy fához, hátha elfeledteti vele azt a gyerekes hozzáállást, hogy nem tud választani két férfiember közül. Biztos az volt az első gondolata: Ha nem lehet enyém mindkettő, akkor inkább élve elégek, hogy legalább egyik se legyen az enyém!
Releváns, nem?

Nem ez volt életem legrosszabb könyves élménye (lásd Gyémántfiú, az vitte a prímet eddig), se dühöt se mást nem váltott ki belőlem. Helyben hagyva érzem magam, nem azt kaptam amit vártam. Pont az ilyen könyvek után teszem fel magamnak azt a nagy kérdést, hogy nekem tényleg szükséges olvasnom? Mire jó, ha még csak nem is tudom élvezni? Egyrészt időpazarlás, másrészt elveszi más VALÓJÁBAN eredménnyel járó tevékenységektől az időmet.
És ekkor jut eszembe a sok jó könyv. A virágot Algernonnak, Csodaidők, Üvöltő szelek, Virágok a padláson, Viharsziget, Mielőtt elmegyek. Ezek miatt érdemes tovább olvasnom. Rengeteg jó könyv van még, de sok rosszan kell átrágnom magam, hogy értékeljem az igazán jókat.

Most veszem észre, hogy az alcíme "Ébredés". Ki ébredt fel? Senki nem aludt!

5/1