David Safier - Pocsék karma

Sok jó véleményt olvastam róla molyon, és ahogy megláttam a könyvtárban szinte elrejtve egy polc mélyére azonnal kikaptam és a földre zúdítottam 3 másik könyvet. :D Nem csalódtam~~(ilyenkor eléneklem a mondatokat)

Mivel most egy lusta disznó vagyok, nem írom le miről szól. Szegény kis olvasóm, majd máskor lesz leírás, úgy jó? =(

Teljes egészében tetszett a könyv! (na ez is ritka höhö) Barátnőmnek úgy hirdettem, hogy Vavyan Fable-t simán lepipálja humor tekintetében. (csak köveket ne dobjatok Fable rajongók, csak azt ne...de wc papír jöhet) Jójó, nem szabad hasonlítgatni, mert merőben más a stílusuk.

Hogy miért tetszett? Pontokba szedem!

1.  Nem sok olyan könyvvel találkoztam aminek sikerült többször is megnevettetnie, és rájöttem, hogy imádom a német humort. Ha szarkazmust látok akkor sokkal személyesebbnek érzem a megfogalmazást, mintha pont azzal a személlyel társalognék a valóságban és életünk történetét mesélnénk egymásnak.
2. Rendkívüli felüdülés volt, hogy végre nem egy cicakaka könyvet olvastam, amitől én is cicakakává szerettem volna változni. Elbűvölőek voltak azok a részek amikor Kim állattá változott (főszereplő) és próbált beilleszkedni, vagy lázadni a tudat ellen, hogy azzá vált, ami.
3. Kedvenc részem, mikor találkozott 8 lábú barátunkkal, és mindenféle eszközzel próbálta rávenni, hogy kímélje meg az életét. A végkifejleten azt hittem meghalok, akkora hülyeség volt. xD (jó értelemben fiam...:D)
4. Nem voltak benne túl terjengős, mellébeszélős részek, látszott, hogy az író egy olyan oldalról próbálta megközelíteni a dolgokat, amiket viccesnek talál az olvasó és nem tudja majd megállni, hogy ne olvassa tovább a könyvet. (köszönöm kedves David, hogy miattad nem fogok ötöst kapni az angol dolgozatomra, hagyhattál volna időt hogy tanuljak!)
5. Azonkívül, hogy pörgős, lassan bontakoznak ki a szálak a szereplők között, az összefüggések és nem mellesleg az átmenetek is egyre csak élvezhetőbbé teszik az olvasást. Maximálisan át lehet élni mindegyikük érzését, még ha nem is találjuk azokat racionálisnak.
6. A szerelmi háromszög (négyszög?) egyáltalán nem vonja el a figyelmünket a tanító szándékú jelenetekről, hanem kiegészítik és még céltudatosabbá alakítja a karaktereket, hogy révbe érjenek. (értelmes?) Nem tocsogtam nyálban még a kicsit bensőségesebb hangvételű szakaszokban sem, de kicsit zavart a főszereplő könnyelműsége a megcsalásoknál. Amik igenis lényegesebbek voltak mint ahogy meg volt említve.
7. Sokan tudjuk, hogy ezt a reinkarnációs ötletet elég nehéz jól megvalósítani, mert kell hozzá egy bizonyos mennyiségű kreativitás, hogy el tudjuk hitetni bárkivel, hogy akár meg is történhetnek a leírtak. Manapság sokan megelégszenek egy középszerű kitalált sztorival, amit már jó páran hasonlóan dolgoztak ki, de David Safier most csodát alkotott.

Hogy miért nem lett a kedvenc könyvem?
Ezt nehéz lesz megválaszolni magamnak...hm...a befejezés nem elégített ki. Mintha csak úgy lecsapták volna a végét, hogy happy end-el végződjön minden. Számítottam még valami csavarra (nem mintha nem lett volna benne elég) de a szereplők életének további alakulására nagyon kíváncsi lettem volna. Másik ok: MIÉRT NINCS FOLYTATÁSA?!


5/5