Fülszöveg: Judas Coyne-nak volt egy spéci gyűjteménye: egy régi akasztófakötél... egy boszorkány beismerő vallomása... egy mexikói halálpornó-video... Számtalan rajongója éppúgy ismerte a korosodó death-metal rocksztár hátborzongató ízlését, mint hírhedett ifjúkori ballépéseit. Ám a legrémületesebb, legvalószínűtlenebb darabra éppen most tesz szert, jóformán a szemünk előtt - egy internetes árverésen olyasmit kínálnak, aminek képtelenség ellenállni: Árverésre bocsátom nevelőapám kísértetét... Egy szó, mint száz: Jude ezer dollár fejében büszke tulajdonosa lesz egy halott ember öltönyének, melyben állítólag egy nyughatatlan szellem kísért.
Ez a második regényem Joe Hill-től. A Szarvak jobban tetszett, de ez sem volt rossz.
Az első 100 oldal volt nekem a legnehezebb az egész könyv alatt. Végig olyan balsejtelmem volt, hogy ezt a szellemes, spiritualista témát rossz oldalról közelítette meg, túl hamar belecsöppentem ebbe a világba és hogy hamar untatni kezd majd. A 120. oldal jelentette a fordulópontot, ahol meggyőzött, hogy mindennek úgy kell lennie és olyan sorrendben ahogy le van írva. A fokozatos felépítés helyett a kicsapongás volt jellemző, de az legalább igazán hatásosan volt kivitelezve.
A történet nehézkesen indult, úgy gondolkodtam hogy áh ez nem nekem való lehet félre kellene tennem. Túl sok információval bombázott egyszerre, azt se tudtam mi belőle a fontos, nagyon kusza volt. Amikor az első lényeges történéshez érkezett a cselekmény, amikor megvásárolta a szellemet na akkor már egy sokkal ésszerűbb tempóra kapcsolt minden. De még mindig az az érzésem, hogy egy kicsit korán vágott bele az író a főkonfliktusba. Előtte még egy kicsivel több világ felépítést elviseltem volna, hogy átláthatóbb legyenek a körülmények. De ez a belevágok mindennek a közepébe dolog nekem nem a kedvencem.
Ez tényleg egy horror könyv. Én kinőttem a horror filmeket pár éve, de ezzel a könyvvel visszautazhattam a régi időkbe és nosztalgiázhattam egy jót, amikor még tudtam élvezni őket. A halálos rettegéssel telített eseményeken nem találok fogást, hogy belekössek bármibe is. Annyira hitelesnek tűnt minden és kiszámíthatatlannak, nem is erőltetett, hogy minden egy irányba mutat.
Leírhatatlanul groteszk volt nekem ez a könyv, és igen, a hangsúly a groteszken van. Minden eleme erre erősít rá, az emberek szürrealista látomásaik, a halálok módjai és a szellemek maguk is ahogy kommunikálnak az élőkkel. Nagyon nyugtalanító volt olvasni.
A karakterizálással akadtak problémáim. Az író egy olyan korosztályú, személyiségű és életstílusú személyt választott főszereplőnek, akivel rettentően nehéz azonosulni. Egy 50-es éveinek elejét taposó kiégett rock sztár lelkivilága nekem olyan mintha egy ember kifordult volna önmagából. Ezeken a dolgokon túllépve viszont, képes volt a szimpátia kiváltására. A szörnyűségek amin átment sem törték meg az akaratát és makacs viselkedését. Egyedül ellenálló képessége lenyűgözött a fickóban.
Georgia és Jude viszonyát csak akkor tudtam egyáltalán értékelni amikor menekültek. Azelőtt semmi közvetlenség illetve meghittség nem volt közöttük, de a végére aztán már igazán összerázódtak. Ragaszkodtak egymáshoz és egyszer sem hagyták cserben a másikat bármennyire rossz kilátásúnak tűnt a jövőjük.
Ajánlom azoknak akik nem adják fel a kezdeti nyűglődés után, és kíváncsiak egy igazi, brutális hajtóvadászatra amit erőszakos tettek öveznek. :)
5/4
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése